Isztr
ia
i
amforák
és
nyersanyaga
ik
nehézásványa
i
1
.
Bevezetés
,
a
ku
ta
tás
cé
l
ja
A régészet és a geológia egyes ágai szorosan összekapcsolódnak, módszereik jól kiegészítik egymást, hiszen arégészetileletek nyersanyaga általábanföldtani eredetű. Ez nincs másként a kerámiák, az egyikleggyakrabban éslegnagyobb mennyiségben előkerült régészetileletek esetében sem.
Tanulmányomban Fažanából, a Laecanius család műhe lyé-bőlszármazó Dressel 6Btípusúrómai kori amforák (1. ábra) nyersanyagáulszolgálóterrarossa és aflis kőzetek(Szakmány et al. 2013) nehézásványait hasonlítom össze a belőlük készült kerámiák nehézásvány-spektrumával.
Az amforák a Római Birodalomban mindenholtömegesen használt egyes élelmiszerek (pl. olívaolaj, bor) nagybani ke-reskedelméneklegfőbbszállítóedényei voltak. Vizsgálatukkal tehát betekintést nyerhetünk az egykori gyártásitechnológia fejlettségébe,illetve a szállítási és kereskedelemi ú tvo-nalhálózat működésrendjébe, miáltal a kortársadalmi ésgazdaságiviszonyaitisjobban megismerhetjük. A közel 1 m magasságú, alig 1 cmfalvastagságú, több szintben szorosan egymáshozillesztett,termékkelteli amforáknak akár 1000 km-es, sokszor hányattatott, vízi és szárazföldi szállítást is ki kellett bírniuk törés nélkül. A fažanai műhely fénykorában évi 10-12000 darabot gyártott, tehát nagytömegben kelletttökéletes, de csak egyszer használatos, vagyis na-gyon olcsóterméket készíteni. (Mange–Bezecky, 2006)
Az amforák gyártásához tehát jó alapanyag kellett, a fažanai amforákhoz használt nyersanyag pontos összetétele ésszármazási helye azonban máig nem tisztázott. Ennek meghatározásának egyiklehetséges módszere a mikrom ine-ralógia, elsősorban a nehézásványok vizsgálata.
Kutatásom célja a gyártó műhelytágabb környezetéből származó nyersanyagok (terra rossa és flis) és az amforák nehézásványainak
össze-1. ábra.
Dressel 6Btípusú amfora (Szakmány et al. 2013)
hasonlításával a kerámiák anyagának és az anyag származási helyének meg-határozása volt.
A dolgozatban használt rövidítések
a agyag KÁ könnyűásvány
ab albit ky kianit
act aktinolit lim limonit
adr andradit lx leukoxén
aln allanit mnz monacit
amf amfibol mt magnetit
ap apatit NÁ nehézásvány
brk brookit op opak
brt barit opx ortopiroxén
chr krómit py pirit cld kloritoid q kvarc cpx klinopiroxén rt rutil cr-sp, CrSpl krómspinell SEM pásztázó elektron- mikroszkóp (Scanning Electron Microscrope)
dol dolomit sil sillimanit
EDS energia diszperzív spektroszkópia (Energy
Dispersive Spectroscopy) spl spinell
ep epidot-csoport st sztaurolit
for foraminifera tr tremolit
grs grosszulár ttn titanit
grt gránát tur turmalin
hbl hornblende XRD röntgendiffrakció (X-ray Diffraction)
i. e. időszámításunk előtt zo zoizit
i. sz. időszámításunk szerint zrn cirkon
ilm ilmenit
2. Irodalmi áttekintés
2. 1. Régészeti áttekintésA mediterrán éghajlaton a virágzó mezőgazdaság hatalmas mennyiségű szőlőt és olívabogyót termelt. Az ősi szöveges források szerint az isztriai olívaolaj a legjobbak közé tartozott a piacon, a római császár asztalára pedig – többek közt – az innen származó bor került. Az isztriai birtokokon (villák-ban) termelt olaj kielégítette az északi római provinciák (Raetia, Noricum, Pannonia) és a mai Észak-Olaszország jelentős részének igényeit több mint egy évszázadon keresztül. Ezekről a területekről nagy mennyiségű amfora került elő az ásatások során. Az i. e. I. századtól az i. sz. II. század elejéig az isztriai olívaolaj-termelés nagyon jól dokumentált, Hadrianus császár (i. sz. 117–138) uralkodásának vége felé azonban az isztriai olívaolaj hirtelen eltűnt a piacról, és szerepe helyi jelentőségűvé csökkent (Mange–Bezecky 2006, 2007).
Pula és Tergeste között számos olajtermelő berendezéssel ellátott villa nyoma-ira bukkantak. Az egyik legjobban ismert földbirtokos családnak, a Laecanius családnak is itt volt villája, Fažanában, Pulától 9 km-re északra. Az i. e. I. és az i. sz. II. század között itt termelt olajat saját készítésű amforákban, hajókon exportálták Észak-Itáliába és az Alpok-menti provinciákba. Horvátország, Ausztria, Svájc, Szlovénia és Magyarország területéről több mint ötven helyről
kerültek elő Laecanius-amforák (2. ábra).
Hagyományosan a Laecanius-amforákat mind Dressel 6B típusúnak te-kintik, de az egyes példányok között adódhatnak kisebb-nagyobb eltérések. (Sajnos csak néhány egész amforát találtak eddig, a túlnyomó többségük tö-redék, ami megnehezíti az esetleges csoportok közötti eltérések azonosítását.) Minden dokumentált amfora szegélyén két pecsét látható, középen a családé, a fül fölött pedig a gazdatiszt (vilicus) pecsétje. A Laecanius pecsét mellett több mint negyven különböző vilicus pecsét szerepel, amelyekből megismerhetjük a műhely relatív kronológiai történetét. A fažanai figlina (kerámiaműhely) három szakaszát különítik el a pecsétek és az írott történelmi adatok alap-ján: (1) az i. e. I. század végétől i. sz. 78-ig tartozott a Laecanius családhoz, (2) Vespasianus császár (i. sz. 69–79) uralkodása alatt a Laecanius család örökös nélkül maradt, így a tulajdonjog a császárra szállt át. A feljegyzések szerint a műhely Hadrianus uralkodása alatt is használatban állt. (3) Úgy fel-tételezik, hogy az i. sz. II. század harmadik felétől M. Aurelius Iustus bérelte a műhelyt (Mange–Bezecky 2006, 2007 és hivatkozásai).
2. ábra.A Laecanius-amforák eddig ismert területi elterjedése (Bezeczky 1998 után módosítva)
2. 2. Földtani háttér
Az Isztriai-félsziget (3. ábra) Horvátország északnyugati részén helyezkedik
el. Területe mintegy 2820 km2-t tesz ki, míg a maximális tengerszint feletti
magasságát (1400 m) a Ćićarija-hegységben, a félsziget északkeleti részén éri
el. Délnyugaton tipikus karsztos plató található 5–10 méter mély dolinákkal és karrokkal. Ezt közvetlenül terra rossa talaj fedi. A vízhálózat a félsziget kö-zépső részén rendkívül fejlett, három fő folyója (Dragonja, Mirna és Raša) is erről a területről ered.
3. ábra. Isztria domborzata és az említett területei, városai (http://upload.wikimedia. org/wikipedia/commons/a/a2/Dinarisches_Gebirge_Topo.png)
Az Isztriai-félsziget geológiai szempontból három régióra osztható (4. ábra):
a félsziget nagy részét (délen és nyugaton) a vörös talajjal vagy terra rossával fedett mezozoós–paleogén karbonátos összlet („Vörös Isztria”) borítja, míg északkeleten (Trieszti-medence és Pazin-medence) a márgás vagy homokos talajjal fedett miocén flis („Szürke Isztria”) jellemző. Isztria keleti–északkeleti részén (Plomintól és Učkától Ćićarijaig), a kréta–eocén karsztosodó mészkő-kibúvásokat esetenként „Fehér Isztria” néven emlegetik (Velić et al. 2003). A felső-pleisztocén lösz csak a déli és északkeleti régióban jelenik meg.
4. ábra. Isztria egyszerűsített földtani térképe és a mintavételi helyek Irodalmi minták: Durn et al. (2007) és Mikes (2003) (térkép: Velić et al. 1995 alapján)
2. 3. A lehetséges fő nyersanyagok (terra rossa és flis) nehézásványos összetétele
A terra rossa egy vöröses (Munsell skála szerint 5YR és 10R közé eső) színű agyagos, aleuritos–agyagos talaj, ami leginkább a Mediterrán régióban terjedt el, mészkőre vagy dolomitra diszkordánsan települ. Egyes kutatók szerint a karbonátos kőzetek oldási maradékából származik, mások szerint azon-ban nem képződhetett kizárólag a karbonátos kőzetekből, hozzájárulhatott
a ma gasabban fekvő területek törmelékes üledékes kőzeteinek lepusztuló anya-ga is (Durn et al. 1999).
A flis képződése ennél kevésbé vitatott, egyértelműen hegységképződési folyamatokhoz és a hegység kiemelkedéséhez kapcsolódó megnövekedett reliefkülönbség miatti lepusztuláshoz kapcsolódik. A Pazin-medencében felhalmozódott tengeri üledékösszlet elsősorban a meszes-terrigén turbidi-teket képviseli.
Az első mikromineralógiai vizsgálatokat Woletz (1962) végezte a Pazin-medencéből származó márgával összefogazódó jól osztályozott homokkő 50–100 µm közötti mérettartományán. Ez alapján a medencében meglehe-tősen sok (átlagosan 64%) az opak ásvány (vagy az opak ásvánnyal kitöltött foraminifera), arányuk egyes esetekben akár a 98%-ot is eléri. Néhány helyről jelentős mennyiségű autigén ásvány (anhidrit és barit) került elő. Az áttetsző ásványok jelentős részét gránátok (32–65%) alkotják, majd ezt követi a cirkon (8–32%) és a turmalin (4–24%). Kromit nem minden esetben jelenik meg, de ha igen, számuk jelentős: 8–24%. Jellemző még a rutil (3–11%) és az apatit (3–9%), szórványosan anatáz, staurolit és kloritoid is előfordul. Magdalenić (1972) Pazin-medencei vizsgálatai is megerősítik, hogy a homokkő és márga mikroásványai között sok az opak elegyrész (homokkőben: ~60%, márgában: ~70–80%). Emellett nagyon változékony klorit- és biotittartalmat (0–59%) tapasztalt. Az autigén barit egyes márgákban akár a 98%-ot is elérheti, a
ho-mokkövekből viszont általában hiányzik (1. táblázat). Mindkét kőzettípus
áttetsző ásványai közt uralkodnak a gránátok (25–50%) és az ultrastabil ásványok (cirkon, turmalin, rutil). A homokkövek nehézásványai között második leggyakoribb a turmalin (8–30%), míg a márgák több cirkont tartal-maznak. A homokkövek a fent említetteken kívül még krómspinellt (3–13%) tartalmaznak, a többi ásvány megjelenése viszont nem konzekvens: apatit 0–45%-ban, epidot 0–8%-ban, zoizit 0–6%-ban, kloritoid szintén 0–6%-ban, brookit 0–4%-ban, staurolit és titanit 0–2%-ban, glaukofán 0–1%-ban fordul elő. A márgák nehézásvány-fázisában a krómspinellek mennyisége körülbelül azonos az egyes ultrastabil ásványok mennyiségeivel, a többi ásvány: apatit, kloritoid, epidot, brookit és staurolit csak kis mennyiségben fordul elő.
minta Paz 817 Paz 819 825/4Paz Paz 826 828Paz Dra 36 Dra 38 Dra 40 Dra 42 Dra 43 Dra 44 Dra 46 Dra 47 Dra 51 Dra 52 Krp 54 Krp 55a Krp 56 Kot 104 Kot 103 Grt 50 26 25 19 14 28 30 23 45 33 51 52 26 27 46 48 45 46 43 30 Zrn 3 5 8 3 2 40 30 44 20 19 19 11 19 38 21 6 9 25 6 12 Tur 40 42 40 30 28 6 4 6 5 7 12 18 13 6 10 17 14 7 27 41 Rt 1 4 10 2 2 13 18 15 13 21 11 11 17 10 10 11 18 10 9 5 CrSpl 1 5 6 6 4 11 17 7 14 16 5 6 23 16 7 12 10 8 10 7 St 1 1 0 0 0 0 0 1 1 2 0 0 0 1 0 1 0 1 0 0 Ttn 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Ep 0 6 5 5 5 1 0 0 1 0 0 0 0 0 0 1 0 1 0 0 Zo 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Ap 2 6 4 28 45 1 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 0 Brk 0 1 0 4 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 1 Cld 1 4 2 3 0 2 1 4 2 2 2 2 2 2 6 3 4 2 4 4 Gln 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0
minta Kot 107 Kot 159 MK 61a MK 63a MK 65a Pin 32 SvK 11c SvK 10b SvK 9 350aKas Kas 348 346aKas 345aKas 373aKas 367Kas 362aKas Kas 354 Grc 850 Grc 854 Grc 856 Grt 85 78 41 33 73 44 39 61 39 44 36 20 36 37 36 26 24 42 27 20 Zrn 2 2 35 33 8 20 22 23 23 6 10 15 24 10 13 13 18 6 8 4 Tur 6 14 7 14 11 25 6 11 17 19 28 21 24 21 20 22 25 31 35 38 Rt 3 0 8 7 0 7 16 0 5 6 7 6 7 7 12 9 9 5 5 1 CrSpl 1 0 5 11 6 3 11 5 14 7 6 2 4 3 7 4 3 4 6 2 St 3 1 0 0 1 0 0 0 1 0 1 0 0 1 1 0 1 2 1 0 Ttn 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 2 2 0 1 1 0 0 0 0 2 Ep 0 3 1 1 0 0 0 0 0 8 6 5 0 1 2 0 1 4 1 3 Zo 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 6 1 0 1 0 0 0 0 0 Ap 0 0 0 0 0 0 0 0 0 7 0 19 0 19 7 23 16 2 16 23 Brk 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 1 1 2 Cld 0 2 2 1 1 1 6 0 0 2 3 3 3 1 1 3 3 2 0 5 Gln 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 1 1 0 1 0 0 0 1 0 0
1. táblázat. Mennyiségi nehézásvány-meghatározások a Pazin-medence homokköveiből (Magdalenić, 1972 adatai)
Paz=Paz, Dra= Draguč, Krp= Krpani, Kot= Kotle, MK=, Pin= Pintor, SvK= Sv. Križ, Kas= Kaščerga, Grc= Gračišće
Alberti et al. (1999) krómspinellt, különböző típusú gránátokat, cirkont, turma-lint, rutilt, piritet, kloritoidot, orto-és klinopiroxént, staurolitot és amfibolokat írtak le a flis kőzetekből. Ez egybevág a Pavičić et al. (2003) által közöltekkel, miszerint a félszigeten található flis fő nehézásványai a gránát, cirkon, turmalin, rutil és a krómspinell. 2% alatti mennyiségben kloritoidot is meghatároztak.
Mikes (2003) foglalkozott többek között Északnyugat-Isztria
(Trieszti-medence) nehézásvány-társulásával is (2. táblázat), eredményeit a csillámok
Minta KOR-1 SCA-1 IZO-1 MOM-1 krómspinell 13.2 17.0 16.3 27.1 spinell 0.0 0.6 0.3 1.1 cirkon 5.5 19.1 7.1 12.9 turmalin 10.7 6.1 4.3 4.7 rutil 7.4 9.7 8.0 8.7 leukoxén 4.0 3.9 2.8 3.9 apatit 6.1 2.4 2.5 0.8 gránátok 47.5 29.4 50.3 37.1 kloritoid 1.2 1.5 1.8 0.8 staurolit 1.2 0.9 1.2 0.0 epidot 0.0 0.3 0.3 0.0 zoizit 0.0 0.6 0.3 0.0 klinozoizit 0.9 0.0 0.0 0.0 glaukofán 0.0 0.3 0.3 0.3 hornblende 0.0 0.3 0.3 0.0 tremolit 0.0 0.0 0.6 0.0 andaluzit 0.0 0.6 0.0 0.0 sillimanit 0.3 0.9 0.9 0.0 kianit 0.0 0.0 0.0 0.0 ortopiroxén 0.0 3.0 0.9 0.0 klinopiroxén 0.3 0.6 0.6 1.1 monzonit 0.3 0.3 0.0 0.3 titanit 1.2 2.4 1.2 1.3 allanit 0.0 0.0 0.0 0.0 Összes szemcse 326 330 328 380
2. táblázat. Északnyugat-isztriai flisek nehézásványainak százalékos összetétele (Mikes, 2003)
Az általa vizsgált 63–125 µm közötti mérettartomány ezen a területen vi-szonylag egységes képet mutat. Az uralkodó nehézásvány a gránát (30–51%), de a krómspinell aránya (17–23%) is nagyon jelentős. A rutil és a turmalin részaránya körülbelül 10-10%-ot képvisel. A cirkon mennyisége mintánként nagyon eltérő lehet (5–20%), az apatit viszont szinte mindig csak kis meny-nyiségben van jelen (2%). Járulékos nehézásványként kloritoid (~1%), nyo-mokban staurolit, andaluzit, sillimanit, epidot, zoizit, klinozoizit, glaukofán, tremolit, zöld spinell (pleonaszt), ilmenit, magnetit, klinopiroxén, hornblen-de, monacit és titanit fordul elő. Mikes (2003) az isztriai mintákban található
gránát és turmalin optikai tulajdonságait is részletesen vizsgálta (3. táblázat).
Ezek alapján a gránátok túlnyomó többsége színtelen (sztereomikroszkóp-ban halványrózsaszín), a maradék 2–12% pedig rózsaszínű. Jellemzően nem
kor rodáltak, de egyes minták esetén kis mértékben korrodált, vagy kerekített gránát szemcsék is szokványosak. A turmalin szemcsék töröttek vagy prizmás termetűek, a koptatottság és a korrózió nem jellemző rájuk. A kéktől eltekintve szinte minden színben megtalálhatók.
minta meden ce GR ÁN ÁT szín te len ró zs aszín ű ka gy lós tö rés, nin cs ko rr ózió cs om ós, mir ig yes f elü let; ki sm ér vű k or ró zió fűr észf ogszer ű f elü let; er ős ko rr ózió ker ek ítet t szem cs ék szá m a TURMALIN szín te len-zö ld szín te len-b ar na szín te len-f ek et e ró zs ásb ar na-f ek et e sá rgá sb ar na-f ek et e ha lvá ny ba rn a-s öt étb ar na bázi s szer in ti e lvá lá s; zö ld ha lvá nyzö ld-s öt étzö ld zö ld-b ar na zö ld-f ek et e ké k ba rn a-k ék szín te len-k ék tö rö tt pr izm ás t er m et ű na gy p rizm a + p ira mi s kopt at ot t ko rr od ál t f elü let ű szem cs ék szá m a MOM-1 Is 96 4 ++ . . 141 22 11 0 22 11 11 6 0 6 11 0 0 0 ++ + 18 SCA-1 Is 98 2 + + . 97 5 20 0 15 15 25 20 0 0 0 0 0 0 + + . 20 KOR-1 Is 88 12 + . . + 155 11 11 0 23 9 17 14 9 0 6 0 0 0 + + . 35 IZO-1 Is 98 2 ++ . . . 166 0 43 0 14 7 0 36 0 0 0 0 0 0 ++ + 14
3. táblázat.Az Isztriai-medence gránátjainak és turmalinjainak optikai vizsgálati eredményei (Mikes, 2003)
Durn et al. (2007) vizsgálták a terra rossa és a flis nehézásványait, közülük is a 45–63 µm közötti frakciót. Nehézásványtani szempontból négy főbb csoport-ba sorolták a szemcséket: áttetsző nehézásványok, opak szemcsék, limonitos elegyrészek és pirittel kitöltött foraminiferák.
Az áttetsző ásványok Durn et al. (2007) megállapítása alapján a terra rossá-ban (15–86%) sokkal nagyobb arányrossá-ban vannak jelen, mint a flisben (9–37%). Vizsgálataik alapján mind a két nyersanyagban a leggyakoribbak az epidot-cso-port (epidot-klinozoizit-zoizit) ásványai, amelyek a terra rossában általában üdék, mennyiségük 10–66%, míg a flis mintákból csak mennyiségi adat ismert, ez 4–30%. Általában mindkét nyersanyagban azonos méretűek és szabály-talan alakúak. A cirkon a terra rossa mintákban jellemzően éles, szögletes, bipiramisos megjelenésű és nagy számban, akár 15%-ban is előfordulhat, míg a flis mintákban inkább a lekerekített formák, és viszonylag szerényebb mennyiség (max. 6%) jellemző. Mindkét esetben találhatunk azonban olyan mintát, amelyben egyáltalán nem fordul elő cirkon. A rutil szórványosan je-lentkezett mind a terra rossa (0–8%), mind a flis (0–4%) mintákban. Gránátot minden vizsgált minta tartalmazott, ezek polarizációs mikroszkópban mind színtelenek, általában szabálytalan alakúak és korrózió nyoma is gyakran megfigyelhető rajtuk. A gránátok a flisben általában gyakoribbak (átlagosan 9%), mint a terra rossában (átlagosan 4%). A turmalin szemcsék Durn et al. (2007) szerint mind a terra rossában mind pedig a flisben prizmásak, időn-ként függőleges barázdákkal vagy véletlenszerű zárványokkal jelennek meg,
végük pedig általában szabálytalan. A törött példányok nem jellemzőek. Főként barnák, de terra rossa mintákban – ahol egyébként is gyakoribbak (átlagosan 5%) – néhány kék fajtát is megfigyeltek. A flis mintákban részarányuk
átla-gosan 3%. (A melléklet)
Opak szemcséket és limonitos elegyrészeket minden minta tartalmaz, na-gyobb mennyiségben a flisben fordulnak elő (átlagosan 25%), de a terra rossában sem ritka (átlagosan 16%). A pirites foraminiferák a terra rossában nem, csak
a flisben találhatók, a bennük található pirit autigén eredetű. (B melléklet)
A flis típusú üledékek a terra rossánál – az irodalmi adatok alapján – sokkal heterogénebb képet mutatnak.
2. 4. Az amforakutatások eddigi eredményei
A Laecanius műhelyből származó, i. e. 10–5 és i. sz. 78 között készült amforákat már számos régészeti és geológiai vizsgálatnak vetették alá.
A régészeti leírás után általában a makroszkópos és fénymikroszkópos szöveti analízis az első a kerámiák leírása során, hiszen fontos információkat hordoz a kerámia nyersanyagára és gyártási technológiájára vonatkozóan. Ide tartozik a szín, a fizikai tulajdonságok, a szövet, az alkotórészek és a zárványok. Ezen tulajdonságok alapján a jelzett időszakban kilenc szövettípusba sorolhatók az amforák, de a töredékek nagy részére főleg két szövettípus jellemző. Ez azt jelzi, hogy az edények nyersanyaga és a gyártási technológia tulajdonképpen változatlan maradt a műhely működése során.
Mivel a kerámia színe alapvetően az égetéstől függ, azon belül is az ége-tés, illetve a szorosan ezt követő hőntartás oxidációs-redukciós viszonyaitól, pusztán az amforák színe alapján nem köveztethetünk bizonyos nyersanyagok jelenlétére vagy hiányára. Ha az égetés vagy hőntartás oxigén jelenlétében tör-ténik, akkor téglavörös-vörös, sárgásvörös-sárga színű (ritkán fehér) kerámiát kapunk. Ezt a Kőzettan-Geokémiai Tanszék és a Nemzeti Örökségvédelmi Központ kísérletei is igazolták, melyeket Pánczél Péter végzett: 750°C-on, elekt-romos kemencében, egy óra sütés és hőntartás mellett a flis is vörösre ég.
A kerámia egy természetes eredetű anyagokból álló antropogén, magas hőmérsékleten keletkezett metaüledékes kőzetként kezelhető, így a geológiai laboratóriumi módszerek éppolyan jól használhatóak, mint egy közönséges kőzet esetén. Peacock (1967, 1970) volt az első, aki nehézásvány-vizsgálatot végzett kerámiákon. Ő ismerte fel a módszerben rejlő lehetőségeket a nyers-anyag származását, illetve a kerámiák osztályozását és csoportosítását illetően. A különböző műhelyek gyártási technológiájának rekonstruálásához szük séges
a soványítóanyag azonosítása, a nehézásvány-vizsgálat pedig ehhez is hatásos módszernek bizonyult (Dickinson, 2007). Számos kutató alkalmazta már a ne-hézásvány-analízist kerámiák, főleg amforák tanulmányozására (pl. Williams, 1977; Peacock és Williams, 1986).
A röntgen pordiffrakciós (XRD) és petrográfiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a Dressel 6B típusú amforák legfőbb törmelékes elegyrésze a kvarc, föld-pátokat, illitet és csillámokat csak kisebb mennyiségben tartalmaznak (Józsa– Szakmány, 1987; Józsa et al. 1994). A legújabb kutatások szerint (Szakmány et al. 2013) az amforák alapanyagát vörösbarnára égett agyag alkotja, a nem plasztikus elegyrészek száma meglehetősen változó, méretük többségében 100 µm alatti. Kevéssé orientáltak és jól osztályozottak. Porozitásuk változó, eredetileg kompaktak. A nem plasztikus elegyrészek dominánsan kvarc, illet-ve kvarcit anyagúak, ritkábban földpátok (ortoklász, plagioklász, mikroklin) vagy csillámok. A csillámok között a muszkovit jellemzően nagyobb részarányt képvisel ezekben a kerámiákban, mint a biotit. A kis számban előforduló ak-cesszóriák petrográfiai vizsgálatok alapján gránát, hornblende, turmalin, zoizit, rutil és cirkon. Karbonátos ősmaradványokban (molluszkák és foraminiferák) gazdag, és változó mennyiségében mikritet és pátitot is tartalmaz. Néhány kovás anyagú maradvány (szivacstű és Sterraster) is előfordul, ezek nagyobb-részt opál anyagúak, de van közöttük kalcedon kitöltésű is. Ritkán különböző kőzettörmelékek (homokkő, aleurolit, agyagkő és mészkő) is feltűnnek.
Szakmány et al. (2013) petrográfiai vizsgálatai alapján az amforák három különböző nyersanyagból tevődnek össze, ezek a terra rossa, flis és tengeri üledék. A terra rossa eredetre utalnak az amforákban talált terra rossa zárvá-nyok, és a korábbi munkákból (Mange–Bezeczky, 2006, 2007) ismert nehéz-ásvány-együttes, amely nagy hasonlóságot mutat az amforák és a terra rossa nehézásványai között. Az amfora-töredékekben található recens foraminiferák, molluszkák és opál anyagú szivacstűk a mai tengerparti homokban is meg-találhatók. A flisre az amforákban található globigerinoid foraminiferák és egy kalcedon illetve egy opál anyagú fosszilis szivacstű is utal. A szivacstűk közül a kalcedon anyagúak a leggyakoribbak, ezek jellegadók az amforában, a ho-mokos flis törmelékanyagban és az eredeti flisben is megtalálhatóak.
Az amforák kiégetési hőmérsékletére is következtetni lehet az XRD vizsgála-tok alapján, ez 750 és 900 °C közötti hőmérsékletnek adódott (Weiszburg–Papp, 1987). Ezt az intervallumot további három hőmérsékleti tartományra bonthat-juk az égetést átvészelt karbonát, és az égetéssel keletkezett piroxén és gehlenit
kiégetési hőmérséklet esetén a karbonát a meghatározó, a piroxén és a gehlenit hiányzik; (2) „közepes” kiégetési hőmérséklet esetén a karbonát már átalakult, de még felismerhető, ugyanakkor piroxén és gehlenit is megjelenik; (3) „magas” kiégetési hőmérséklet esetén karbonát már nem jelenik meg, a kalcium-sziliká-tok (piroxén és gehlenit) azonban jól felismerhetők. A vizsgált minták általában az „alacsony” hőmérsékleti tartományba estek (Mange–Bezeczky, 2006).
A cserépdarabokból készült nehézásvány-vizsgálatok kimutatták (4. táblázat,
5. ábra), hogy az amforák változatos és jó megtartású nehézásványokat
tartal-maznak, az epidot csoport tagjaiban és gránátban a leggazdagabbak. Cirkon, turmalin és barnaamfibol meglehetősen nagy számban fordul elő. Az apatit, rutil és a kianit eléggé gyakori. Más fajták kis számban, de gyakran fordulnak elő, úgy, mint: zöld és barna spinell, számos amfibolfaj, piroxén, staurolit, kianit, ritkán anatáz, brookit, allanit, korund, kék alkáli amfibol, szerpentin és sillimanit. A csillám csoportból a biotit a leggyakoribb, alkalmanként kis számban klorit is előfordul, a fehér csillámok azonban ritkák.
Az eredeti szemcsealakok ugyan módosulhattak a gyártás során, de mivel az idiomorf és prizmás alakok meglehetősen gyakoriak és a tipikus oldá-si tulajdonság jelentkezik néhány piroxénen, stauroliton és kianiton, – ami a diagenezis során az eredeti üledékes kőzetben jöhetett létre – a csiszolódás mértéke nem lehetett nagyon nagy.
cir ko n tur m alin ap at it ru til sta ur oli t ki ani t ep ido t-cs op or t tit ani t ho rn blen de pir ox én kr óm sp in el l grá ná t eg yé b
Megjegyzések, egyéb fajok Amphora cserépdarabok A 62 11 14 9 4 0 1 29 1 7 0 1 23 0 Antofillit nyomokban A 75 11 14 8 5 0 0 29 3 8 0 0 22 0 A 336 18 7 5 10 0 0 27 0 9 0 0 24 0 A 3388 4 13 15 3 0 1 31 2 20 0 0 12 0 A 414 6 9 7 5 1 1 30 1 25 0 1 12 2 Antofillit, tremolit A 433 8 12 4 8 0 1 30 1 15 1 1 19 2 Tremolit A 656 4 12 4 2 0 0 38 3 11 1 0 25 0 B 151 8 18 6 1 0 0 26 4 1 3 0 28 3 Sillimanit, ortopiroxén B 453 7 9 20 2 0 2 29 1 10 0 0 21 0 B 339 1 3 7 6 0 1 38 2 15 0 0 28 0 kőzetüveg töredékek
C 169 21 17 5 8 0 1 17 2 8 0 1 20 2 Allanit, tremolit, kianit nyomokban
D 461 4 4 7 3 1 0 33 5 4 1 1 36 2 Allanit D 595 4 5 12 1 1 1 23 3 4 0 1 43 1 Allanit E 71 10 12 4 8 2 0 23 0 12 0 0 29 0 E 362 16 1 13 7 0 1 15 4 12 1 2 28 0 Ortopiroxén nyomokban F 161 17 10 10 2 0 0 27 0 8 0 0 25 0 F 254 16 11 6 2 0 0 32 3 13 1 0 16 1 Halványkék amfibol G 459 11 3 13 2 0 0 38 1 12 5 1 12 3 Korund, zöld spinell
H 467 3 2 10 1 0 1 43 2 19 0 0 16 4 Glaukofán, szerpentin, tremolit
H 125 2 5 9 0 0 0 36 3 11 0 1 32 1 Sillimanit
I 370 6 6 9 4 0 0 46 1 15 0 0 12 1 Tremolit, sillimanit nyomokban
I 472 9 5 5 2 0 1 48 3 9 1 0 17 0 Ortopiroxén nyomokban
I 611 2 7 2 3 0 1 47 3 18 0 0 12 4 Tremolit
4. táblázat. A Laecanius amforák nehézásványos összetétele (Mange–Bezeczky adatai, 2007)
5. ábra. Nehézásványok amfora cserepekből (Mange–Bezeczky, 2007)
Mange–Bezeczky (2006, 2007) összehasonlító értékelésében az isztriai ter-ra rossa és a Laecanius töredékek nehézásványai jelentős hasonlóságot mu-tatnak, ami véleményük szerint azt jelenti, hogy a műhely valószínűleg ezt a nagy mennyiségben és területen helyben rendelkezésre álló anyagot használta az amforák alapanyagaként, amit valamilyen karbonátos és/vagy törmelékes soványító-anyaggal kevertek. Az amfora és a terra rossa nehézásványai között mutatkozó különbségeket a terra rossa térbeli és időbeli heterogenitásának tu-lajdonították. Szerintük a terra rossa nagy mennyisége és területi elterjedése magyarázza a műhely sikerességét és hosszú ideig tartó fennállását. Ezt segít-hette elő a soványító anyag helyi, adriai eredete is. Üde, opál anyagú
szivacs-tűket is találtak az amfora töredékekben (6. ábra), amik nagy hasonlóságot
mutatnak az Adriai-tenger mai szivacsfaunájával. A tipikusan alpi eredetű nehézásványok megjelenését az amforákban a Pó folyó hordalékszállító te-vékenységével magyarázzák. Azt állapították meg, hogy a világosabb színű, iszaposabb/homokosabb amforák nyersanyagai ettől eltérő eredetűek. A mikro-fauna alapján adriai eredetű alapanyagot – elképzelésük szerint – va lószínűleg
helyi lösszel kevertek; erre utal a finomszemcsés, szórt karbonát is a mátrixban, mert a lösz – röntgen pordiffrakciós vizsgálatok alapján – rosszul kristályo-sodott karbonátot tartalmaz.
6. ábra. Plankton foraminiferák (F) és szivacstűk (Sp) a Laecanius amforákból (Mange–Bezeczky, 2007)
Mindezek az irodalmi adatok hasznos áttekintését adják a területnek, azonban pusztán ezekből nem tudunk közvetlen következtetéseket levonni az amforák nyersanyagaira és azok keverési/keveredési arányára vonatkozóan. Ehhez egysé-ges szemléletű nehézásvány-vizsgálatra van szükség, ez viszont ez idáig még nem történt meg. Kellő figyelmet kell fordítanunk az egyes ásványok megjelenésére (alakjára, színére, esetleges zárványaira, illetve koptatottságára), a vizsgált és minden esetben azonos mérettartományra, és a nehézásványok teljes szemcse-frakcióhoz viszonyított relatív mennyiségére is, hiszen döntő jelentőségük lehet különböző forrásterületek azonos ásványainak megkülönböztetésében, vagy kevert anyagok (pl. folyóhordalék, kerámiák) forráskőzet-arányának meghatá-rozásában is. Például Woletz (1962) munkája remek adalék lehet ehhez, hiszen kis mérettartományt (50–100 µm) vizsgált, vannak mennyiségi adatok a nehéz-ásványok egymáshoz és a teljes szemcsefrakcióhoz viszonyított arányairól is, a minőségi adatok azonban hiányoznak. Magdalenić (1972) sajnos nem tüntette fel a vizsgált szemcsék méretét és alakját és azoknak a teljes szemcsefrakcióhoz
viszonyított arányát, így ez összehasonlításra nem igazán alkalmas. Mikes (2003) munkájából értékes információkhoz juthatunk Isztria északnyugati részének nehézásványait tekintve, és ha az összkőzethez viszonyított arányokról nincs is információnk, az egymáshoz viszonyított mennyiségek, és az ásványok alakja, színe, zárványossága, koptatottsága mind jól dokumentált. Durn (2007) mun-kájából is egyedül a keverési/keveredési arányok meghatározásához szükséges teljes kőzethez viszonyított arány hiányzik.
Mivel az irodalmi adatokból is látszik a nyersanyagok és főleg a flis kőze-tek nehézásvány-spektrumának sokfélesége, szükséges volt egy új, egységes szemléletű, a feltételezett forrásterületről (Koperi-öböl) és összehasonlító te-rületekről is származó mintavételezés és részletes mikromineralógiai vizsgálat, amelyet e dolgozat keretein belül mutatok be.
3. Vizsgálati módszerek
A kiválasztott terra rossa, flis és amfora mintákat törés, savazás, iszapolás, szi-tálás és nehézásvány-leválasztás után sztereomiroszkópban vizsgáltam, majd az ezek alapján kiválasztott mintákból preparátumot készítettem, amelyeket polarizációs és elektonmikroszkópos vizsgálatoknak is alávetettem.
Összességében 37 minta iszapolása és szitálása történt meg (14 terra rossa, 11 flis, 2 összehasonlító talajminta és 10 kerámia), az így keletkező mintákból
pedig 34-ből készült valamilyen típusú preparátum (részletesen lásd C
mellék-let). A minták mindegyikének megmértem a tömegét a nehézásvány-arányok
vizsgálata érdekében (D melléklet).
3. 1. Minta-előkészítés
A kimért 200 g-os mintákat terra rossa esetében vízzel, konszolidáltabb kőze-tek – mint pl. a flis kőzetváltozatainak nagy része – esetén híg savval (4%-os ecetsavban, illetve 5%-os sósavban) dezaggregálva, iszapolással és nedves szitá-lással általában 4 (<63 µm, 63–125 µm, 125–250 µm, 250 µm<), durvaszemcsés esetben 5 frakcióra (250–1000 µm) különítettem el. Az amforák esetében csak 0,25-1,5 g-os töredékek álltak rendelkezésemre, ezeket a kis mennyiségük miatt száraz szitálással különítettem 4 szemcseméret-tartományra.
A nyersanyagok esetében két mérettartományból (125–250 µm és 63–125 µm
közötti frakció) a – nehézásványok – bromoformmal (sűrűsége 2,89 g/cm3)
történő elkülönítése után preparátumot készítettem. Mivel erre egyelőre nincs jól bevett eljárásrend, számos variációt kipróbáltam, ezért ezek módszerét és tanulságait részletesen rögzítem.
A preparátumkészítés során egy tárgylemezt a kívánt méretben műgyantával (Araldit D és térhálósító 5:1 arányú keveréke) kell bekenni, majd a nehézás-ványokat óvatosan a gyantába szórni, ügyelve arra, hogy a lehető legkevesebb szemcse kerüljön egymás fölé. Körülbelül 15 perc szilárdulási idő után még egy vékony réteg műgyanta kerül a szemcsékre, majd egy kemény, sík műanyag-lap, amelyet le kell súlyozni, hogy a szemcsék lehetőleg egy szintben legyenek
(7. ábra). Miután megszáradt, a műanyag lap leválasztását követő csiszolás és
polírozás után tulajdonképpen egy fedetlen vékonycsiszolatot kapunk.
7. ábra. Lesúlyozott preparátumok
Az így készült preparátumok előnye, hogy az üveggel fedett rész felől a szem-csék épek, így a színük és alakjuk kiválóan vizsgálható sztereomikroszkópban, ugyanakkor a másik oldaluk sík, ezért a polarizációs mikroszkóp is segítheti a szemcsék meghatározását. Hátránya azonban, hogy a szemcsék gyakran nem egy síkban helyezkednek el, a műgyanta buborékos lehet, főleg a szemcsék környezetében, ezzel is rontva láthatóságukat és tapadásukat, minek követ-keztében csiszolás és polírozás során kipereghetnek a műgyantából. Nehezíti a szemcsék meghatározását, hogy ebben az esetben nem tudhatjuk biztosan, hogy milyen vastagságúak az adott ásványszemcsék, illetve mivel nem minden szemcse van a felszínen, elektronmikroszkóppal nagyon nehéz tájékozódni a mintában. Annak érdekében, hogy a szemcsék egy síkban helyezkedjenek el, kétoldalú ragasztóra, egy üveglemezre szórtam a szemcséket, amire egy formát helyeztem és ebbe vékony rétegben műgyantát öntöttem. Ezután az üveg-lemezt eltávolítva lepolíroztam a ragasztót. A szemcsék ezzel a módszerrel egy síkban helyezkednek el, de a műgyanta ilyen vastagságban anizotrópnak bizonyult, ami nagyban nehezítette a meghatározást. Mivel az ásványi össze-tétel meghatározásához elektronmikroszkópban nem feltétlenül szükséges sík felület, a szemcsék széntartalmú kétoldalú ragasztóba szórásával sikerült ilyen
jellegű információkhoz jutnunk. Ugyanezt a preparátumot azonban már nem lehet sztereo- és polarizációs mikroszkópban használni, viszont akármilyen vékony műgyantába szórva a szemcséket, azok lesüllyednek és rettenetesen megnehezítik a preparátumban való tájékozódást.
Az amforák esetében a kis mintamennyiség és a 63–125 µm-es tartomány csekély nehézásvány-tartalma miatt indokolt volt a 63 µm alatti szemcsemé-ret-tartományt is vizsgálni, így azonban mindkét nyersanyagtípusból szükség volt még egy mintára ebből a szemcsenagyságból.
3. 2. A nehézásványok optikai vizsgálata
Sztereo- és – ahol lehetett – polarizációs mikroszkópi vizsgálatok alapján a mintákat kategorizáltam, és később a fő típusokat (összesen 15 minta) rész-letes elektronmikroszkópos vizsgálatoknak vetettem alá. A fénymikroszkópos vizsgálatokat Nikon SMZ800 és Nikon Optiphot 2 – Pol típusú műszerekkel végeztem, amelyekhez Nikon Digital Sight DS–Fi1 típusú fényképezőgépet csatlakoztattam. Az elekronmikroszkópos vizsgálatokhoz az ELTE–TTK, Kőzettan-Geokémiai Tanszék AMRAY 1830 típusú, EDAX PV 9800 EDS detektorral ellátott pásztázó elektronmikroszkópját használtam 1 nA minta-áram, 20 kV gyorsítófeszültség és 100 másodperc mérési idő mellett. Az adatok kiértékeléséhez nemzetközi standardokat használtam. Körülbelül 600-700 ásványszemcsét határoztam meg ily módon, majd a mért szemcséket – ha ez le-hetséges volt – újra megnéztem polarizációs mikroszkóp alatt, ezzel is javítva a többi, hasonló megjelenésű ásvány azonosíthatóságát. A mennyiségi meg-határozások során mintánként 100-300 szemcsét számláltam meg polarizációs vagy sztereomikroszkóp alatt.
A nehézásványok sztereomikroszkópos elemzéséhez Mange–Maurer (1993) és Kubovics (1993) határozókönyvét és a Kőzettan-Geokémiai Tanszék nehéz-ásvány-bemutató gyűjteményét hívtam segítségül.
4. Eredmények
4. 1. A nyersanyagok nehézásványai
A nyersanyagok nehézásványainak különböző szemcseméret-tartományai-val elkülönítve foglalkoztam. Így munkám során 19 mintát (14 terra rossa, 3 flis és 2 összehasonlító talajminta) vizsgáltam meg a 125–250 µm közötti tartományból, 9-et (5 terra rossa, 4 flis) a 63–125 µm-es mérettartomány-ból és 1-1 flis illetve terra rossa mintát a 63 µm alatti szemcsetartománymérettartomány-ból
az am forák le hetséges nyersanyagaiban előforduló nehézásványok pontosabb megismerése érdekében.
8. ábra. Nyúlt vasas szemcsék (A), framboidális pirit (B) és foraminiferák (C) az IST-31 N 125-250 (flis) mintában
grt: gránát, brt: barit
A fény- és elektronmikroszkópos vizsgálatok alapján megállapíthatóvá vált, hogy a nyersanyagok durvább szemcseméretű frakciója (125–250 µm) – a min-ta típusától függetlenül – főleg autigén opakásvány-szemcsékből áll (~90%), az áttetsző ásványokat a terra rossában főleg gránát, cirkon, az epidot-csoport tagjai és kékes-zöld amfibolok jelentik, emellett staurolit és turmalin is elő-fordul. A flis mintákban elsősorban opakásvánnyal (elsősorban framboidális pirit, de sok helyen ez már átalakult) kitöltött foraminiferák és nyúlt, vasas
szemcsék találhatók nagy számban (8. ábra).
A 63–125 µm közötti szemcseméret-tartomány azonban ennél sokkal válto-zatosabb, de még jól vizsgálható fénymikroszkópban, így ebből a mérettarto-mányból készítettem a nyersanyagok nehézásványainak fő összehasonlítását.
4. 1. 1. A terra rossa nehézásványai
9. ábra. Az IST-7a N 63-125 jelű terra rossa minta visszaszórt elektronképe (A használt ásványnév-rövidítéseket lásd a rövidítéslistában)
Az IST-7a N 63-125 egy Fažanától keletre, 600 m-re található út menti mezőről, a szán-tásból származik, jellegét tekintve terra rossa talaj. A nehézásvány-fázisok közül még mindig az opak elegyrészek a leggyakoribbak (~34%), de az áttetsző ásványok már meghaladják azok részarányát a mintában. A SEM vizsgálatok alapján az opak ásványok 34%-a valószínűleg magnetit, 25%-a pedig ilmenit. A leggyakoribb áttetsző ásványok az epidot csoportba
tartoz-nak, a szemcsék kb. 30%-a sorolható ide (15. ábra). Jellemzően színtelenek,
vagy gyengén sárgásan színezettek, alakjuk legtöbbször szabálytalan, esetleg lekerekített prizmás. A gránát csoport ásványai 10%-át alkotják a mintának.
10. ábra.Terra rossából származó glaukofán
Ezek ásványos összetétele nagyon változatos, nem csak színtelen változatai, de a sárgásbarna andradit is megjelenik. A limonitos elegyrészek aránya – a többi mintához képest – meglehetősen kevés, mindössze 5%. Kis mennyiségben Ti-tartalmú ásványokat (rutilt, titanitot és anatázt), a tremolit-ferroaktinolit sor
tagjait, hornblendét, staurolitot, cirkont tartalmaz (9. és 11. ábra). Nyomokban
glaukofán (10. ábra), turmalin, apatit és kianit is előfordul. Az ásványok
meg-jelenése szinte kivétel nélkül sajátalakú vagy hipidiomorf.
11. ábra. Az IST-7aN 63-125 jelű terra rossa minta polarizációs mikroszkópi képe (A használt ásványnév-rövidítéseket lásd a rövidítéslistában)
Az IST-14aN 63-125 jelű preparátum Barbarigától 1 km-re délkeletre, a ten-gerpartról származik. Jellegét tekintve terra rossa, szálból, a lemezes mészkő közvetlen tetejéből. Az opak szemcsék aránya nagyon hasonló az előző min-tához, 32%, a limonitos elegyrészek viszont nagyobb részarányt képeznek, 18%-ot. Az epidot csoport aránya jóval kisebb, mindössze 17%. A gránát részaránya jóformán megegyezik (12%) a két mintában. Kis mennyiségben hornblendét, a tremolit-ferroaktinolit sor tagjait, Ti-ásványokat tartalmaz.
Nyomokban kianit, staurolit, cirkon (16. ábra), glaukofán és krómspinell is
előfordul. Az előző mintához nagyon hasonlóan gazdag elemi összetételű, sokféle, leggyakrabban idiomorf ásvány alkotja.
Ugyanezen IST-14a jelű minta 63 µm alatti mérettartományának elektron-mikroszkópos vizsgálata alapján a két szemcseméret nehézásvány-társulása nagyon hasonló képet mutat a terra rossában: főleg ilmenit, limonit, epidot, zoizit, gránát, cirkon, turmalin, titanit, hornblende, biotit, klorit, kloritoid, staurolit, esetenként monacit fordul elő.
4. 1. 2. A flis nehézásványai
12. ábra. Az IST-48N 63-125 jelű flis minta visszaszórt elektron képe (A használt ásványnév-rövidítéseket lásd a rövidítéslistában)
Az IST-48N 63-125 a Mirna partjáról, közvetlenül a part mentén, az ártér üledékéből származó finom homok. Ebben a mintában a legtöbb szemcse már utólagos limonitosodáson ment át (34%). Az opak elegyrészek a flis mintákban is elég nagy számban vannak jelen. Nagyon jellemző, hogy pi-rit tölti ki a foraminiferákat, így a nehéz frakcióba kerülnek. Ezek a pipi-rites, vagy utólagosan elmállott pirites foraminiferák a minta 22%-át teszik ki. A gránát mennyisége a terra rossa üledékekhez hasonlóan 10%. Nyomokban Ti-tartalmú ásványok, apatit, a tremolit-ferroaktinolit sor tagjai, krómspi nell,
cirkon, turmalin és staurolit fordul elő (12. ábra). Az ásványok alakja jel-lemzően inkább hipidiomorf, az élek sokkal koptatottabbak, mint a terra rossa-beli nehézásványok esetében.
13. ábra. Az IST-49/5N 63-125 jelű flis minta polarizációs mikroszkópi képe (A használt ásványnév-rövidítéseket lásd a rövidítéslistában)
Az IST-49/5N 63-125 jelű minta a Kotli-Krušvari közötti út mentén, a Kotlitól kb. 1 km-re lévő flis szelvény meszes homokkövéből, a vékony padok agya-gos-meszes rétegei közül származik. A limonitos elegyrészek itt is nagy meny-nyiségben, 36%-ban vannak jelen. A titán-tartalmú ásványok (rutil, titanit, anatáz) aránya számottevő a terra rossa mintákhoz képest (20%). Az opak ásványok aránya itt a legkevesebb, csupán 13%. A minta jelentős mennyiségű
krómspinellt (17. ábra) (10%) tartalmaz. A gránát csoport részaránya
7%-nak adódott. Nyomokban turmalin, cirkon, epidot, apatit és staurolit fordul
elő (13. ábra). Az IST-48-hoz hasonlóan itt is elmondható, hogy az ásványok
sokkal több utólagos hatásnak voltak kitéve, koptatottabbak, töredezettebbek,
mint a terra rossa nehézásványai (16. és 17. ábra).
Az IST-66aN 63-125 jelű minta Fiesából (Portorožtól K-re), egy kis öbölben lévő egykori bányatótól 300 m-re, a tengerparton található 50-60 m vastag flisszelvényből, a flisszelvény alján finomszemcsés talajosodott törmelékből
származik (13. ábra). A nehézásvány-frakcióban sztereomikroszkópos vizs-gálatok alapján uralkodó a limonitos elegyrészek aránya (86%), melyet 6,5% opak elegyrész követ. A szűk értelemben vett nehézásványok közül a leggyako-ribbak a halványrózsaszín gránátok (4%), de hipidiomorf (barna) és xenomorf (kékeszöld) turmalin és vörösesbarna hipidiomorf rutil is megjelenik. Cirkont 258 szemcse meghatározásával nem találtam. Krómspinell, hornblende, zoizit, biotit és egy zöld, koptatott, de nem kerekített, beöblösödő szemcse (piroxén?) tűnt még fel a minta 63–125 µm közötti nehézásvány-társulásában.
Ugyanezen IST-66a minta 63 µm alatti szemcseméretének tanulmányozásával megállapítható, hogy a két szemcseméret nehézásványai között nincs lényegi különbség, nehézásványként a limonitos elegyrészeken kívül ilmenit, cirkon, biotit, gránát, barit, kromit és krómspinell jelenik meg. A
könnyűásvány-frak-cióban roncsolt felületű szivacstűk fordulnak elő (15. ábra).
15. ábra. Roncsolt felületű szivacstű az IST-66a jelű flis mintából szekunder elektron (SE) képen
16. ábra. A terra rossa idiomorf (balra) és a flis hipidiomorf (jobbra) cirkonja
A B
17. ábra. Jellegzetes ásványok
18. ábra. A terra rossa (balra) és a flis (jobbra) turmalin polarizációs mikroszkópi képe
19. ábra. A terra rossa (balra) és a flis (jobbra) rutil polarizációs mikroszkópi képe
IST-7a N
63-125 IST-14a N 63-125 IST-48 N 63-125 IST-49/5N 63-125 IST-66a N 63-125
opak 71 33,6% 64 32,5% 33 24,3% 12 13,3% 17 6,6% filloszilikátok 2 0,9% 3 1,5% 5 5,6% 2 0,8% limonitos elegyrészek 11 5,2% 36 18,3% 46 33,8% 32 35,6% 222 86,0% pirites foraminiferák 30 22,1% epidot csoport 63 29,9% 34 17,3% 1 1,1% 1 0,4% cirkon 3 1,4% 1 0,5% 1 0,7% 2 2,2% TiO2 9 4,3% 5 2,5% 3 2,2% 18 20,0% 2 0,8% gránát csoport 21 10,0% 23 11,7% 13 9,6% 6 6,7% 10 3,9% turmalin 2 0,9% 4 2,0% 1 0,7% 3 3,3% 2 0,8% hornblende 5 2,4% 9 4,6% 1 0,4% tremolit-ferroaktinolit 6 2,8% 8 4,1% 2 1,5% glaukofán 2 0,9% 1 0,5% egyéb amfibol 4 1,9% titanit 6 2,8% 4 2,0% 1 0,7% krómspinell 1 0,5% 2 1,5% 9 10,0% 1 0,4% apatit 1 0,5% 3 2,2% 1 1,1% kianit 1 0,5% 2 1,0% staurolit 4 1,9% 2 1,0% 1 0,7% 1 1,1% Összes szemcse 211 197 136 90 258
Összességében elmondható, hogy a terra rossa és a flis nehézásványai nagyjából
megegyeznek, azonban egymáshoz viszonyított arányuk (5. táblázat),
ugyan-azon ásványok flisben és terra rossában való megjelenése (16-19. ábra), illetve
a két nyersanyag relatív nehézásvány-tartalma (D melléklet) jelentős mértékben
eltér egymástól. Krómspinell, barit, pirit nem jellemző a terra rossában. 4. 2. Az amforák nehézásványai
9 különböző régészeti korszakból és területről származó kerámia (8 amfora és 1 tegula: római tetőcserép) 63–125 µm-es szemcsenagyságú nehézásványait vizsgáltam sztereomikroszkóppal, melyek közül kettőből elektronmikroszkó-pos vizsgálatok is készültek a jobb azonosíthatóság érdekében. E két minta vizsgálati eredményeit mutatom be részletesebben.
20. ábra. Amphorákból származó nehézásványok sztereomikroszkópban (A: pirit, B: cirkon, C: gránát, D: turmalin)
A 134-es katalógusszámú (Bezeczky, 1998) amfora vörösbarna színű, keltezése i. sz. 14–45/50 közé tehető. Nehézásványai 63–125 µm közötti tartományában a limonitos és összetett elegyrészeket leszámítva xenomorf pirit, xenomorf ba-rit, turmalin, biotit, hipidiomorf hornblende, klorit és epidot tűnik fel.
Az F45-ös vörös színű amfora Fažanából került elő, keltezése i. sz. 14– 45/50 közé tehető. A minta 63–125 µm közötti nehézásványainak sztereo- és
elektronmikro szkópos vizsgálati alapján a limonitos elegyrészeken túl biotit,
idiomorf pirit (20/A ábra), hornblende, és koptatott, idiomorf és xenomorf
cir-kon (20/B ábra) is megjelenik. 63 µm alatt apatitot, krómspinellt, ortopiroxént,
staurolitot, biotitot, kianitot/andaluzitot, gránátot és TiO2 összetételű ásványt
is találtam. A könnyű ásványok között üde szivacstűk fedezhetők fel.
A Castrum 25 egy vörösessárga színű, fažanai gyártású, de bélyeg nélküli Dressel 6B típusú amfora felső része. Keltezése i. sz. 14–138 közé, de inkább az I. századra tehető. 63–125 µm közötti nehézásványainak sztereo- és elekt-ronmikroszkópos vizsgálatai alapján a limonitos elegyrészeken túl (több mint 50%) opak ásványok, hipidiomorf biotit, hornblende, kianit, idiomorf cirkon és zoizit található meg benne.
A 245a katalógusszámú (Bezeczky, 1998) Padovából (Olaszország) szár-mazó vörös színű amfora kora a pecsétjei alapján i. sz. 14–45/50 közé tehető. 63–125 µm közötti nehézásványainak sztereo- és elektronmikroszkópos vizs-gálatai alapján a limonitos elegyrészeken túl (több mint 70%) opak ásványok (ilmenit), hipidiomorf biotit, hornblende, rutil, titanit, apatit és xenomorf cirkon található meg benne.
A 62-es katalógusszámú (Bezeczky, 1998) amfora két pecsétje alapján készí-tésének időpontja i. sz. 45/50–78 közé tehető. Nehézásványként
sztereomikro-szkópban biotit, kevés opak ásvány, gránát (20/C ábra) és idiomorf turmalin
(20/D ábra) ismerhető fel, a limonitos elegyrészek aránya a többi amforához
képest kevésnek mondható (max. 10%). 63 µm alatt elektronmikroszkópos vizsgálatokkal biotit, kianit/sillimanit/andaluzit, gránát, klorit, barit, ilmenit, cirkon és az epidot csoport tagjai fordultak elő. A könnyű ásványok között üde
szivacstűk fedezhetők fel (21. ábra).
Összességében tehát elmondható, hogy az amforák 63 alatti és 63–125 µm közötti szemcséi nagy hasonlóságot mutatnak, bár esetenként jobban érin-tette őket a felszíni limonitosodás, így sokkal többet kellene megvizsgálni ahhoz, hogy ettől az átalakulástól mentes, jól megkülönböztethető ásványo-kat kapjunk. Jelen adatok alapján az amforák nehézásvány-társulása nagyon változatos, a leggyakrabbak a biotitok, illetve a kloritok, az ultrastabil (cirkon, turmalin, rutil) és stabil (gránát, krómspinell, krómit, apatit) ásványok mellett kianit, titanit, epidot, sőt amfibolok is gyakran megjelennek. Egyes esetekben nagyon könnyen átalakuló ortopiroxénnel is találkozhatunk. Az allotigén elegyrészek mellett az autigén pirit és az autigén vagy epigén barit is rendsze-resen előfordul.
5. Az eredmények értékelése
5. 1. A terra rossa és flis nehézásványainak összevetése
A vizsgált terra rossa és flis minták nehézásványos összetétele alapján elmond-ható, hogy a két nyersanyagtípusban megjelenő ásványok nagyon hasonlóak, arányuk viszont eltérő.
Az opak ásványok a terra rossában közel izometrikusak és nagyobb rész-arányt képviselnek, mint a flisben, ahol ezzel szemben gyakran hosszúkásak, járatkitöltésekre emlékeztetők. A limonitos elegyrészek a flisből kerültek elő nagyobb számban. A pirites foraminiferák megjelenése kizárólag a flishez köt-hető, de nincs minden mintában. A terra rossában foraminiferák egyáltalán nem jelentek meg, az epidot csoport tagjai viszont annál inkább (17–30%), ezek idiomorf-hipidiomorf, közepesen vagy jól koptatott szemcsék. A flis-ben az epidot csoport csak nyomokban jelentkezik. Cirkon mindkét típusú mintában csak kis mennyiségben van jelen, viszont nagyon karakterisztikus az adott nyersanyagra. A terra rossában prizmás, bipiramisos, míg a flisben töredezettebb, hipidiomorf. A titán-tartalmú ásványok előfordulásának gya-koriságából nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, viszont a terra rossákban főleg minden oldalról kristálylapokkal határolt, jól felismerhető
vörösbarna rutil képében jelennek meg (19. ábra). A gránát csoport
körül-belül azonos mennyiségű a mintákban, de a flisben andraditot nem találtam. A turmalin és a staurolit alaki sajátságai a cirkonhoz nagyon hasonló módon különböznek a terra rossában és a flisben: a terra rossában a turmalin barna vagy kék, hosszú léc alakú vagy ditrigonális, míg a flisben szinte kizárólag
mintákban nagyon jellegzetes, de nyomokban a flisben is előfordulhatnak. Krómspinell minden esetben található a flis mintákban, a terra rossában
azon-ban csak nyomokazon-ban (17/B. ábra). Barna vagy zöld színéről, közel idiomorf
kifejlődéséről és izotróp tulajdonságáról könnyen felismerhető. Az apatit a terra rossában sajátalakú, de csak nyomokban található. A flisben kicsit nagyobb mennyiségben jelenik meg, és polarizációs mikroszkóp alatt előfordulhat, hogy narancssárga a nagy vastartalma miatt. Autigén pirit és autigén/epigén barit csak a flis mintákban látható. A flis könnyűásvány-frakciójában kissé bontott szivacstűk fordulnak elő.
Az egyes ásványok mennyiségi és minőségi eltérései mellett a 63–125 µm-es frakcióban az is megfigyelhető, hogy az összes nehézásvány tömegének aránya a teljes kőzettömeghez képest a terra rossában általában egy nagyságrenddel nagyobb, vagyis körül-belül tízszer akkora, mint a flisben.
5. 2. Amforákkal való összevetés, a módszer alkalmazása
Mange–Bezeczky (2006, 2007) már végzett mikromineralógiai kutatásokat az amforák nyersanyagának származását illetően. Feltételezték, hogy az egyik összetevő a terra rossa, melyet némi parti homokkal keverhettek, a flist azonban még nem említik, mint lehetséges nyersanyagot (Szakmány et al. 2013). Dolgozatom alapján már pontosan ismerjük az isztriai terra rossa és a flis – mint a két legvalószínűbb nyersanyag nehézásványos összetételét, így következtetni tudunk arra, hogy az amforák nehézásványai melyik anyagból származhatnak.
Az amforák nehézásványként – megfigyeléseim szerint – legnagyobb meny-nyiségben biotitot és kloritokat tartalmaznak. A kloritok keletkezhettek az ége-tés során is, de az is lehetséges, hogy már kloritként voltak jelen a nyersanyagban is. Előfordulnak még az epidot csoport tagjai, ezek nagy valószínűség szerint nagyrészt a terra rossából kerültek az edényekbe. Gránát, turmalin, cirkon, rutil és staurolit viszont már mindkét nyersanyagból származhat. A már Mange– Bezeczky (2006, 2007) által is bemutatott krómspinellek viszont egyértelműen a flisre utalnak. Az amforákbeli pirit és a barit szintén a flis kőzetekből származik. Eddigi ismereteim alapján az amforákból is ismert andradit csak a terra ros-sában található meg. A szivacstűk a flis kőzetekben nem üdék, terra rosros-sában pedig nincsenek, ezért feltehetőleg tengeri eredetűek.
A vizsgált mintamennyiség nem statisztikus volta miatt nem vonhatunk le túlságosan messzemenő következtetéseket, az azonban egyértelműen látszik, hogy a Laecanius család műhelyéből származó amforák gyártásához használt
nyersanyag két fő összetevője a terra rossa és a flis volt. Keverési/keveredési arányaik egyelőre nem tisztázottak, de a két nyersanyag nehézásvány/teljes szemcsefrakció adatai alapján a flis típusú üledékek kaphattak nagyobb hang-súlyt a gyártás során. Erre utal pl. a krómspinell, barit és pirit megjelenése, amik ha figyelembe vesszük a terra rossa és a flis egy nagyságrenddel eltérő nehézásvány-tartalmát, csak nyomokban jelentkezhetnének. Emellett – a szi-vacstűk alapján – viszonylag csekély mennyiségű tengeri iszapot tartalmaznak. A pontosabb keverési/keveredési arányok meghatározásához sokkal több, jól megkülönböztethető, átalakulástól mentes nehézásványra lenne szükség. Ez a lehetőség azonban az amforák régészeti volta miatt a 63–125 µm közötti szemcseméretben általában nem adott, így a 63 µm alatti tartományt lenne ideális vizsgálni. Ehhez azonban nem áll rendelkezésemre elég jó felbontású sztereomikroszkóp, tehát csak elektronmikroszkópos, esetleg polarizációs mikroszkópi vizsgálati lehetőségek maradnak.
Mindezen eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a fordított megközelítés-sel végzett nehézásvány-vizsgálati módszer (tehát ha először a nyersanyagokat vizsgáljuk, és nem a belőlük készült terméket, ahogyan eddig) alkalmas le-het az amforák, vagy akár más Isztrián készült cserépedény-féleségek nyers-anyag-összetételének pontos meghatározására, hiszen meg lehet különbözteti az egyes nyersanyagok nehézásványait egymástól. Fontos, hogy a mennyiségi és minőségi (pl. alak, koptatottság, zárványok, szín) vizsgálatok mellett az egyes nyersanyagok nehézásvány/teljes szemcsefrakció arányára és a vizsgált mé-rettartományra is fordítsunk elég figyelmet. Így pontosabb képet kaphatunk a fažanai amforagyártó műhely, vagy bármely más, adott területen és időben ezeket a nyersanyagokat felhasználó műhely működésrendjéről, melyen ke-resztül jobban megismerhetjük az adott kor társadalmi viszonyait.
6. Összefoglalás
Az amforák a Római Birodalomban mindenhol tömegesen használt, egyes élelmiszerek (pl. olívaolaj, bor) nagybani kereskedelmének legfőbb szállító-edényei voltak. Vizsgálatukkal tehát betekintést nyerhetünk az egykori gyártási technológia fejlettségébe, a szállítási és kereskedelemi útvonalhálózat műkö-désrendjébe, ezáltal az akkori társadalmi és gazdasági viszonyokat is jobban megismerhetjük.
Ennek meghatározásának egyik lehetséges módszere a mikromineralógia, elsősorban a nehézásványok vizsgálata. Dolgozatomban az Isztriai-félsziget déli részén, Fažanában, a Laecanius család által működtetett, s egyben a régé szetileg
legjobban dokumentált műhelyben gyártott Dr. 6B típusú i. e. 45–40 és i. sz. 78 között készült amforák nehézásvány-spektrumát hasonlítom össze az ezek nyersanyagául szolgáló terra rossa és flis nehézásványaival.
Szerencsére a két különböző nyersanyagtípus között eltérés mutatkozik, mind az ásványfajok, mind azok alakja és mennyiségi arányaik, valamint a nehéz-ásvány/teljes szemcsefrakció arány tekintetében is. Ezek alapján a Laecanius család műhelyéből származó amforák gyártásához a két fő nyersanyag a terra rossa és a flis volt, az utóbbi túlsúlyával. Erre utal például a krómspinell, a barit és a pirit megjelenése, amik – ha figyelembe vesszük a terra rossa és a flis egy nagyságrenddel eltérő nehézásvány-tartalmát –, csak nyomokban jelentkez-hetnének. Emellett – a szivacstűk alapján – viszonylag csekély mennyiségű tengeri iszapot tartalmaznak.
A kutatás folytatásaként a pontosabb keverési/keveredési arányok meghatá-rozásához sokkal több, jól megkülönböztethető, átalakulástól mentes nehéz-ásványra lenne szükség. Ez a lehetőség azonban az amforák régészeti volta miatt a 63–125 µm közötti szemcseméretben általában nem adott, így a 63 µm alatti tartományt lenne ideális vizsgálni. Ehhez sajnos nem áll rendelkezé-semre elég jó felbontású sztereomikroszkóp, tehát csak elektronmikroszkópos, esetleg polarizációs mikroszkópi vizsgálati lehetőségek maradnak. Az isztriai amforák nyersanyagainak pontos származási helyének meghatározásához pe-dig a petrográfiai, nehézásványtani és régészeti adatok együttes értékelésére lenne szükség.
7. Köszönetnyilvánítás
Szeretnék köszönetet mondani elsősorban témavezetőmnek, Józsa Sándornak a rengeteg tanításért, javításért és a tudományos kutatásba való bevezetéséért, és mind azért a türelemért, amit eközben tanúsított felém. Köszönöm konzu-lensemnek, Szakmány Györgynek, aki tanácsaival és irodalmak rendelkezésre bocsájtásával szintén nagyban segítette a munkámat. Köszönet illeti Bendő Zsoltot a SEM mérések és felvételek elkészítéséért, és Bezeczky Tamást a régésze-ti vonatkozású részletek ismertetéséért, illetve köszönettel tartozom az Osztrák Tudományos Akadémiának (P 23684) a kutatás anyagi támogatásáért.
Továbbá köszönöm a Kőzettan-Geokémiai Tanszék összes oktatójának és hallgatójának, valamint Arató Róbertnek és Molnár Katának mindazt a ma-ximálisan segítőkész hozzáállást, lelkesítést és tanácsot, amit kaptam tőlük.
Végül, de nem utolsó sorban ezúton is szeretném megköszönni a családom támogatását és türelmét.
Szakirodalom
ALBERTI, L. et alii
1999 Mineralogical characterization of flysch sequences of the SE Alps and Outer Dinarides (NE Italy, Slovenia, Croatia). Geologica Carpathica, Abstract Volume, Special Issue 50. 9–10.
BEZECZKY, Tamás
1998 The Laecanius Amphora Stamps and the Villas of Brijuni. Österreichische Akademie der Wissenschaften. Philosophische-Historische Klasse Denkschriften 261, Bécs.
DICKINSON, W. R.
2007 Discriminating among volcanic temper sands in prehistoric potsherds of Pacific Oceania using heavy minerals. Developments in Sedimentology 58. 1007–1033.
DURN, Goran, Ottner, F., Slovenec, D.
1999 Mineralogical and geochemical indicators of the polygenetic nature of terra rossa in Istria, Croatia. Geoderma 91. 125–150.
DURN, Goran et alii
2007 Heavy and light mineral fractions indicate polygenesis of extensive terra rossa soils in Istria, Croatia. In: Mange, Maria–Wright, D. (eds.): Heavy Minerals in Use.
Development in Sedimentology 58, Amsterdam Elsevier, 701–737. JÓZSA Sándor–Szakmány György
1987 Petrology. In: Bezeczky, T.: Roman Amphorae from the Amber Route in Western Pannonia. Oxford, British Archaeological Reports International Series 386. 103–124.
JÓZSA Sándor et alii
1994 Mineralogisch petrografische Untersuchungen. In: Bezeczky Tamás (hg.):
Amphorenfunde vom Magdalensberg und aus Pannonien. Klagenfurt, Kärntner Museumsschriften 74, 143–195.
KUBOVICS Imre
1993 Kőzetmikroszkópia II.Kőzetalkotó ásványok. Budapest, Tankönyvkiadó. MAGDALENIĆ, Zlata
1972. Sedimentologija fliških naslaga srednje Istre. Acta Geologica 7 (Prirodoslovna Istraživanja 39), 71-100 (1-34).
MANGE, Maria–MAURER, H. F. W.
1992 Heavy Minerals in Colour. London, Chapman and Hall. MANGE, Maria–BEZECZKY, Tamás
2006 Petrography and provenance of Laecanius amphorae from Istria, northern Adriatic region, Croatia. Geoarchaeology: An International Journal 21. 427–458.
2007 The provenance of paste and temper in Roman amphorae from the Istrian Peninsula, Croatia. In: Mange, M., Wright, D.T. (eds.): Heavy Minerals in Use. Developments in Sedimentology 58. 1007–1033.
MIKES Tamás
2003 A külső-dinári eocén flis lehordási területének mikromineralógiai vizsgálata, Diplomamunka, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Kőzettan-Geokémiai Tanszék.
MIKES Tamás et alii
2008 Calcareous nannofossil age constraints on Miocene flysch sedimentation in the Outer Dinarides (Slovenia, Croatia, Bosnia-Herzegovina and Montenegro). In: Siegesmund, S.–Fügenschuh, B.–Froitzheim, N. (eds.): Tectonic Aspects of the Alpine-Carpathian-Dinaride System. London, Geological Society Special Publication 298. 335–363.
SZAKMÁNY György–JÓZSA Sándor–BEZECZKY Tamás
2013 Provenance and technology of Fažana Amphora Workshop: a case study of Laecanii and Imperial amphorae. Abstract of EMAC 2013, 12th European Meeting on Ancient Ceramics, Padova, Italy, 19–21 September 2013. 64.
PAVIČIĆ, Ljiljana–ZUPANIČ Jožina–BABIĆ Ljubomir
2003 Changing heavy mineral associations along the Outer Dinaric Eocene flysch belt: evidence for different structures along the rising Dinarides. 22nd IAS Meeting of Sedimentology, Opatija, 17–19 September 2003, Abstracts Book, 149.
PEACOCK, D. P. S.
1967 The heavy mineral analysis of pottery; a preliminary report. Archaeometry
10. 97–100.
1970 The scientific analysis of ancient ceramics: a review. WorldArchaeology 1. 375–389.
PEACOCK, D.P.S.–WILLIAMS, D.F.
1986 Amphorae and the Roman Economy, an Introductory Guide. London, Longman.
VELIĆ, Ivo et alii
1995 A Review of the Geology of Istria. In: Vlahović, Igor, Velić, Ivo (eds.):
1st Croatian geological congress, Excursion guide-book, Opatija, 21–30.
2003 Evolution of the Istrian Part of the Adriatic Carbonate Platform from the Middle Jurassic to the Santonian and Formation of the Flysch Basin During the Eocene: Main Events and Regional Comparison. In: Vlahović, Igor–Tišljar, Josip (eds.): Evolution of Depositional Environments from the Palaeozoic to the Quaternary in the Karst Dinarides and the Pannonian Basin. Field Trip Guidebook 22nd IAS Meeting of Sedimentology, Opatija, September 17-19, 2003. 3-17.
WEISZBURG Tamás–PAPP Gábor
1987 X-ray powder diffraction analyses. In: Bezeczky Tamás (ed.): Roman Amphorae from the Amber Route in Western Pannonia. Oxford, British Archaeological Reports International Series 386. 128–133.
WILLIAMS, D. F.
1977 The Romano-British black-burnished industry: an essay on characterization by heavy mineral analysis. In: Peacock, D. P. S. (ed.): Pottery and Early Commerce: Characterization and Trade in Roman and Later Ceramics, London, Academic Press. 163–220.
WHITNEy, Donna L., EVANS, Bernard W.
2010 Abbreviations for names of rock-forming minerals. American Mineralogist 95. 185–187.
WOLETZ, Gerda
1962 Beobachtungen im Flysch von Istrien (Jugoslawien). - 8. Schwermineralanalysen von Flyschsandsteinen aus Istrien. Verhandlungen der Geologischen Bundesanstalt, 239-245.
WIKIPEDIA
[2007. április 19.] Dinarisches Gebirge Topo [on-line]. URL: http://upload.wikime-dia.org/wikipedia/commons/a/a2/Dinarisches_Gebirge_Topo.png [2014 01. 09.]
Mellékletek
A melléklet: Terra rossa minták nehézásványos összetétele (Durn et al. 2007)
Mintaszám 1 2 9 15 22 25 131 134 136 53 55 47 52 234 237 42 97 101 opak 8 15 24 11 12 21 36 42 36 27 11 23 40 21 18 27 50 8 filloszilikátok 1 12 4 61 1 2 4 6 2 5 6 4 0 3 2 2 0 0 limonitos elegyrészek 14 6 11 7 2 7 19 11 15 10 14 31 34 4 8 18 34 54 kőzettörmelék 0 1 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 pirites foraminiferák 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 áttetsző 77 66 71 20 86 70 42 41 48 58 69 43 26 71 72 52 15 37 epidot csoport 80 68 73 57 63 63 60 51 45 66 57 31 18 66 63 58 57 61 cirkon 3 0 2 2 4 3 4 7 8 3 7 17 26 4 5 3 5 7 rutil 1 0 0 0 3 3 3 4 8 3 2 10 13 2 0 3 2 3 gránát csoport 5 8 4 2 9 5 6 7 3 1 10 12 5 6 11 6 9 5 turmalin 2 1 0 2 2 6 13 15 14 7 7 18 17 6 3 11 8 13 hornblende 2 0 4 4 3 2 3 1 1 2 3 4 5 3 1 2 2 1 tremolit-ferroaktinolit 4 13 11 24 10 12 3 8 10 12 11 4 1 11 13 8 12 5 glaukofán 1 0 0 1 1 1 2 1 0 0 1 0 0 0 1 0 1 0 amfibol (egyéb) 0 5 2 0 1 0 0 0 3 1 0 0 0 0 0 0 0 4 klinopiroxén 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 ortopiroxén 0 1 0 0 0 0 0 2 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 krómspinell 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 2 3 0 0 2 0 0 kianit 0 0 0 0 0 2 1 3 1 1 1 0 2 1 0 1 4 1 korund 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 2 0 0 anatáz 1 0 0 0 0 0 0 0 2 0 0 1 3 0 0 0 0 1 titanit 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 2 0 0 0 0 0 kloritoid 0 0 1 2 1 2 2 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 apatit 0 0 0 5 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 brookit 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 1 1 0 0 0 0 1 andaluzit 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 staurolit 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 gipsz 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 cölesztin 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 barit 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 kőzetüveg-töredék 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 vezuvián 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 ismeretlen 0 0 0 0 0 0 2 1 0 0 0 2 3 0 0 0 1 1 összesen 199 197 207 199 199 199 200 201 198 196 199 204 199 198 197 195 200 202
B melléklet: Flis minták nehézásványos összetétele (Durn et al. 2007) Mintaszám 87 88 89 91 92 93 94 opak 2 46 10 19 28 66 64 filloszilikátok 11 1 4 4 2 9 2 limonitos elegyrészek 65 18 58 40 33 20 10 kőzettörmelék 10 0 8 1 0 1 0 pirites foraminiferák 0 2 1 1 0 19 14 áttetsző 12 33 19 34 37 9 10 epidot csoport 53 49 32 38 41 5 9 cirkon 7 4 9 9 4 1 0 rutil 3 2 0 7 2 0 0 gránát csoport 17 19 26 21 22 1 2 turmalin 7 6 3 9 9 0 0 hornblende 1 7 0 5 4 3 0 tremolit-ferroaktinolit 0 3 0 2 11 0 0 glaukofán 0 0 0 0 1 0 0 amfibol (egyéb) 0 0 0 0 0 0 0 klinopiroxén 0 0 0 1 0 0 0 ortopiroxén 0 0 1 0 0 0 0 krómspinell 3 5 5 4 6 1 0 kianit 0 1 0 0 0 0 0 korund 0 1 0 0 0 0 0 anatáz 0 0 0 0 2 0 0 titanit 0 1 0 0 0 0 0 kloritoid 0 1 0 0 0 0 0 apatit 0 0 1 1 0 3 2 brookit 0 0 3 0 0 0 0 andaluzit 0 0 0 0 0 0 0 staurolit 0 0 0 0 0 0 0 gipsz 0 0 0 0 0 5 0 cölesztin 8 0 20 0 0 77 85 barit 0 0 0 0 0 1 1 kőzetüveg-töredék 0 0 0 0 0 0 0 vezuvián 0 0 0 0 0 0 0 ismeretlen 3 2 2 2 0 0 0 összesen 202,0 201,0 202,0 198,0 199,5 221,0 199,0
C melléklet: A vizsgálati módszerek mintánként
Minta Minta típusa
Preparátum Vizsgálati módszer
<63 µm 63-125 µm 125-250 µm polarizációs és szereo- mikroszkóp SEM-EDX <63 µm 63-125 µm 125-250 µm IST-1 TR x x x IST-6a TR x x IST-7a TR x x x x IST-9 TR x x IST-11d TR x x IST-12a TR x x IST-13 TR x x IST-14a TR x x x x x x IST-15a TR x x IST-19a TR x x IST-20a TR x x IST-21a TR x x IST-41a TR x x BRI-43a TR x x x IST-5a flis IST-5d flis IST-22 flis x x x x IST-31c flis x x x IST-48 flis x x x x x IST-49/1 flis IST-49/2 flis IST-49/3 flis IST-49/5 flis x x x IST-66a flis x x x IST-69 flis x x x Brijuni Castrum 119 LESBI amphora x Castrum 25 amphora x Dr6B - fül amphora x 245a amphora x x 125 amphora x x x 134 amphora x x x 595 amphora 62 amphora x x x F45 amphora x x x x x
Castrum Tegula Box
500 A 10643 FI tegula x
BRI-40marok iszap x x
