2014. 4.
-2015.1. szám
történeti szemle
BUDAPEST
GYŐR - MısKOLc - Pıêcs - SZEGED
Válogatás
a Tripartitum
(Hármaskönyv)
500.
évfordulóián
rendezett
tudományos
konferenciák
előadásaiból
(Magyar Tudományos
Akadémia - Nemzeti
Köısıolgálati Egyetem,
Eötvös Lloránd
Tudományegyetem
Allam-és Jogtudományi Kar,
Pázmány Péter Katolikus
I
Egyetem Jog- és
Allamtudományi Kar)
`,./ g
-
TARTALOM
MEZEY Barna ~ Az ötszáz esztendős jogkönyv . . . _ . . . _ . . . _ .l ANDRASI Dorottya - Wérbőczy Tripartitumának horvát recepciója (Ivan Pergošié Decretuma és a Tripartitum
modem-kori recepciójának aktualitásai) . . . _ . . . _ . . . _ . . . _. l 3 BÓDINÉ BELIZNAI Kinga ~A bírói fiiggetlenség a Hánnaskönyvben . _ . . . _ . . . _ . . . _ _ _ _ _ _ . _ _ _ , 1 9
BÓNIS Péter ~ A Tripaninun forrásai és az europai ius coınmune . . . _ 2 6
GOSZTONYI Gergely ~ A Hármaskönyv és a jobbágyi jogok . . . _ . . . .3 4 HAMZA Gábor ~ Werbőczy István Tripartittımának jogforrási jellege magyar és nemzetközi összefiiggésben . . . _ _ 3 7 HOMOKI-NAGY Mária - A magyar szerződési jog fejlődése a késő rendiség korában ..._ . . . _ .44 HORVÁTH Attila - Werböczy vagy Dózsa György? . . . _ . . _ . . . _ . . _ . _ . . . _ . . . _ . . . _ _ 5 0 KUKORELLI István- Werbőezy ..közjoga" . _ . . _ . . . _ . . . _ . . . _ . . . . ._ 62
MATHÉ Guzzi _ A jogfcjıõtrõs jtzıızzmzõr jogiõfrenen rekriıteıben ... . _ õ 5
MEZEY Bama - A Hánnaskönyv biintetőjoga . . . _ . . . _ _ . . . _ _ . . . _ _ _ . . . . _ . . _ .7 O OBORNI Teréz ~ Zoltay János Supplementtım Tripaıtiti (1583 l<őrül`?) című kézirata . . . _ . . . _ . . . _ . . . . _ . . . _ . . . ..7 7 SUNKÓ Attila - A Tripartitum továbbélése az Erdélyi Fejedelemségben a Magyar Nemzeti Levéltár
Országos Levéltára forrásai alapján . . . _ _ . . _ . . . _ . . . _ . . . .. 8 3 P. SZABÓ Béla - A Hármaskönyv egy 17. századi németalföldi sikerkönyvben . . . _ . . . _ _ 92 SZABÓ István ~ Történeti alkotmány a polgári korban . . . _ _ . . . _ . . . _ . . . _ _ 9 9 TRINGLI István - A kora újkori koditˇıkáeiö és a Hánnaskönyv . . . _ _ . . . _ . . _ _ _ .l 05 VÖLGYESI Levente - A Hármaskönyv hatása a városias jellegű közösségek autonómiájára . _ . . . _ _ 1 1 4 ,STIPTA István ~ Új irányok a Werbőczy-kutatásban . . . _ . . . _ _ . . . _ _ _ . . _ _ . . . . _. l l 9
A cínı/apOıı.`
Werbőczy István (Werbőczi. Verbőczy. Verbőczi) (Vérbőc [?]. 1458 - Buda, 1541. október 13.)
jogtudós. királyi ítélőınestcr. királyi személynök. majd Magyarország nádora
tõnéneti szemle
Nemzetközi szerkesztöbizottság:
Dr. Wilhelm Brauneder (Bécs). Dr. Izsák Lajosta szerkesztőbizottság elnöke). Dr. Peeter Järvelaid (Tallinn). Dr. Günter Jerouschek Uéna). Dr. Srdan Sarkié (Ujvidék). Dr. Kurt Seelmann (Bázel). Dr. Erik Štenpien (Kassa)
Szerkesztőség: Dr. Banıa Attila. Dr. Béli Gábor. Prof. Dr. Homoki-Nagy Mária. Dr. Máthé Gábor. Dr. Mezey Bama.
Dr. Révész T. Mihály. Dr. Stipta István
Szerkesztő: Elesztös László (e-mail: elesztosl@ajk.elte.hu)
A szerkesztőség címe: 1053 Budapest. Egyetem tér 143.. II. em. 211. Tel./Tax.: 411-6518
ISSN 0237-7284 7 _ _ Ooıq, \`,-.`~ "'~\ız_, L\ IC _Ă\\'\'-R317. 03 _ 11'? `oı~lÜ“-4/,ll .~ „ff,Wa 4z\»_ _?O*\`. __ \ *KA ;\~ -_ _ A,à ŠQ »,-,_ \ , ` Í × -f - F É ` Í - V'__T 4 .»`\1%tl4. e _ 2J YL , _ _ Š . ˇ 'ˇ ' . 7 5
”' \| »um zh .Ó f. ,Uni :»`-"ı\\\-> lEEC(,\. ×f- oo tftmtıv
"_PıG` V V' i .V `\;~ıı\ı„6 ÍÍ„-`D_ 1 _.`ıı\" . "D-_»fäifliã ,`~._\ TÖ. 'O`V: =`-\ /_»st/__/VSıS V-S.`4L-3%,wow' 'KARWlt.
Kiadja az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke. a Károli Gáspár Refonnátus Egyetem Jogtörténeti~Jogelmélcti Intézete. a Széchenyi István Egyeteın Jogtörténeti Tanszéke. a Miskolci Egyetem Jogtönéneti Tanszéke. a Pécsi Tudományegyetem Jogtöıténeti Tanszéke. a Szegedi Tudományegyetem Magyar Jogtörténeti Tanszéke
és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Allam- és Kőzigazgatástörténeti Tanszéke Felelős kiadó: Dr. Mezey Bama
Jo
erbőczy István életének kutatása és tö rnűvének értékelése terén komoly kollektív adósságunk van. A középkor szétszórt - és ebben az állapo-tában végrelrajtásra alkalmatlan -jogát összefoglaló más országbeli jur`istáknak (a francia Philippe de Beaurna-noirnak, a cseh Viktorin Všehrd Komélnak. a lengyel Jan
Laskinak. az angol Thomas Littletonnak és Sir Edward
Coke-nak) sajátjaik körében kultuszuk van. hazájukban szobraik állnak. s jogászi rnunkásságukról elernző
rnorro-gtáfiák szólnak. Egyedül Werbőczy kivétel. Róla utoljára
átfogó életrajz 1899-ben jelent meg. munkásságát a ma-gyar 20. század radikálisaí megkérdőjelczték. 1946-ban
még emlékművet is elsöpörte a politikai indulat.
A jogtudomány mai magyar rnűvelői is keveset ímak róla. A jelen gondolatok rögzítésekor regisztrált 410 ál-larn- és jogtudornárryi és 475 történettudornányi
P11D-ér-tekezés egyike sem foglalkozott érdemben Werbőczyvel.
A Magyar Tudományos Miivek Tárában csupán 37 olyan
bibliográfiai tételt találunk, amely á nagy kornpilátor
munkásságának valamely részterületéröl érdemi
infonná-ciókat tartalmaz. A térnaválasztói távolságtartásırak van persze egy kézenfekvő magyarázata. amit egykoron
Bó-nis Györ`gy fogalrnazott nreg: a jogtudornány első hazai
képviselőjének hiteles értékeléséhez mindenekelőtt isrner-nünk kellene. sőt fel kellene támunk a korabeli ınagárrjog teljes szabályozási körét. és alapvetően tisztában kellene
lerrnünk annak egykori gyakorlatával is.
Az alábbiakban az elmúlt két évtized legforrtosabb
Wer`bőczy-interpretációit tekintjük át. A folyóirat
profil-jának megfelelően főleg a jogtörténeti szempontból
rele-váns műveket érirrtjük, de idézzük azokat a köztörténeti
munkákat is. amelyek az életmű értékelése szempontjából forrtosak. tehát új eredményekkel gazdagították a 16. szá-zadi jogunk állapotáról szóló irodalmat.
Figyelrnünk fókuszában az a három tanulrnánykötet áll. arnelyek év-fordulós indíttatásúak ugyan. de komp-lexitásuk. kitekintő jellegük miatt önálló tudornányos
megállapításokat tartalmaznak. és lehetőséget adnak az időközben megjelent Werbőczy-értelmezések felvillantá-sára. Az első az a hazai - római jogászok által 2001-ben megjelentetett - tudományos konferenciakötet. amely a
magyar szakirodalomban komoly visszhangot kapott, és arnelyberr a hazai recepció kérdésében is számos
erede-ti tézis fogalmazódott meg* A második tanulrnánykötet a
2014-es évfordulós rnegernlékezések terméke. amely az
előzőnél szélesebb ternatikai skálán vizsgálta a Hármas-kóır_rT létrejöttének előzrnényeit és szerzőjének tevékeny-ségét. A terjedelmében. külső megjelenésében és szakmai színvonalában is méltó (tripartit tagolású) kiadvány nagy érdeme. hogy helyet kaptak benne a történettudornány. a
jogtörténet és a jogtudomány képviselői. Ezen túl meg-nyilatkoztak lapjain tudós közjogi rnéltóságok és szakmai
kompctenciával rendelkező közéleti résztvevők is.: A harmadik tanulmánygyűjtemény szintén a fél
évez-redes évforduló inspirálta tudományos tanácskozás
tenné-ke. amely kollektív szerkesztésben 2015-ben jelent meg. A tanulrnányokká formált előadások Werbőczy
munkás-ságának kései. sőt jelenkon vonatkozását érintették. és - a tételes jogot művelő szerzők révén- számos aktuális
kér-torténeti szemle Stiptcı lstvón
Új irányok ci hozol
Werbőczy-kutcıtósbon
dést vetettek felf A jelerr összeállítás figyelembe veszi azt az ürrncpi tanulrnánykötetet is. amely egy 1941-es. lassan feledésbe merülő, de rendkívül jelerrtős tudományos ta-nácskozás eredményeit összegezte. és amelynek megálla-pításai - főleg a jogtörténeti tudáskörberr - rna is koınoly figyelrnet ér`dernelnek.*
Werbőczy élete, jogászi pályoíve:
korrekciók, adalékok
A legendás jogtudós életének legfontosabb téıryeit a kö-zelmúlt kutatási eredményei nem helyczték új megvilágí-tásba. A közelmúltban sem kerültek felszínre olyan hiteles
források, amelyek a korábbi biográfiai rnűvek alapvetõ megállapításait rnegkérdőjelezték volna. Ma is lényegé-ben Fraknói Vilmos rnűve és Karel Kadlec cseh nyelvű
fordításának jegyzetei kínálják a legfontosabb életrajzi ádatokatfi Az utóbbi szerző Werbőczy-interpretációja
ma-gyar fordításban ma sem hozzáférhető. pedig Eckhart
Fe-renc szerint is a legalaposabb és - jogtörténeti nézőpont-ból- a leghasznosabb feldolgozás az adott korszakı`ól.
A dualizrnus időszakában megjelent legforrtosabb élet-rajzi tanulmányokat javarészt köztörténészek
publikál-ták, ezek azonban szárnos kérdést nyitva hagytak, illet-ve - fortáslriányra hivatkozva - rnegválaszolhatatlannak
nyilvánítottak.° Nyitott kérdés maradt a család eredete. a jogászi-hivatali karrier kezdete, a jogi tanulmányok kér-dése és az I. Mátyás udvarábarr betöltött jogfejlesztő sze-rep kérdése. Ezeken a tertileteken a Werbőczy-levéltár rnaradékát feldolgozó Hennann Zsuzsamra és Kubinyi András kutatásai jelentettek komoly előrelépést.
Kubi-nyi - felhasználva a Horvát István által 1819-ben kiadott Werbőczy-oklevéltár anyagát és a I-Iermarnr Zsuzsanna által feltárt archivált forrásokat - alapvető kérdéseket ve-tett felf Mindenekelőtt arra figyelrnezteve-tett. hogy a nagy rnii eredeti kézirata hiányzik. és ez a tény alapvető óva-tosságot igényel minden szövegtani interpretáció-kísérlet ter`én. A szerző - a friss, de sporadikus adatok birtokában
- rnegkér`dőjelezte Wer`bőczy egyetcrni szintű jogi iskolá-zottságát. hiszen nem talált egyértelmű bizonyítékot arra.
hogy a fiatal jogász bánnely külföldi egyetemen tanult
volna. Kétséget fogalrnazott ıneg a feltörekvő kisnernes
conservatori állásával és az 1498-i törvény szerzöségével kapcsolatban is. Ebben a kérdésben Kubinyi András Bó-nis Györgynek a legiszlátori közrernűködést vélelmezö
megállapitásait is cáfolta*
A történettudomány területéről számos új isrneretet
közvetít Neurnarm Tibomak a Werbőczy szánnazásáról
és pályakezdéséről szóló tanulmánya is. A szerző ered-ményesen használta fel az online kutatlrató középkori
le-I
í
10111111011 Slllllll-E T747744 8 T -M W T ĂTMTTAT A-W *TTT VVVVVVVV T __ _
véltári forrásokat. Korrigálta Fraknói Vilmos és részben Kubinyi András értelmezését a eonservatori feladatokróll Werbőczy szcr`inte nem levéltárőr. hanem pecsétőr volt. A tanulmány írója igazolta. hogy ajogkönyv szcr`zöje
be-iratkozott a krakkói egyetemre Kerepeci Osvát fia. István
néven. Innen is isrner`lrette a ttrdós jogot. a ius comrnunét.
Bírtokviszonyait vizsgálva magyarázatot adott arra.
ini-ért lehetett a kiváló jogász közncrnesi származása
ellerré-re nádor. A korszakban nagy ritkaságrrak számított. hogy vörös viaszpecsétet használt: összesen rnintegy 20 család
élhetett ezzel a kiváltsággal az országban. Egy keltezetlen. az 1560-as évekre datállrató birtokösszeírás segít kiterjedt birtokai egy részének rnegisrneréséberr. A tanulmány a
jogtörtérrészek száınáı`a is rendkívül hasznos. mert szirrtc
hiánytalanul közli a legújabb Werbőczy-irodalmat.”
A Hcirmaskönyv jogi karaktere,
jogforrási jellege
A nagy rnű jogi tartalmának meghatározásában sokáig
Fraknói ítélete volt a meghatározó. Eszerint Wer`bőczy nem volt újító és alkotó. de nem volt közönséges kompi-látor sem. ..Ajogá1lapot bizonytalansága. a törvények és
szokások ellentmondásai. az értelrnezésükben mutatkozó
irrgadozás tették szükségessé a jogkörryv szer`kesztését. E szerint gyakran jutott abba a helyzetbe. hogy neki
kel-lett eldönteníc. mi az érvényes törvény. rni a
helybenha-gyott szokás. Az eltérő jogi felfogásoknak egyrnással való szeınbeállitását. az egységes jog megalakulása érdekében.
lelretőleg el kellett kerülnie." Az értő biográfus a
Irlárıırus-köınvbett öt (1. rész 22.. 30.. 110.. 111.. II. rész 65. cirnek) olyan r`endelkczést talált. ahol az eltérő álláspontok közül a jogkönyv összcállitója a saját nézeteit fogalmazta rneg.“`* Bónis György szerint a Húı'ıııusk()rı_tv legnagyobb ré-sze a magyar bírói gyakorlatnak felelt rneg. A közölt tör`-vények terjedelme elenyésző a szokásjogi szabályok rnel-lett. Werbőczy igy megmentette a középkori szokásjogot a tételes joggal élő új korıszámára. ..de az sem maradt hálát-lan megmentőjének". O hívta fel a figyelmet arra is, hogy
a Tı`r`par`!r`1rrıır 1535-től a székelyeknél tételes _ioggá vált.
1628-barr a töıvérrytárba is bevonult, de nem az 1514. évi dekréturnok közé. hanem minden más törvénycikk élére. Törvény és szokás harcában végül is a Húr`ıııasköır_rv lett a győztes. amely így törvény is. szokásjog is egyszerre.”
A tágabb szaktörténeti irodalomban az 1514-es opus rnűfajával kapcsolatban gyakran olvaslratjuk a
kodífiká-ció minősítést.'3 Vitatkoznunk kell a fogalornlrasználattal. hiszen jogászi értelemben a kodifrkáció nem csupán gya-korlati célú összefoglalást. hanem a jogi nomrák rendszer-szerű átalakítását is jelenti. Werbőczy nem ezt a megbízást
kapta. Grossclunid Betti is úgy vélekedett. hogy ..itt nem
olyan szerzővel állunk szernbcn. aki konstruál és codífi-kál. hanem aki csak r`ostá1ja és leírja azt. ami a
gyakor-latbarr van". Vékás Lajos szerint a kompiláció kifejezés
fedi legjobbarr a kor`abcli megbízás és a tevékenység jogi tattalrnát. A hivatkozott tarrulmányban Tr`ing1i lstván
pél-dás rnódszcrtani és nyelvi készültséggel vetette össze a
Tr`r`paı`tr`rrmrot a korban és tematikában összehasonlítható
Ű)
12 külföldi jogkönyvvel. Világossá tette a különbséget a recepció mértékéről. a rniivek szer`kezetéről. Kimutatta az
azonosságot az összefoglalás rnódjár`ól. kollektív jellegé-r`ől. nyelvéről. amely minden országban egyezett azzal a
nyelvvel. aınclyet azok legfelsőbb törvényszékei
használ-tak. Ez esetünkben a latirr volt. A szerző a Hár`ııra.sk0`rr_\vet
rniifaji értelemben tractatusnak minősíti.
A H(ir`nruskoır_rv jogforrási jellegétől Harnza Gábor
közölt több tanulrnán)t.'~` E munkáiban a magyar rnüvet
összevetette a nyugat-európai államokban ismert szokás-jogi gyüjternényekkel. Utal arra. hogy a Háı`ıır(ıskÖın`t`et a
hazai jogtudósok egy része (Kelemen Imre, Kövy Sándor.
Szlemenics Pál) törvénynek tekintették. Szerinte viszont igazi jogforrásnak sem nevezhetjük. hiszen az összefoglalt rronnák a szokásjog, a corrsuetudo területére tartoznak. Az 1518:41. tc. és az ezt követő törvények rendelkezéseinek
tartalrna alapján valószínűsíthető, hogy az összefoglalást
a gyakorlatban rnégis kötelező nonnaként alkalmazták. A Tı'ip(rr`l1`tırmot az 1683-ban kihirdetett dán
jogösszefog-lalással összevetve Haınza Gábor rnegállapította. hogy a
honi megoldás kornoly hátránnyal járt. hiszen a Tı`Ípaı`rr`-mm nem szürrtette meg a jogi szakadozottságot, nem te-rcrrrtettc rneg a kívánatos jogegységet.
Zlinszky János eltérő álláspontot fejtett ki. Szerinte a
Húı`ıııaskÖn_rvct a hazai szokásban élő decretalis és statu-tarius (különös) jog r`endszcr`be szedett gyűjteményének
tekinthetjük. Tartalmának és jogforrási karakterének
ponto-sabb ınegállápításához a Tı'r`puı'!i!ırm szövegét össze kellene vetni mind a decretalis anyaggal. mind a bírói - még
megra-gádlıató - gyakorlattal. tehát az okiratokból kitűırő kuriális
gyakorlattal. és a stattıtarius joggal. Ezen túl szerinte siir`ge-tő szükség lenne Bónis György régi tervének rnegvalósitá-sa: a Hár`nı(ıskÖn_rv tételei mellé rendezve át kellene tekirrte-ni az utána következő decrctumok. stattˇıttımok norrnáit és a
korabeli jogirodalorn tételeit. legalább a ."\-'ovııııı Trr`puı`rr`ırrııı tcrvezctéig és a 18. századi decrettımok anyagáig."*
A rnű jogfon`ási jellegének megállapításához tehát to-vábbi kutatások és értelmező viták szükségesek. Az
bizo-nyos. hogy a 16. századi jogélet vizsgálata. benne
Wer-bőczy jogászi tevékenységének tudornányos értékelése _jogtörténet-tudományunk változatlanul nagy és egyre
hal-rnozódó adóssága. Zliııszky János is utalt arra. hogy
leg-kiválóbb jogász középkorkutatóink. Degré Alajos és Bó-nis György is feladták Werbóczyvel kapcsolatos kutatási
terveiket. az utóbbi azért. mert ..neın akart magának rnég
több bajt csinálni". Ma már nem kell tartanurrk ideológiai veszélyektől. manapság „egyedül” a vállalkozás hatalmas súlyával. a késő középkori kutatás általános nehézségeivel és a foıtásbázis bizonytalanságaival kell szárnolni. Az eu-rópai jogtőrténészek szakrnai közrnegegyezésc a 1`1áı`nıu.s`-kónıvet rnindenesctr`e a ténylegesen érvényesülő eur`ópai jogkönyvck sorozatában előkelő helyre raırgsoroltafif
Fordítások, kiadások, szövegváltozcrtok
Az 1941-es leltár szerint a Tr`Ípuı`rifrrıır belföldön 42. kül-földön kilenc kiadást ért meg. s addig hét magyar. egy né-met és egy horvát rryelvü fordítása jelent meg. A lrorvát
_
nyelvü fordítást 1909-ben Belgrádban újból kinyomtat-ták.“` Kevéssé ismert. de ellenőrzésre szoruló szakirodal-mi feltételezés szerint a Háı`ıızaskÖn_t'\`et görög nyelvre is lefordították. ez azonban nem jelent rneg nyomtatásban; kéziratát az Athosz-hegy egyik kolostorában őrzik."
A míí fordítástörténetéhez Péter Katalin értékes adalé-kokkal szolgált. A szerző szerint a 16. századi fordítások a
korszak kultúrájának lényegét tükrözik, amit a könyvhöz
kötött műveltség dernokratizálódásának nevez. Jogász-ként hozzátehetjük: a jog mindenki általi rnegisrner`ésének igénye is jelen van már ebben az aktív jogösszefoglaló és közreadó korabeli törekvésben. A jogismeret igényét és előnyeit az első magyar fordító. Veres Balázs szó szerint említette is. A tanulmány rávilágít arra a rneglepő tényre. hogy a fordítások legtöbb esetben nem követik hűen az eredeti szöveget. Még a cimeik is gyakran eltérőek. Péter
Katalin tanulmánya felhívja a figyelmet a nonnaszöveg
fi-lológiai, sőt henneneutikai közelítésének fontosságára.'S A Tripaıtitum horvát fordításáról és szellemi hatásá-ról hézagpótló tanulmány született Andrási Dorottya tol-lából.” A szerző fontos kutatási feladatnak minősítette a Hárıııaskön_\w` hatásrnechanizrnusának vizsgálatát kö-zép-európai, illetve kelet-közép-európai összefiíggésben is. 1-lclyesen utal a kérdés interciszciplinán`s közelítésének szükségszen'íségér`e és a - nálunk is egyre erősebben jelen
lévő - jogtörténeti kroatisztika eredményeinek
felhaszná-lására. Az újabb Wer`bőczy-for`dítások között ernlítenünk kell az első szlovák átültetést, amely 2008-ban jelent meg Erik Štenpien kassai jogtörténész fordításában és szer-kesztéséberr.”
A mű külföldi, erdélyi és társorszógi
hatása
A Habsburg-birodalmon belüli ismertségét és
hatásme-chanizrnust vizsgálva Wilhelm Brauneder kimutatta. hogy
a Háı`ıııaskön_vr` iránt a német nyelwií tartornárıyokbarı a
18. században nőtt meg az érdeklődés. lrásba foglalt
nor-máinkat a birodalom nyugati részén idegen jognak te-kintették, de az osztrák jogirodalorn számon tartotta, és a jogtudományi szerzők is gyakorta idézték. A bécsi jogi
karon Johann von Jung, az 1779-ben Magyarországon
született professzor a magyar ınagánjog keretében oktatta.
sőt tankönyvet is írt róla J/bn dem Gesetzbııclıe des
Ver-böc: címmel. A szerző legfontosabb következtetése. hogy a birodalom Lajtán túli részének önálló jogát tiszteletben tartották, a Habsburgok birodalmi kodifikációs törekvései csupán az osztrák cselı és morva jog összefoglalására irá-nyultak.3'
A 16. századi erdélyi bírósági szervezet főbb jellemzőit és a Fráter György korabeli jogszolgáltatási rendet Bog-dándi Zsolt - eredeti levéltári források felhasználásával - foglalta össze. A tanulmány igazolja, hogy a korabeli törvénykezési szervezet ıníiködésének vizsgálata és az igazságszolgáltatási gyakorlat kutatása a határon túl nagy intenzitással és eredményesen folyik. A szerző - tárgykö-rünkhöz kapcsolódó - legfontosabb megállapítása. hogy
az erdélyi bíráskodás jogszabályi alapját a magyar
kirá-lonénetí szemle
lyok törvényei mellett a Triparfiııım képezte. Az Erdélyi Fejedeleınség területén készültek a rnü első magyar nyel-víi fordításai, és Bónis György szerint a legkorábbi Hár-ma.\`kön_iT-hivatkozás is Erdélyből, 1535-ből. egy székely
bíróságtól származikll
Obomi Teréz tollából fontos tanulınány született arr-nak alátámasztására. hogy a Magyar Királyságból ki-szakadt Erdélyi Fejedelemség is alapvetően a régi tör-vények és szokások szerint élt. A tanulmány címében nevesített személy a fejedclıni tábla ülnöke volt, és a Triparıitzmz erdélyi használatához készített kiegészí-téseket. A kéziratot még nem dolgozták fel, pedig az a korabeli igazságszolgáltatás alapvető forrásának te-kinthető. Nem csupán index, hanem gyakorlati útmu-tató a jogi normák, főként a Tripuniluııı elernzéséhez. A Suppleıneııtuın - közzététele esetén - a jogi temtino-lógiai kutatások kiváló forrása lehet. Az összeállítás azt is igazolja, hogy már az erdélyi állam korai időszaká-ban történtek kísérletek a sokszínü erdélyi joggyakorlat rcndszerezésére és írásba foglalására. Szakmai érdeklő-déssel várjuk e kiváló forrás - szerző által ígért- jog-és kormányzat-történeti eleııızjog-ését.”
Varga Szabolcs adatgazdag tanulmánya is a horvát-magyar közjogi kapcsolat korabeli tartalmát vizsgál-ja. A szerző magyarázatot adott arra a kérdésre, hogy a horvát történetírás miért negligálta a Tı`ípaı`!irııınot mint alapvető történeti forrást. Ennek okát abban látta, hogy a mü a magyar királyi kúria döntési jogát ı`ögzi-tette, sőt abszolutizálta a báni és vajdai ítélőszékekkel szemben. Ráadásul a Hárnıask0'n_r`v csak a magyar bí-rói gyakorlatot foglalta össze, a tartományok szokás-joga alig kapott szerepet az összeállításban. Közjogi értelemben Werbőczy a délszláv királyságokat
.,reg-na subjccta"-ként, alávetett taıtományként tekintette.
Ez lelıetett az oka annak is. hogy a Háı`ıııusköıı_t`vre a
19. századi (kiegyezés körüli) közjogi vitákban horvát részről nem hivatkoztakl*
A mű forrásvidéke, a római
és a hazai jog
Balás P. Elemér szerint a Húı'ımıskÖmv „csak a szellemét vette át a római jognak. nem a tartalmát. csak a forrnaliz-mustól mentes anyagi jognak és a tények valoságát kutató
perjognak lett a forrása. egyébként a régi magyar jog ta-laján maradt". Werbőczy jelentőségét éppen abban látta. hogy a kiváló tudós produkált egy általános tekintélynek örvendő jogkönyvet, amely alkalmas volt arra. hogy el-lenálljon a római jog tartalmi benyomulásának. Eszerint Wer`bőczy nélkül a római jog rccepciója elkerülhetetlenül bekövetkezett volna.:-`
A jogtörténészek közül e kérdéssel legalaposabban Zlinszky János foglalkozott. Száınos tárgybeli írása rnég feldolgozásra és értelrnezésı`e vár; e helyütt a ÍJeı'bőc:_\`
és a római jog recepciri/'a cimü tanulmányát említjük.
Mondanivalójának lényege, hogy a rórnai jog recepciója -igaz. sajátos formában - a magyar jogban is megtörtént. E folyamat része a hazai szokásjog összefoglalása és szem- __
121
Jog
1
tnrténetí szemle
besítése a közösjoggal az ítélkezés gyakorlatában. A Hár-ıııa.s`kÖn_r`v ennek a törekvésnek volt lényeges produktuma. Ennek bizonyítéka. hogy a jogkönyv éppen a ınagánjog legfontosabb részeit. a tulajdon és a szcrződésrendszer szabályait nem tartalmazta. hiszen Wer`bőczy csupán a ha-zai szokásjogot gyűjtötte össze.”
A ius cornrnune és a hazai jog viszonyának feltárása terén Bónis Péter komoly eredınényeket ért el. A vonatko-zó tanulmányában igazolta, hogy Werbőczy ismerte a ius commune kommentátorai (Bartolus és Baldus) rnűveit. A neves jogászok tételei nem csupán az elméleti jellegű Prológusban. hanem a Hárıııasköm`t` gyakorlati jelentő-séggel bíró részeiben is megtalálhatóak. A szerző meg-állapította. hogy Werbőczy alapvető forrása nem a rórnai
jog. hanem a ius cornrnune volt. lgazolta azt is, hogy a kompilátor ismerte a l4~l 5. századi kánonjogi rnűveket.
O is állást foglalt azon felfogással szemben, miszerint a Trz`paı`rirum tudatos jogátalakítás. tehát kodifikáeió len-ne. A szerző azt a kérdést nyitva hagyta. hogy Wer`bőczy
szerzője vagy szerkesztője volt a Háı`m(ıskön_t`\ttek_
Fel-adata szerkesztői jellegű volt, hiszen a hatályos neıne-si jogot kellett írásba foglalnia. Az viszont kétségtelen. hogy ismerte és tartalrnilag is felhasználta a ius
commu-nét. amely a kor felfogása szerint a jogr`endszer szerves
része volt.”
Martyn Rady szerint Werbőczy a művéhez számos
korabeli forrást használt. Elsősorban Justinianus
Insti-lııriones és Digesla cimü összeállításait idézte, továbbá Gratianus COı1cOı`daıı!ía di.s`cOı`danriııııı canomım círnű munkáját adaptálta. Rady feltételezi. hogy e rnűveket Werbőczy nem az eredeti kiadásból, hanem valamiféle
kivonatos kompendiurnból tanulmányozta. Feltételezi
továbbá. hogy a Hciı`ııı(1sk(`)`n_\`v szerzője olyan jelentős
itáliai koınınentátorok. mint Azo. Accursius és
Barto-lus összefoglalóit is használta. továbbá számos olyan
kivonatra hagyatkozott, amelyek közül egy vagy több azonos lehetett a fenti kornpendiumokkal. Feltételezi,
hogy Werbőczy kérésére számunkra rnég ismeretlen sze-mélyek kivonatokat adtak Aquinói Szent Tarnás Suımııa Thcologiae című munkájából. de ezek nem valószínű, hogy Johannes C amerstől vagy Hieronimus Balbitól szár`-rnaztak volna, akik mint hurnanisták Conrad Celtis
köré-hez taıtoztak.3“
Máthé Gábor egy újabb tanulmányában élesen
vetet-te fel a Hárıııuskönjv tartalmi eredetiségének kérdését. Továbbfüzve Bónis György klasszikus megállapításait. a
Hárın(ıskÖn_ı`\` glosszátori kultúı`a általi érintettségét hang-sulyozza. A ius comrnune kérdésében Franz Wieaekeı` té-telét idézte. miszerint a közös jog kialakulása kulttˇııtör-téneti folyamatnak tekinthető. amely térségenként eltérő időben. de mindenhol lejátszódó jelenség volt. Fontos e
jogfejlesztő folyamat jellege is: nem törvényi, haneın
jog-tudományi (tehát állami garancia nélküli) és írásba foglalt
nonnákból áll. Máthé Gábor - továbbgondolva. tovább-fejlesztve Pólay Elemér gondolatát - a magyar
pandek-tisztika korai meglétét és tényleges hatását feltételezi. A szerző kitért a Négt`eskön_\`t` perjogi anyagának értéke-lésére. amelynek során Degr`é Alajos alapozó értékű
mun-kásságát emelte ki.”
tíz
Jog
-A mű gyakorlati hatása, jogágí
tovóbbélése
Régóta tudjuk. hogy ajogtörténeti kutatás egyik fontos fel-adata a Hármasköınv gyakorlati érvényesülésének átfogó vizsgálata lenne. Erre eddig kevesen vállalkoztak. Béli
Gábor friss tanulmánya a korabeli törvénykezés.
minde-nekelőtt az eljárásjog nonnáit vizsgáló tanulmánya ezért is fıgyelernre méltó teljesítmény. A szerző nyomon követ-te és tékövet-telesen cáfolta a magyar perjog francia eredetéről szóló Werbőczy-tételt. A dekrétumok mellett a perfonnu-lak és szokásjogi szabályok korabeli érvényesüléséről írt, rnegállapításait egykorú okiratokra alapozta.” Ezúttal is felhívja a figyelmet az első magyar jogkönyv. az 1351
tá-ján keletkezert Ars Nolariu levélmintáinak jogegységesí-tő hatására. A korabeli bírói gyakorlatot a Háı`ınusköız_tv
szabályaival összevetve arra a megállapításra jutott. hogy Werbőczy műve a hazai praktikurnban nem hozott alap-vető perjogi változásokat. Azzal viszont. hogy 1517-ben a
Tı`ipaı`Iir1mı nyomtatásban megelent, jogélctünkben is új
korszak kezdődött. A rnű megkerülhetetlen tankönyv lett, és rövid időn belül alakítóan hatott a központi törvényke-zés mellett az izrnosodó megyei ítélketörvényke-zésre is. Wer`bőczy műve kijelölte a rendes írásbeli per megjelenéséhez
veze-tő utat.
A hagyományos szernlélet ma is hajlamos a
Hármas-köıinttek pusztán magánjogi karaktert tulajdonitani.
Szá-szy István. a nagy tekintélyíi civilista is arTól írt, hogy a Trípwıirmıı a magyar rnagánjog egységét és nemzeti
irányban való továbbfcjlődését biztosította, és ezzel
ki-küszöbölte a rórnai és a kánonjog káros reccpcióját.
Jog-történeti szempontból Szászy kívánatosnak tartotta, hogy akadjon jogtörténész, aki összevetné Werbőczy munkáját az angol Br`acton De legibııs el coıisiietııdiıiibzıs Anglíae
círnií ınűvével. mivel e két munka rnagánjogi hasonlatos-sága álláspontja szerint nagy biztonsággal
vélelmezhe-tő.Í" A 2014-es tanulmánykötet záró tanulmányában Patyi András is utalt Grossclnnid Béni ll“'eı`l>őc`:_r` és a: aııgoljog
círnű művére. amelyben az a meglepő állítás olvasható.
hogy a szigetországban több van a Háı`ına.s`kÖır\vben rneg-fogalrnazott értékekből. mint idehaza.”
Az újabb jogtörténeti kutatások főleg egy-egy magán-jogi intézmény szabályrendszere és gyakorlata felől kö-zelítik a 7i`ip(ır!ilrııııl1oz köthető általános magánjogi kér-déseket is. Tóth Adám szerint a 7i`ipar!iIrımban található.
gyárnságra vonatkozó szabályozás forrása a későbbi ına-gyar jogr`endezésnek. de ez a korábbi gyakorlat részévé sohasem vált. Bónis György már kimutatta (Ha:aijOgıııık
elemei. Budapest. 1972. 260. p.). hogy a tutela
meghatá-rozása. a gyárn kirnentésének esetei. és a gyanússág esetei
egyértelműen a Summa Legıım Rcrrınıuıdıˇ egyes
fejezetei-ben találltatóak.”
Homoki-Nagy Mária egy új tanulmányában 19. századi Werböczy-interpr`etációkat és jogi nonnabeli
rerniniszcen-ciákat vizsgált. lgazolta, hogy még a reformkor idősza-kában volt olyan felfogás. miszerint a Húı`ınaskÖı1jv által szabályozott rnagánjogi elveket és nonnákat érintetlenül kell hagyni. Ermek következtében szavazták le a vánne-gyék követei a kerületi ülésben Deák Ferenc modemizáló
f
javaslatát. Az 1834. május 24-én tartott kerületi ülésben Deák eredmény nélkül utalt Werbőczy rnagánjogi egy-ségesítő törekvésére. Eszerint „Halomra nőtt polgári
tör-vényeink a nemzeti törvényhozás hosszú során keresztül
minden rendszer nélkül, egyes panaszok következtében, egyes esetek körülményihez alkalmazva hozattak, s ezen úton tévesztő ternér`dekségre szaporodtak. Vcrbőczy volt
az első, a ki ezen causisticus zavart. némi. bár hiányos rendszerbe foglalta."3* Homoki-Nagy Mária tanulmá-nyának második részében hivatkozott a hazai
kereske-delmi jog történetének fehér foltjaira. és felhívta a fi-gyelmüırkct a levéltári kutatások fontosságára. Az általa végzett eddigi elernzésekből kiderül, hogy a Werbőczy
rögzítette szerződési formákon túl a rendi időszak
gya-korlatában számos egyéb olyan rnegállapodástípus jött
létre, amelyeket 1848 után csupán kodifikálni kellett. A magyar polgári kodifikációt hátráltatta a korabeli jog-nrdomány fejletlensége és a régi jogi hagyományokhoz.
a nemzeti identitást megjelenítő Tı`ipaı`ıi!ımıltoz ragasz-kodó szemlélet.Í`>`
A Tı`ipartifıımnak tulajdonított rnagánjogi jelleg miatt becsülni kell azokat a törekvéseket, amelyek az
össze-foglalás tágabb körű jogágí sajátosságait lrangsúlyozzák. Mezey Bamának a Háı`ıı1asköır_ıv és a büntetőjog
kap-csolatát tárgyaló munkája az általam isrncrt első kísérlet
a mű sporadikus büntetőjogi tárgyú rendelkezéseinek át-tekintésére. A szerző világossá teszi, hogy a Triparıiıııın
alapvetően perjogi munka, amelynek középpontjában a
nemesi magánjog áll. Ennek alárendelve, a civiljog logi-káját követve bukkannak fel pönalizáló intézkedések és
- ritkábban - erre vonatkozó alapelvek. Ez a tény is egy-értelművé teszi, hogy 16. századi hazai jogunkban még
nem történt meg a jogágí elkülönülés, és - részben ezért
- a kodifikáció elemi feltételei is hiányoztak. Mégsem haszontalan a büntetőjogi szabályok vizsgálata, hiszen
kiolvasható belőlük valamiféle büntetőjogi dogrnatika, az ítélkezésre és büntetésekre vonatkozó általános
szern-lélet. A tanulmány érinti a jobbágyokat sújtó speciális szankciókat is.-“`
A jogtörténeti kutatások tárgykörébe tartozik a rnűvet
inspiráló koreszmék elemzése is. Rácz Lajos a
megszüle-tett kornpilációt jelentős részben a reneszánsz szernlélct
termékének tartja. Utalt arra, hogy már 1. Mátyás törvé-nyeiben megjelent a „pro publico bono" elv, amely a jogot
is hasznosnak tartotta. és predesztinált fuırkcióra késztette. A közjó-közhaszon frazeológia megjelent a Húı'ıııu.s`kön_ıv
szövegében is. A mű keletkezésében szerepet játszó másik
ideológiai-politikai tényező a hatalomkeletkeztetés szer-ződéses felfogása volt. Ezt követően a szerző részletesen
elemzi a szerződéstan fogalmát, annak vallási és kora
kö-zépkori profán gyökcreit. Egyetemes történeti horizonton vizsgálja a rendiség kialakulásában közreható tényezőket.
amelyek tükröződnek a Háı`ınaskŐn_it` általános tételciben
és részletszabályaiban egyaránt.” Paczolay Péter
politi-katörténeti jellegű tanulmányában felvetette a szerzőség
kérdését: nyitva hagyta. és további kutatásokhoz utalta azt a tézist. hogy a bevezetés más által írt dekoráció. és csak a három könyv számıazik Werbőczytől. A mü
cél-ját a szerző a hatalom szabályozásában, a jogbiztonság
Iorténeti szemle és a joguralom szolgálatában látja. Eszerint tehát a király hatalma is korlátozható. A továbbiakban a Hármasköınv
társadalomképét, az egy és ugyanazon nernesség elvét. a nők, majd a jobbágyság helyzetét elemzi. A tanulmány
ki-tér a Tripaı-ıiıımı aktuális éıtékére. jelenkori jelentőségére. Paczolay Péter szerint a Tıtparıíıııııı a bírói ítéletekre és
szokásokra alapozott konzervatív jogi szemlélet példája, a sajátos magyar jogi-töıtéıreti hagyomány megjelenítője, végezetül - áttételesen - a nemzeti alkotmányos identitás
előzménye.-is
A Hárıııasköıt_tv alkotınányjogi vonatkozásairól
Cse-key István 1941-ben azt a tézist fogalmazta rneg, hogy Werbőczy opusa lényegéberr közjogi alkotás, hiszen
egyes tételei még mindig állaınmííködést meghatározó
hatályos jogot képeznek. E nézetről korábban komoly jogtudományi töltetű vita alakult ki Szekfű Gyula és
ll-lés József között.” Kukor`elli István ebben a szellemben értékelte a rnű jelentőségét. Felvetette, hogy a Háı`mas-könymek lehet olyan olvasata, miszerint az ..a nemzeti
szuvercnitás, az alkotmányos identitás megfogalmazása
volt, társadalmi korlátaitól nem függetlenül. Megőrizte és jogforrásként továbbvitte az állarniság első 500 évé-ben kialakult közjogi struktúrákat, az államalapítás, a
Szent Korona, az Aranybulla alkotmányos öntudatát a későbbi évszázadokra." A tanulmány hangsúlyozza a
szuverenitásvédtő alkotmány fontosságát, és ezzel
össze-függésben utal a magyar alkotmánybíróság 2010-es ún.
Lisszabon határozatára.*°
A Hárıııaskön_t`v` jelentőségét a bírói hivatás felől
kö-zelítve Darák Péter idézte az Előbeszéd ítélkezőkkel
szembeni, magas erkölcsi követelményeket hangsúlyozó szövegét. Felsorolta a Werbőczy által körülírt, a jó ítélke-zést gátló körülményeket: a félelmet, a nyereségvágyat.
a gyiilölséget és az elfogultságot okozó szeretetet.
Tanul-ságos a munka azon része, amely a Tıtpatitımı tovább élő
intézményeit listázza. ldetartozik a megkínálási jog (a mai elővásárlási jog). a patvarkodás (ma a nyilvánvalóan
alap-talanul fellebbezés), a jegyajándék. a hitbér, a közszerze-mény és az ági öröklésfl
××>p
Az elmúlt két évtized legforrtosabb műveit áttekintve
egy-értelműen körvonalazódnak a Wer`bőezy~kutatás
jogtörté-nészeket terhelő további feladatai. Sürgős lerme szorosabb kapcsolatot kialakítani a tárgykőrrel foglalkozó
köztör-ténészekkel. hiszen a késő középkor kutatásában jártas szaktörténészek nélkül nem rernélhetünk komolyabb
tu-dományos eredrnényeket. Ez a kapcsolat tennékenyítő
lehet az ő nézőpontjukból is, hiszen a jogélet egyetemes
és hazai tendenciáinak isrneretét. főleg a fogalomrendszer pontos használatát az általános tárgyú kutatások sem
nél-külözhetik.
Eljött az ideje - és a 2017-es évforduló aktualitást is kínál- egy teljes jogtörténeti tárgyú
Werbőczy-historiog-ráfia összeállításának. Ilyen jellegű előzményekkel ren-delkezünkfl e listák akrualizálása. főleg a külföldi
feldol-gozások figyelembevétele a további kutatás egyik fontos
alapfeltétele.
' i
Jog
I-Iainza Gábor-Boóc Ádám-Buzády Csongor (szerk.): Stirdierı
über-lstvúrı IIerbőr`:_i` (Professzorok Háza. Budapest. 2001. 23| p.: a
to-vábbiakban: Werböczy 2001). Isrıiertették: Földi András: Beszárrroló
cı lIer'háˇc:_v lstvárr és rrıúˇre C. tırdorrrárıros iilésről (Századok. 128. évf.. 199-1. 1. sz.. 194-200. p.) és Bónis Péter: Tıırrrılırrıirryok
Ilerlrő-e:_v 1sn~rírıról (Századok. 2002. 6. sz., 1508-1510. p.).
.-1 rrıagi 'ar'jogfcjlődéserrekfiil éi`e:r'ede. IÍerbŐc:_\` és a Háı'rrraskör1_i'i`
500 es:tendő mrilıárı. Szerk.: Máthé Gábor (Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Budapest. 2014. 446 p.: a továbbiakban: Werbőczy 2014).
.-1 Háı'rırask(`r`ır_i-r- 500. éi_`fOr`drrlójárı. SZerk.: Csehi Zoltán-Szabó
Ist-ván-Schanda Balázs-Varga Zs. András (Pázmány Press. Budapest. 2015. 225 p.: a továbbiakban: Hánnaskönyv 2015).
lIZ>rl>őc:_i` lstvzírı. Balás P. Elemér, C sekey István. Szászy István
és Bónis György egyetemi tanárok előadásai a Jog és
Államtu-dományi Kar Werbőczy halálának 400 éves évfordulója alkaliiiá-ból rendezett ünnepélyén. a Tripartiturn bibliográfiájával (Uni-versitatís Francisco-Josephina Kolozsvár. Acta Juridico-Politica 2. Kolozsvár, 1941. 218 p.: a továbbiakban: Werbőczy 1941).
Vö. C sekey István: A kolo:s\`ár`i Trıdoıııáıri`e_gf_i`eterri jogi karának 11erbőcq`-ürrrrepélve (Magyar Jogi Szemle. 23. évf.. 1942. 6. sz..
1 I(Fl 19. p.).
Fraknói Vilmos: I1ˇer`l>oˇ'c:_ı`1sri`(irı életra/:a. Magyar Történeti Élet-rajzok XV. (Budapest. 1899): Karel Kadlec: 1ër'lıőe:_r`ovO
Triparti-turn u soırkroırré právo ıılıerské i clıoıvatské šleclrtr r' riém Olrsačerıé
(Praha. 1902). Vö. Aridrási Dorottya: Iíeı`bóˇc:_i` Tr`ipurtirrırııáııalr
ltorvcil re(`epciO'ja (Ivan Pergošič De(`retrırrra és ıı Tr`i_ııarlitııırr rıro-dern-kori r'e(`ep(`iO'jáııak aktıralitásai). In: Werbőczy 2015. -18-50. p.
és a Jogtörténeti Szemle e számában. 13-18. p.
Wenzel Gusztáv: lÍer'bőc:_i` István velerırtei követsege 1519. .llarina Sarrrıto eredeti _/öliegitéseílről (Pest, 1850): Horvát Ist\'án: Ierböt-:i Istrıirz eırrlekezete. II. köt. (Pest. 1850: a tervezett I. kötet. amely Werbőczy életrajzát tartalmazta volna. nem jelent meg. Vö. Soós István: Díplorıralika és politika. Horvát lstvári kiadatlan Ileı'lıőc;\` körnvéııek rörléıieıe. Levéltári Közlemények. 59.. 1988. 1.. 81-110. p.): Koinároniy András: ller'lro'c;\` István ésfia (Századok. XLIV. évf.. 1910. 193. p.): uő: lI'er'liőr`:_v lstvárr s:ár`rrıa:ása (Századok. XXX. évf.. 1896. 163-167. p.): ifj. Palugyay Iırire: II'eı'l>őc:_\`1sti`úrı rövid eletr`qi:a (Buda. 1842): Fraknói Vilmos: lIˇer`l)őc;i` lstvárr a
rrıolra'csi vés: előtt (Századok. 1876. 468. p.): Béla Szabó: l1`er'bőe:_\`,
Steplrarrrıs. In: Michael Stolleis (sZerk.): Jrırislerr. Ein biograplıi-sclres Le.\`ik0rı \`Orı der .-lrrtike bis :rırrı 20. Jal1r'l1ırrrdert (Verlag C. H.
Beck. München. 2001. 668%i69. p.).
Kubinyi András: l͡er'bőc:_i` .llolıács (1526) előtti politikai
púlyqfiıtú-sa. In: Werbőczy 2001, 65. p.; Hemiann Zsuzsanna: A: Egrererrri
l\'örr_\`i'tár' 11er`lrŐc:i ké:iı'atai és a: ...-lrıaleeta Sııeciıli .17 7
Hrmgcıı`i-caˇ'(Budapest. 1983.81 p.): Petrasovszky Anna: .-1 rıenresség
ko':lta-talrrri s:er`epe és IIˇer`lrő(`:_\` rrádorsága lsıi-ıirrtlfv rlliklósızál. In: Mezey
Bama-Révész T Mihály (szerk.): Ünnepi tarrırlrrrárıyok Mátlıe' Gá-bor 65. szriletésırapia tiszteletére (Gondolat Kiadó. Budapest. 2006. 429-152. p.).
Kubinyi András: IIer`bő(`:_i` rllolráes (1526) előtti politikai
p(il_i`ırfır!á-sa. In: Werbőczy 2001. 65-73. p. Vö. Mikó Gábor: lsırıeıerlerı
or-s:ágg\`ı'llési emlék a Jagelló-kor`bál. A dalok a: 1507 és 1514 k(ˇr`:(ˇr`!!i or's:ágg\`rˇileˇsek tör`téıretélre:. valarrrirrt IIˇerbőe:_\` Hár`rrra.\`körr_\`\'eırek
elkeˇsziiltálre: (Történelmi Szemle. 56.. 2014. 3.. -155-180. p.): Ifj.
Bertényi Iván: .~lllt 3 7 évet: l1er'bo"c.'_\`1sti`árı lrırdapesti s:0br`a (Tör-ténelrni Szemle. 56.. 2014. 2.. 203-230. p.).
Neumann Tibor: IIer`lrŐ(`:_t` s:Eir'rrıa:ásár`0'l és pali`ake:déséı`Ől. In:
Werbőczy 2014, 3(}57. p. \°ˇö. Horváth Pál: .-1 I1'erbó'c:_\` [Ist-i-árı]-I.-ép válrO:ásai (Jogtudományi közlöny. 48. évf.. 1993. 10. sz.. 371-374. p.): Seevvann Gerhard: IIˇer'bőc:_r`. lstrárr. irrigar:
Reclıts-ge/elrrter mrd Staalsrrrariır. In: Mathias Bemath (sZerk.): Biog-raplıisclres Lexikort :rır Ge.\`clti<`lıte Sr'idosteıır`opa.\`. Band 4. R-Z.
(Südosteuropäisehe Arbeiten 75. R. Oldenbourg Verlag. München.
'Ü Fraknói Vilmos: llêrlıóˇczi lsrvárı életrajza (Magyar Történelmi Tár-sulat kiadása. Budapest. 1899. 87. p.).
'I Bónis György: Törvérrv és s:0kás a Hár7rraskŐrr_i`i`l>erı. In: Werbőczy 1941. 140. p.: Schiller Bódog: .-1 Hár'rrraskörı_\`v zillítrílrrgos_f<`zfor7'á-sáról. (logászegyleti Értekczések. 283. sz. XXXV1. köt.. 7. fiizet.
Budapest. 1908): uő: A Háı'rriasköıı_r`v`jog/orrástarra. Jogi értekezé-sek (Budapest. 1902).
'Í Tringli István: A kora ri/'kori k0dr`fr`kár`ió és a Hár'ırraskörrvi: In:
Wer-bőczy 2014. 59-88. p. és a Jogtörténeti Szemle e száinában.
105-114. p.: Vékás Lajos: Köszöıırő. In: Werbőczy 201-1. 13. p. 13 Haiiiza Gábor: Das Trípartítmtı \`0rr1sti`úı7 I1er`l7ó'e:_i` als
Reclrtsqrıel-le. Berrrer`krrrr_gerr :rlr Rer'liIsqrıellerrleliıe irr der errr`0piiis(`lreri Rer`lrt.\`ge5r`lri(`lr!e. In: Werbőczy 2001. 49-63. p.: uő: I1er1ıőc`:_i` Hár`rrr(ıskörı_vi`árıek jogforrási jellege (Jogtudomány Közlöny. 48.. 1993. 231-233. p.): uő: Das ., 7i'ipaı`tirırın ˇ' von lstvrin 1lˇer'l>őe;i` als Rec`lrIsqrrelle.` Eirr Beítrag :rır` Reelitsqrrelleıılelrre iır der
errropıˇii-sclrerr Rerlrtsgcsclriclrıe (Ungam Jahrbuch: Zeitschrifi fiir Interdis-ziplinare Hungarologie. 2-1..1998. 19-30. p.).
“ Zlinszky János: llerbőcqi`jog/brrástarıa. In: Werbőczy 2001.
167-173. p.: uö: 1Ier`lrőe:_vről korai itélke:rzi (A j0g!ıtd0rrrár1_i`rrak rzugv a:
adóssága). (Népszabadság. 1993. június 1.): János Zlinszky: Gyärgr-Bórris 1914-1985 (Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsge-sehiehte. Geniianistische Abteilung. 1987. 471-480. p.).
'Š Die Rer`lıt5ltr'r'e1rer' Eilropas 2. (Frankfurtlvlain. 1981. 172 p.: Bónis György előszavával).
“` Gazda István: .-1 Tr'ipar'titrıırı-kiadások körı_r`i`é.t:e!e. lIčr'l>Ó'(`;\' élet-ra1`::al. lri: l1er'lrőe:_t` lsrrárr. 77`ı'_ırar`titmrr.' A dic.s`óÍ\`ege.s` .llagvar Kir'ál_i`ság .rakás/ogarrak Iıáı-rrızr.rkörı_\`i'e (Tudornánytár. Téka.
Bu-dapest. 1990. XXVI-XXXII. p.): Márkus Dezső: I1erbőc:_r-
Hár-rrraskŐrr_\`i`eriek két rriagvarfOr`dr'Icisa (Jogttıdoinányi Közlöny. 30.
évf.. 1985. 1. sz.. 1-2. p.).
'I IIer'bŐc:_i`1st\`ári. Isni.: Bruckner Győző (Századok. 194-1. 286. p.).
'S Péter Katalin: 1íeı'liŐC:_\` an_varı_\`eli`ifOrTlítá.saiıuık taıırıl.\`rigai -
értel-rrrisegifelelősségvállalás a ló. századbarı (Történelmi Szemle. 54..
2012. 3.. -121-'1-10. p.). Vö. Heltai János: .llr'r_ˇfq/'ok és ırzi'ii`elr` a X171. század ırragr`ar`0rs:ági k(`r`rı_ivkiadásábaır (1601-1655) (Res
Libra-ria 2. Universitas Kiadó. Országos Széchényi Könyvtár. Budapest. 2008. 27~'P275. p.): Nyomárkay István: .~lrrrlkodó szövegek:
Her-bőe:_\`1sti`árr 7i'ipar'titrırrra és lıoıvátfordrˇtása. In: Bárdosi V.. Kiss G. (szerk.): S:ótár'ak, s:ólásOk. nevek \'Orr:ásábaıı.` lr`(`is:Örıtő k(`ı`ıı_i`r' Fábiárı Zsrcsartrra tis:Ieletëre (Tinta Könyvkiadó. Budapest. 2010.
147-151. p.).
'° Andrási Dorottya: in: Werbőczy 2015. 41-53. p. és a Jogrönéneti
Szemle e száıriában. 13 18. p. \'ö. Rácz Lajos: ller`liőc:i lstvárr Tri-1.rrrrtı`trrımirıak elsőfar'dr'túsai. In: Mezey Bama-Révész T. Mihály (szerk.): Ünrrepi tarrrrlrrrár1_\`Ok rllátlré Gábor 65. .szíiletésrrayicr
liszte-letere (Gondolat Kiadó. Budapest. 2006.-153-166. p. ): Lőkös István:
lmırrrš Pergošiči Deeretıtrrr 15 74. Hrvatski ka/ˇka\`ski editio prı`rıL`eps Zvoııiırriı' Bartolic' tZa tisak priredío ipriloge rıapixao) (Helikon. 50. évf.. 2004. -1. sz.. 624-626. p.).
3" Erik Štenpien: Tr`ípar`rirrrrrr (Euro-Codex. Bratislava. 2008).
3' Wilheliti Brauneder: Iler'bŐ(`:_i`s Tr'ipur'!ÍIıırrr irr ÖsIerr`ei('/i. In:
Wer-bőczy 2001. 19. p. Szabó Béla igazolta. hogy a Tripartiturn Európa riordíkus térségében is ismert jogforrás volt. Szabó Béla: .-1
Hárrrras-körr_i`\` egv 17. s:ci:aa'i ııérrıetal/Zildi siker`k('irı_\`i`lıerr. In: Werbőczy
2015. 157 171. p. és a Jogtörténeti Szemle e számában. 92-98. p.
33 Bogdándi Zsolt: Á: er`del_i`i k(`i:pOrıti liıˇráskOa'ás kialakulása é.s`fo`bb jellemzői. In: Werbőczy 2014. 117-137. p.
33 Obomi Teréz: Zoltqv János Srıpplerrreırtrrrri Triparriıi er'rrıi'r'
kézirata-ról. In: \Verbőczy201-1. 141-161. p. és a Jogtörténeti Szernle c szá-mában. 77-82. p.
3* Varga Szabolcs: HOrTáror's:ág és Szlavórria 11er~hőc:_r`
7i-r'par-tirrırrrá-ban. In: Werbőczy 2014. 163-18-1. p. \ˇö. Ier`bŐe:_i' - Pergossiclı Decretrmráırak iii kiadása (Századok. -13. évf.. 1909. 622--623. p.):
1981. 458-160. p.). Andrási: i. in.. 41-53. p.
--ıA_._rıA 25 26 -ı-8 28 29 30 31 V 33
Balázs P. Elemér: llerbáˇc`:_i`, a modern ember: In: Werbőczy 1941. 29. p.
Zlinszky János: 1I'erbőe:_ı` és a róınaijog recepciá/`a. In: Werbőczy
2014. 203-212. p. A tárgykörben lásd: Földi András: I1ˇeı'bőc:_r és a róınaijog. In: Máthé Gábor. Zlinszky János (szerk.): Degré Alajos emlékkÖıt_\`\` (Unió Lap- és Könywkiadó Kereskedelmi Kft.. Buda-pest. 1995. 67-76. p.).
Bónis Péter: A Tripartitttıııforrásai és az európai ius coınnıune. In:
Werbőczy 2014. 213-242. p. és a Jogtöneneti Szemle e számában.
2(v34. p. Vö. Bónis György: Der Zttsaııımeıılıaııg der Smımıa
Le-gıım ıııiı deııı Tripartittıın (Studia Slavica Academiae Scientiarum 1-Iungaricae. 1965. 11. tom. 3-4. fasc.. 373-409. p.): Félegyházy
József: IIˇeı`bÓˇ(`z_ı` Háı'ntasköıı_\`\'e és a kánonjog (Budapest. 1942):
Jakab Eva: Glosszák a Tripartitııınoz. In: Werbőczy 2015. 122-123. p.: Szilágyi Csaba: Biró és ítélet a Hárnıaskön_\TPmlógttsában. In: Werbőczy 2015. 189 -208. p.
Martyn Rady: The Cttstonıat_T Law of tlıe Renowned Kingdom of Hııngaı_T.` A Ilbrk in Three Parts Rendered b_ı` Stephen 1I'erl1őe:_\` (The .. Tripartiturn "). Tripartitıtın optts ittris (vnsııettıditıarii ittclyti regni Hııngáriae per Steplıanttın de Ílˇeıhewez editııııı. Edited and
translated byfcritice recensuerunt et Anglice reddiderunt: János M. Bak. Péter Banyó andlet Martyn Rady. with an introductory study by László Péterlprefuit (The Laws of the Mediewal Kingdom of Hungary. Vol. V. Department of Medieval Studies. Central European University. Budapest, 2005); Gönczi Katalin: lleı-bó`c:_r's reception in the Hungarian legal culture. In: Martyn Rady (szerk.): Cııstoın and Law in Central Europe (Cambridge. Centre for European Legal
Studies. 2004. 87-99. p.). Vö. Blazovich László: Deıttográfiajog és történelem (Válogatott tattttlıııányok) (Dél-Alföldi Évszázadok 31.
Szeged. 2013. 196. p.).
Máthé Gábor: A jogfeilődésjellemzőijogtörténeti áttekintésbeıı. In:
Werbőczy 2014. 349-366. p. és a Jogtörténeti Szemle e számában.
65-69. p. Vö. Béli Gábor: A .Vég\'eskčiı1_\'\' 1573. é\`i intetpolált rál-tozata és közjogi ıııegolclásai. In: Qtıaılı`ı`paı`tittını kézirat
azonosí-tása - NK lv. 1573. Szerk.: Máthé Gábor (Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Budapest. 2015. 297-356. p.): Bónis Péter: [us comınııne
és ius imperiale a Quadripartitıını szerint (uo.. 405-'13 1. p.).
Béli Gábor: Bírói grakorlaı a 16. század elejéig. In: Werbőczy 2014.
243-267. p. Vö. Eckhart Ferenc: l-`orıttıtláskŐtı_\'v FÍ'ei`bo'c`.z_1`Ist\'átt hivatali ınűköclése köréből. Iıı: Etıılékkätı_\T dt: Iiski lllés Józsefn_ı`. ı: egveteıni tanár tanári tııı'ikŐdéséııek negrveıtedik ér`fordıılóján (Bu-dapest. 1942. 151-160. p.): Béli Gábor: l'ˇáı`osis:okásjog
a:Ars.Vo-tarta alapján (Publikon Kiadó. Pécs. 2014. 216 p.).
Szászy István: Il'crbóˇe:_\` és a ınagırar ınagátyog. In: Werbőczy 1941. 85- 120. p.: Lábady Tamás: A .szeıııélyiségi jogok forrásai a
Tripartiııııııhan. In: Werbőczy 2015. 21-24. p.: Csehi Zoltán: llër-bőcqr és a zálogos telek. tnint ingóság. In: Werbőczy 2015. 75-76. 78-86. p.
Grosschmid Béni: 1ierIıőc:_\` és az angoljog (A Magyar Jogászegy-let Deák Ferenc Irodalmi Bizottságának Kiadványai III. évf. Bu-dapest. 1928. 663. p.). A tárgykört érintö további művek: Szalay László: lI'eı`bőc:_\`és Ierancsics (Budapesti Szemle. 1857): Günther
Antal: Eınlékbeszéd l1'erbÓ'c`:i lstvánfelett (Budapest. 1907); Illés
József: 1Í'eı`lıőc:_ı` (Jogállam. VI. évf.. 1907. 683-689. p.): Medvigy
Gábor: ll'eı'ltőez_ı` és a Tripat'tituına (logállam. XXXIII. évf.. 1934.
369-383. p.): Östör József: Ilerbõ<`:_\`[stı`átı (Budapest. 1937); Rácz György: Az igazi Ierbőc:_\` (Stephaneum. Budapest. 1941): uö: .-1: igazi l12eı'báˇe:_\`. Halálának 450. éijfoızlııloiáıı (Magyar Jog. 4. sz. 1992. 254256. p.): Szende Pál: Ileı-bá`(-:_ı` (Huszadik század. Buda-pest. 1907).
Tóth Ádám: A grámság iıtté:mén_ı`e a rómaijogban és 11ˇet`bőc:_\`. In:
Werbőczy 2001. 161. p. Ebben a tárgykörben gyakran figyelmen
ki-34 ts 36 37 ES 39 -10 41 -12 történeti szemleg
vül hagyott forrás Gál Alexander: Die Szınınıa leguın brevis et ııtilis
des sogenannten Doctor Rayııtumlıts von l1'ieıtet`-.\`ˇettstadI. Ism.
Ho-lub József(Századok. 1927-1928. 685-691. p.).
Deák Ferenc:'beszédei 1929-184 7. Összegyüjtötte Kónyi Manó (Franklin-Társulat. 1. köt. Budapest, 1882. 66. p.).
Homoki-Nagy Mária: A polgári kori magánjog kialakulása. In:
Wer-bőczy 2014. 269-289. p.: uő: A magrar szerződési jog_fê_-/`lődése a késő rendiség korában. In: Werbőczy 2015. 103-116. p. és a Jog-történeti Szemle e számában. 4-P50. p.: uö: A nıagrar magánjog történetének rázlata 1848-ig (JatePress, Szeged. 2001. 21L29. p.). Mezey Barna: A Háımasköııvr-r biiııtetójoga. In: Werbőczy 2014. 291-313. p. és a Jogtörténeti Szemle e számában. 70-76. p.: uő:
Biiııtetójogi töredékek a Hárnıasko`n_ı`\`beıı. In: Degré Alajos
Emlék-kön_\T (Budapest. 1995. 114. p.). Vö. I-Ióman-Szekfii: .llagrar tör-ténet (2. kiad. Budapest. 1936. Il. köt. 591. p.): Székely György:
Dózsa népe és a popıtltts llerbőcziantts -» Osztál_ı`kiizdelınek a
nem-:etfogalom körül 1514-1711 (Akadémiai Nyomda. Budapest. 1975. 24 p.): Varga János: Ileı-bőczijogelvei és a parasztság röghöz kötése 15/-I-ben (Jogtudományi Közlöny. 28. évf.. 1973. 2. sz.. 99-102.
p.); Zlinszky János: Mitjelképe: ma 1l'erhőc`:_ı`? In: Werbőczy 2015.
18. p.
Rácz Lajos: II'erbŐcz_ı` - A szeıződéseselnıélet kezdetei. In: Werbő-czy 2014. 315-346. p. Ebben a tárgykörben új elemeket felvillantó tanulmányt irt Bódi Stefánia: A Szent Korona-eszme jelentősége a
magrar közjogi gondolkodásban, kı'ilöno's tekintettel Wet`bőc:_\`
77'i-partitmnára. In: Werbőczy 2015. 55 -73. p.
Paczolay Peter: A királ_\` igazsága. A lıatalont grakorlása és korlátai tIerbóˇc`:_r ıııı'iı`ében. In: Werbőczy 2014. 371-389. p. Werbőczy és művének jogtudományi fontosságáról Szabadfalvi József: A ınagrar
joglıölcseleti gondolkodás kezdetei: 1Ierbőc:_\' Istvántól Somló
Bo-dOgı`g(GOndolat Kiadó. Budapest. 2011. 11-14. p.): Szmodits Jenö: Ilerbőc:_ı` jogböleseleti koncepcio'járo'l (Acta Jur. et POI. Miskolc, 31.. 2013. 1. sz.. 163-179. p.).
Csekey István: I1'êrbőc`:_ı` és a ınagıar alkotınáıı_ı_`iOg. In: Werbőczy 1941 , 43-81. p. VÖ. Szekfii Gyula: Szeıviensek ésfaıniliárisok (Aka-démiai értekezések a történettudományok köréböl XXIII. k. 3. sz. Budapest. 1912. 110-112. p.); Illés József: Bevezetés a ınag1`aı` jog torténetébe (2. kiad. Budapest. 1930. 149-153, 173 174. 177. 207.
222-223. 251-252. p.). Vö. Vitányi Béla: A Tripartittmı állantioga (Grill. Budapest. 1907): Illés József: Werbőc:_ı` és a lıát'ıııaskŐtı_rt'
(Magyar Jogászegylet könyfiára. Magyar Jogászegylet. Budapest. [l942]. 18 p.).
Kukorelli István: .-llagrarországot saját alkotmánya nélkiil
kormá-nyozııi item lehet. In: Werbőczy 2014. 403-412. p. Vö. Varga Zs.
András: A közjogi autonómia előképe a Yiipartitııınban. In:
Werbő-czy 2015. 29-32. p.: Szabó István: Történeti zılkotıııáıty a polgári korban. In: Werbőczy 2015. 187-188. p. és a Jogtörténeti Szemle c számában. 99-105. p.: Völgyesi Levente: .-1 ıııagmr rendi
szabad-ságeszıttefeilőclése. kıˇilöııös tekintettel a HárınasköttıTlıenfellelıető
szabályozásra. In: Werbőczy 2015. 209- 225. p.: Király Kincső: A: ötszáz éves Tripartitııııı (Jogelméleti Szemle. 2013. 4. sz.).
Darák Péter: A./eııdális, a polgári ésjelenkori bírói grakorlat hatása
ajogfejlődésre. In: Werbőczy 2014. 393-102. p. Vö. Leszkoven
László: A Hát7ııasköıt_\T tanítása és az új magyar palgárijog. In:
Werbőczy 2015. 1-'19-156. p.
Csekey István: A Tripartitııın bibliográfiája. In: Werbőczy 1941.
1-'13-l 56. p.: Mezey Bama: Der let'/asset` eines ııngarisehen Reclıts-bııehs aus denı 16. Jahrlıtındert: István l1ˇet`bőc:_i`. In: Werbőczy 2001. l 17. p.: Stipta István: A magt'arjogtöı'téııet-tııdotııánv kétszáz
éve (A Pólay Elemér Alapítványt Könyvtára 57. Sorozatszerkesztö: Balogh Elemér. Pólay Elemér Alapítvány. Szeged. 2015. 43-44. 65-67. I3(F133. p.).
