NAGY LAJOSNÉ
AKTIVITÁS A MATEMATIKAÓRÁKON A Z ÁLTALÁNOS ISKOLA 5-8. OSZTÁLYAIBAN C .
KUTATÁSUNK ELSŐ KÉT ÉVÉNEK MUNKÁIRÓL
Abstract: Die Fachgruppe für mathematikunterricht und methodik der Egerer und der Erfurter Pädagogischen Hochschulen nahm ein gemeinsames Forschungsprogramm an, das am 1-sten Januar 1984 angefangen wurde. Wir führen diese gemeinsame Forschung im Themenkreis "Aktivität an den Mathematikstunden" durch.
Im Bericht analysieren wir die Arbeit der vergangenen 2 Jahre. Wir weisen auf die Probleme, die im vergangenen Zeitabschnitt sich gegeben haben. Wir stellen die Protokolle vor, auf deren Grund wir in mehr als 50 allgemeinen Schulen des Landes Beobachtungen durchführten.
Unseren Bericht haben wir mit Zusamennfassung un Analyse abgeschlossen.
Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Matematikai Tanszéke és a Dr. The-odor Neubauer Pedagógiai Főiskola Erfurt (NDK) Matematikaoktatás-Metodi-kai Tudományos szakcsoportja, a matematika szakmódszertan területén 4 éves közös kutatási programot fogadott el.
A közök kutatást "Aktivitás a matematikaórákon" c. témakörben végez-zük, az 1984 január 1-én kezdődött négyéves tudományos kutatási terv alapján.
A kutatócsoport, illetve annak vezetői a megállapodás alapján rend-szeresen tájékoztatják egymást a munka teljesítéséről, az, eredményekről, a problémákról.
A következőkben céljainkról, tervezett és megvalósított feladataink-ról — munkánkfeladataink-ról — számolunk be.
A tanulói aktivitás jelentősége ismert a pedagógusok előtt. Nevelési célunk: sokoldalú, fejlett, képzett, az ismereteket alkotó módon
alkal 1 2 0 alkal
-mázni tudó, olyan személyiségek kialakítása, akik aktívak a munkában, a társadalmi-politikai életben. A mindennapok gyakorlatában törekszünk en-nek megvalósítására. Sok még a megválaszolatlan kérdés, tisztázatlan probléma, mint pl.:
- Aktívak-e a tanulók matematika órákon? - Tudatos-e ez az aktivitás részükről? - Mi motiválja az órai aktív magatartást?
- Hogyan lehetne érdeklődésüket biztosítani, tudásukat hatékonyabbá ten-ni?
Ezekre és még sok kérdésre kerestük és próbáljuk megfogalmazni a választ munkánk során.
Gyakorló pedagógusok a megmondhatói, hogy különböző vélemények ütköz-nek a témával kapcsolatban.
Néhány ezek közül:
- vannak akik a "mit tanítsunk" kérdést tartják elsődlegesnek; - mások a tanár személyiségét ítélik a döntőnek, míg sokan - a hogyan tanítsunk -- a módszert jelölik az első helyre;
- nem kevesen az eszközök, a technika, a számítógép "bevonulásától" vár-nak sikert.
Abban mindenki egyetért, hogy szükséges a tanulók aktív részvétele az órán, és ezen kívül is, ha a jelenleginél alaposabb tudást, a tárgy iránt nagyobb érdeklődést akarunk elérni.
Ezért is tűztük ki célul, hogy a tanulói aktivitásra irányuló kutatás a gyakorlat során felvetődő kérdésekre, problémákra keresse a választ. Lehetőleg olyat, amely konkrét segítséget jelenthet az iskolai gyakorlat részére. Ezt követően terveztük és dolgoztuk ki azokat a teendőket, ame-lyek az előzőekben jelzett feladatok megvalósítását segítik.
Az első évben a rendelkezésre álló szakirodalom (a hazai és külföldi) tanulmányozását, ezenkívül a hospitálásokat — az iskolai gyakorlatok megfigyelését — tekintettük a legfontosabbnak.
Úgy terveztük, hogy megfigyeléseinket az ország több száz általános isko-lájában végezzük. Sajnos erre az eltelt két év során nem volt lehetősé-günk. Segítségünkre volt az a több mint 50 általános iskola és az ott
dolgozó matematika szakos tanár, ahol megfigyeléseinket végezhettük. A munkában résztvettek még III. és IV. éves matematika szakos hallgatók (a két év alatt több mint 100-an). Ezeket a megfigyeléseket nagyon hasznos-nak tartjuk jövendő munkájuk szempontjából is, mert ráirányítja figyelmü-ket sok olyan problémára, amire különben nem biztos, hogy gondolnának
(pl. az órára való felkészülés során kell tervezni a gyerekek aktív be-kapcsolódásának lehetőségeit, az életkor, a pedagógiai, pszichológiai tényezők figyelembevételével...). Az órák elemzése során közv3Jten;iI tapasztalták, hogy a gyakorlat nagyon aprólékos, körültekintő munkát igényel. Van tehát még rájuk váró feladat!
Ebbe a kutatásba szívesen bekapcsolódtak a "tudományos diákkör"-i munkát végző hallgatók is, akik mondanivalójukat TDK, illetve szakdolgo-zatban összegezték.
A munka kezdetén hallgatók és tanárok közösen hospitáltunk. A látott órákat megbeszéltük. Az egységes látásmód, az "egy nyelven beszélés" mi-att szükségessé váltak olyan megfigyelési szempontok, amelyek alapján rögzíthetők az órán látottak és hallottak. (Ti. a "csak ülök és figyelek, utána beszámolok" sok szubjektív elemet tartalmazott, megnehezítette a tapasztalatok összegezését, általánosítások levonását.)
Ezeket a megfigyelési szempontokat a jegyzőkönyvekben rögzítettük (figye-lembe véve a társintézetben használt és már bevált megfigyelési szempon-tokat is).
Az 1984/85. tanévben osztálymegfigyeléseket végeztünk. (Több mint 200 órát.) Ezekből néhány adat a számok tükrében:
A tanulók magatartása feladatmegoldás előtt:
5.o. 6.o. 7.0. 8 . o .
1. Utasításra, kedvetlenül látott munkához a tanulók: 2. Felszólításra, igyekezettel: 3. Felszólítás nélkül, lelkesen: 47 % 38 % 40 % 51 % 16 % 31 % 25 % 15 % 37 % 31 % 35 % 34 %
122
-Magatartásuk a feladatok megoldása közben:
5 . 0 . 6 . 0 . 7.o. 8 . 0 .
1. Kedvetlen, határozatlan: 15 % 19 % 18 % 6 % 2. Kevés segítséggel, intenzíven
dolgozik: 43 % 35 % 31 % 42 % 3. Célratörő, intenzíven dolgozik: 42 % 46 % 51 % 52 %
Alkotói magatartás:
5.o. 6.o. 7.o. S.o.
1. Egyáltalán nem dolgozik: 10 % 15 % 10 % 7 % 2. Egyszerű feladatokat segítséggel
tud megoldani: 23 % 21 % 18 % 24 % 3. Nehezebb feladatokat segítséggel
old meg: 21 % 16 % 20 % 21 % 4. Segítség nélkül, eredeti
elkép-zelései vannak: 46 % 48 % 52 % 48 %
Az aktív tevékenység mozgatórúgói:
5.o. 6.o. 7.o. 8.o.
1. Kényszerből (szülő, tanár hatására)
aktív a tanulók: 25 % 32 % 35 % 30 % 2. Személyes előnyöket remél: 20 % 25 % 25 % 30 % 3. Érdeklődésből, a szükségesség
belá-tásából: 15 % 20 % 25 % 25 % 4. Tudatosan, a tárgy iránti
lelkese-désből: 40 % 23 % 15 % 15 %
Mit mutatnak ezek a számok?
kö-vetkeztetéseket levonni.
Sokat, ha elemzésünk kiegészül azzal, hogy
- vannak pedagógusok, akiknek a matematika óráin aktív a tanulók többsé-ge, tekintet nélkül arra, hogy ötödik vagy hetedik osztályban taníta-nak;
- a differenciált munkaformák alkalmazásánál azok a tanulók is nagyobb kedvvel dolgoztak (aktívak voltak), akiknél ezt pl. a frontális munká-nál nem tapasztaltuk;
- ha az ismeretszerzés, a fogalom kialakítása, szemléltető vagy munkaesz-köz segítségével történt, a máskor nehezen aktivizálható tanulóknál is pozitív változás volt észlelhető (különösen 5. osztályosoknál);
- előnyösen befolyásolta a gyerekek aktív magatartását, ha a tanár érté-kelte munkájukat (dicsért v. elmarasztalt szóban v. írásban, ha osztá-lyozott ...)
Az előzőekkel csak azt kívántam jelezni, hogy a téma rendkívül összetett, a felvetődő kérdések megválaszolása nem egyszerű.
Az első évben végzett osztálymegfigyeléseknél azt tapasztaltuk, hogy kis létszámú (20-25 fős) osztályokban valósághű, nagyobb létszámú csopor-toknál már sokkal nehezebb az egységes véleménykialakítás, a megfigyelés. Miért?
Egyetlen részfeladatnál is nagyon különbözően reagáltak a tanulók pl. "munkafelvételnél" a gyerekek egy része lelkesen, felszólítás nélkül, má-sok csak figyelmeztetésre, majd ismét mámá-sok kedvetlenül láttak munkához. Minden mozzanatra úgy odafigyelni egy embernek, hogy az az osztály egé-szére (30-40 gyerek) kiterjedjen szinte megoldhatatlan feladatnak bizo-nyult. Osztálymegfigyelés esetén, nyugodt lelkiismerettel sokszor csak arra lehetett választ adni, hogy "az óra meghatározott részében a tanulók döntő többsége" milyen fokú aktív magatartást tanúsított.
A kutatás első éve hasznos tapasztalatokat nyújtott arra, hogy el-dönthessük, melyek azok a módszerek, amelyeket a későbbiekben is alkal-mazni fogunk, mi érett meg a változtatásra és milyen új szempontokkal, kutatási módszerekkel bővíthetjük azokat. Ilyen megfontolások alapján döntöttünk úgy, hogy
a/ átdolgozzuk az előző évben használt jegyzőkönyveket (1.2. sz. mellék-let);
1 2 4
-b/ az osztálymegfigyelések mellett egyének megfigyelését végezzük (1-1 tanulót legalább 5 órán át);
c/ a hospitálást, megfigyelést kővetően elbeszélgetünk az órán tanító pe-dagógussal és a megfigyelt tanulóval. Tájékozódni kívánunk arról: - hogy hogyan látja, értékeli a tanár saját munkáját;
- tanítványai óra alatti aktivitását;
- alkalmazott módszerei, munkaformái segítették vagy gátolták tanítványai aktív közreműködését;
- tudatosan tervezte, szervezte-e a gyerekek aktivitását;
- az előforduló — általa is észrevett — hiányosságok hogyan lehettek volna elkerülhetők;
- a megfigyelt tanuló önértékelése az órai munkáról, magatartásáról; és végül
- mennyiben tér el, egyezik meg a tanár és tanuló értékelése a megfigye-lést végző véleményével; ... és még sok más kérdésre keressük a választ az órai tapasztalatok alapján.
Ezeket a megbeszéléseket sok esetben — az érintettek hozzájárulásával — magnóra is rögzítjük.
Az elmúlt félévben már több mint 300 ilyen egyéni megfigyelést végez-tünk, és ez a munka jelenleg is folyamatos.
Az elmúlt időszak munkája is sok hasznos tanulsággal szolgált mint pl.: A tanároknak szükséges tervezni, hogy mikor és hol kívánják a tanu-lókat bekapcsolni, motiválni az órai munkában.
A gyerekekkel való elbeszélgetés is érdekes, hasznos tanulságokkal szolgált. Gyakori, hogy a tanár véleménye nem egyezik a diák saját magá-ról alkotott képével. Sok tanuló elégségesnek tartotta, ha csak egyes órákon, illetve az óra egy részében aktív. A legtöbb gyerek indokolni is tudta aktív, vagy passzív magatartásának okait.
Az ötödik osztályosoknál még erősen érzelmi színezetűek ezek az indo-kok, (döntő a tanár személyisége, a pszichés tényezők erősen hatnak). Nyolcadikosoknál előtérbe kerül a pályaválasztás, az osztályzat, de még mindig jelentős a tanár személyisége is. Nem szeretnénk elhamarkodott, megalapozatlan következtetéseket levonni. Ezért a következő félévben
(1986. II. félév) még jelentős számú megfigyelést kívánunk végezni. Azt már az eddigiek alapján is megállapíthatjuk, hogy összefüggés van
— a tanár személyisége — , az órán alkalmazott módszerek és munkaformák; és sok más, ma még talán kevésbé fontosnak tartott tényező között.
Az ezekre való nagyobb odafigyelés, az elemzések során következtetések levonása a következő évek egyik feladata.
Az elmúlt két év jelentős volt számukra, és biztosak vagyunk abban, hogy a jelen és a jövő években is sok munka vár ránk.
Eddigi kutatásunkat nem tekintjük lezártnak.
További munkánk is arra irányul, hogy eddig szerzett tapasztalatain-kat kiegészítsük, megfigyeléseinket elemezzük, és a gyakorlat számára hasznosítsuk.
126
-1. sz. melléklet
AZ AKTIVITÁS FOKA
A tanuló neve: Jegye: I. Munkafelvétele feladatmegoldás közben
1. egyáltalán nem, kedvetlenül
2. figyelmeztetésre, lassan, unott, szórtfigyelmű 3. felszólítással, igyekezettel, tartósan intenzív 4. rögtön, lelkesen, célratörő, intezív
II. Akadály esetén tanúsított magatartása 1. kedvét veszti, határozatlan, feladja 2. keresi a megoldást, nem kér segítséget 3. nem akarja feladni, segítséget keres, kér 4. állhatatos, nem adja fel, önállóan keresi
a megoldást
III. Eredményekhez való viszonyulása
1. közömbös saját és mások véleménye iránt 2. az eredmény megismerésének igénye változó 3. igényli saját eredményét és annak bemutatását 4. a saját és mások eredményének megismerését igényli,
állhatatos, vitával megvédésre törekszik
IV. -Elsajátítási magatartás; önállóság a munkában
1. kelletlen, nincs igénye az önálló ismeretszerzésre önállótlan, bizonytalan
2. gyakorol, de kedvetlenül, kényszerűségből, gyakori irányítást, bátorítást, ellenőrzést igényel
3. van igénye az ismeret elsajátítására, igyekszik tudását másokéval összehasonlítani, kezdetben segítséggel, utá-na önállóan dolgozik
4. szívesen tanul, igénye a tudás, gyakorol, bizonyítani akarja tudását, önálló, kitartóan dolgozik
V. Szaknyelv használata 1. szaknyelvet nem használ
2. figyelmeztetésre, felületesen használja a szaknyelvet.. 3. átgondolt, a szaknyelvet jól használja
4. a szaknyelv használata tudatos, pontos
128 -2. sz. melléklet AZ ÓRA ELEMZÉSE Iskola: Osztály: Az éra témája: Az óra típusa: Időpont Tanító neve:
1. A tanítási és tanulási módszerek alkalmazásának gyakorisága a/ beszélgetés
b/ előadás
2. A tanítási és tanulási munkaformák alkalmazásának gyakorisága a/ részben önálló munka
b/ önálló munka c/ csoport munka d/ differenciált munka
3. A tanár által irányított folyamat hatása a tanuló aktivitásra
1. tökéletes 2. részleges 3. egyáltalán nem
4. A tanulók aktivitása a különböző módszerek és munkaformák hatására a/ beszélgetés b/ előadás c/ részben önálló munka d/ önálló munka e/ csoport munka f/ differenciált munka
1. túlnyomó 2. részleges 3. egyáltalán nem
5. A tanítási eszközök hatása az aktivitás növelésére
1. tökéletes 2. részleges 3. egyáltalán nem
6. A tanulói értékelés gyakorisága az órán, és azok hatása a tanulók aktivitására
a/ osztályközösség értékelése .... b/ egyének értékelése érdemjeggyel .... c/ egyének értékelése szóban
d/ egyének értékelése írásban ....
7. Motiváltság
a/ Felismerhető-e a motiválás? b/ A motiváció hatékonysága?
1. tökéletes 2. részben 3. nem
130
-AJÁNLOTT IRODALOM
Az alkotó gondolkodás kutatási problémái. (Szerk: Salamon Jenő) AK Bp. 1979.
Bacher, F.: Hogyan értékelik a tanárok tanulóikat? Tan. nev. tud. köréből 1972-1974. AK Bp. 1975.
Bakonyi Pál: A tanulói aktivitásról. Köznevelés XVIII. évf. 1962. 4. sz.
Búzás László: A tanulók aktivizálásának egyes formái a reform-pedagógiában, különös tekintettel a hazai új iskolára.
Cser Andor: A tanulói aktivitás. Tan. nev. tud. köréből AK. Bp. 1962.
Cser Andor: Osztályozás a matematika tanításában. A Matematika Tanítás 1968. 1. sz.
Gádorné Donáth Blanka - Hegedűs Gyuláné: A tanulók aktivizálható-ságának kérdése egy neveléslélektani vizsgálat tükrében.
Pszich. Tan. XI. AK. Bp. 1968.
Horányi Péterné: A tanulók aktivizálásának újabb kísérletei. A Kémia Tanítása. 1963. 5. sz.
Horváth Lajos: A tanulók aktív részvételének megvalósulása az új anyag feldolgozásában.
Tan. nev. tud. köréből 1961. AK Bp. 1962.
Kelemen László: Pedagógiai pszichológia TK. Bp. 1981.
közlemények 1975. 15. évf. 3. sz.
Kiss Lajos: Motiváció és aktivitás. Köznevelés XVIII. évf. 1962. 18. sz.
Landau, E.: A kreativitás pszichológiája TK. Bp. 1976.
Langer, S.: Szempontok a 7-15 éves gyermekek személyiségjegyeinek meg-ítéléséhez. Pedagogika, 1976. 6. (OPKM Dok.)
Szokolay István: Az aktivitás elve mint általános pedagógiai alapelv. Tan. nev. tud. köréből 1961. TK. Bp. 1962.
Szokolay István: Tanulmányok a tanulói aktivitás köréből. Tankönyvkiadó Bp. 1966.
Tihanyi Andor: A tanulók aktivitását serkentő tényezők az általános iskola alsó tagozatában. Tan. nev. tud. köréből. 1961. AK. Bp. 1962.
Veczkó József: Vizsgálatok a pedagógusok gyermekismeretéről. Magy. Ped. 1980.
Zukovits Imre: A játékosság mint a tanulói aktivitást serkentő tényező Magy. Ped. 1969. I.
Zukovits Imre: Az aktivitás serkentő tényezői az otatásban Tankönyvkiadó Bp. 1972.
