Kelényi Borbála
A krakkói egyetem és magyar
hallgatói
A magyar academica peregrinatio
1Az eddig ismert egyetemi matriculák2 adatai alapján
a középkorban (1525-ig) a külföldi egyetemeken tanuló magyarországi3 diákok száma mintegy 11000 főre
tehe-tő, akik közül nagyjából 500 hallgató több különböző felsőoktatási intézményben is megfordult.4 Az
acade-mica peregrinatio már a 12. század végétől megindult a Magyar Királyság területéről, méghozzá főként Nyu-gat-Európa felé. A magyar hallgatók nagymérvű külföl-di peregrinációjának egyik oka az volt, hogy a középko-ri Magyarországon belül nem létezett állandó egyetem, ugyanis a pécsi és az óbudai felsőoktatási intézmények, valamint a pozsonyi Academia Istropolitana csak egy-két évtizedig tudták fenntartani magukat.5 Jelenlegi
szá-mításaink szerint a legtöbb magyar Bécsben tanult, és Krakkóval együtt a két város az egyemre készülők több mint 90 százalékának lett a célállomása. Jelentős számú magyar diák fordult meg itáliai egyetemeken, illetve fel-tételezhetően Prágában is – azonban a prágai egyetem anyakönyvei sajnálatos módon megsemmisültek.
Magyarok a krakkói egyetemen
Az 1364-ben III. (Nagy) Kázmér lengyel király (1333– 1370) által alapított, majd 1400-ban II. Jagelló Ulászló lengyel király (1386–1434) révén újraalapított egyete-men a 15. század elejétől jelentek meg magyar hallga-tók. Az egyetemet I. (Nagy) Lajos (magyar király: 1342–1382, lengyel király: 1370–1382) leánya, Jagelló Ulászló felesége, Hedvig is támogatta: 1399-ben ké-szült végrendeletében az összes ékszerét a krakkói egye-tem újraalapítására hagyta.6 1400 és 1525 között
össze-sen 4471 fő7 azonosítható a krakkói egyetem magyar
diákjaként, amely évente átlagosan 35-36 személyt je-lent. Ez az érték a többi egyetemhez képest magasnak számít, Bécsbe átlagosan évi 48 fő iratkozott be, míg az összes többi egyetemre mindössze 7–8. A 15. század második felében a krakkói egyetem népszerűségét jelzi, hogy még a bécsi intézménnyel is felvette a versenyt, sőt
látogatottsága egyes időszakokban meg is haladta azt (lásd az 1. ábra grafikonját). A krakkói egyetem a kö-zépkorban nemzetközi viszonylatban elismertnek szá-mított, a külföldiek aránya 30–50 százalék között moz-gott,8 köztük a magyar hallgatóké volt a legnagyobb,
átlagosan 17,4 százalék. Nem véletlen tehát, hogy Krak-kót a magyarok alma materének tartották.9 A magyar
diákok az egyetem fénykora idején, a 15. század utolsó negyedében jelentek meg a legnagyobb arányban10
(lásd a 2. ábra grafikonját).
A krakkói egyetem magyar diákjainak száma szin-tén igazolja, hogy a magyarok krakkói jelenlészin-tének vi-rágkora a 15. század második felére, illetve a 16. század elejére tehető. A teljes krakkói diákság létszámát – egyéb tényezők mellett – a fekete halál megjelenése is nagy-mértékben befolyásolta. Az 1439-es pestisjárvány pél-dául teljes diákhiányt eredményezett, még a matricula is megemlíti: „pestilencia”.11 A 16. század eleji pestisek
kö-zül az 1508–1509-es számított a legpusztítóbbnak, amelynek Krakkóban sok diák esett áldozatul. A ször-nyű kór a magyarokat sem kímélte, 1509 telén a Bursa Hungarorumseniorjai és tanácsosai a városból is elmene-kültek, lakóit pedig a regestrum a nyári félévben a ször-nyű pestis túlélőiként írja le12 (lásd a 3. ábra grafikonját).
A magyar diákok olyan nagy számban keresték fel a krakkói egyetemet, hogy először a Collegium Maius13
fe-lett levő egyik szobában kaptak szállást, később pedig sa-ját bursát14 alkottak. A Bursa Hungarorum pontos
alapí-tási dátuma nem ismert, egyes adatok szerint 1454-ben Jan Długosz krakkói kanonok hozta létre. Annyi bizo-nyos, hogy 1452-ben a már elkülönülten élő diákok szá-mára Mikolaj Bieloński de Nowa villa (másként Nova wesz) nevű lengyel nemes ajánlotta fel a krakkói házát, és elrendelte, hogy magyar lakóknak tartsák ezt fenn, ám kikötése szerint, ha a magyarok kevesen lennének, akkor a németek számára kell kiadni a helyet.15 A bursa
1464-ben már biztosan működött, előadásokat és vizsgákat is tartottak e helyen. 1476-ban került át a Bracka utcai Melsztynszki-házba.16 A magyar bursa virágkora – az
egyetemhez hasonlóan – 1493 és 1506 közé esik. A 16. század elejétől folyamatosan csökkent a lakók száma, 1541 őszén pedig lakóhiány miatt bezárták. A később megalakuló Nova Bursa is rövid életű lett, alig egy évet működött csupán, így aztán 1558-ban, a téli félév kezde-tén a kevés lakó miatt végleg bezárták.17 Férőhelyeit
te-kintve a Bursa Hungarorum nem lehetett tágas, mivel so-kan nem itt, hanem a városban, a krakkói polgároknál vagy más bursákban laktak. A magyar bursa az egyetem
138
teljes diákseregének és tanárainak körében egyaránt jó hírnévnek örvendett, tulajdonképpen igazi humanista központnak számított. 1489-ben Conrad Celtis is itt tar-totta krakkói bemutatkozó előadását a levélírás művésze-téről.18 A lengyel uralkodók – János Albert (1492–1501)
és I. Zsigmond (1506–1548) – a wielicz kai sóbányák jö-vedelméből származó évjáradékkal támogatták az intéz-ményt.19 A magyarok krakkói kápolnája a ferencesek
templomának oldalkápolnája volt, amely sok magyartól is kapott adományt. A magyar bursa diákjai a templom kórusán énekeltek, valamint a Krakkóban elhunyt ma-gyarokat is itt temették el.20
A Magyar Királyság területéről Krakkóban tanuló diákok származását tekintve megállapítható, hogy a leg-több tanuló Észak-Magyarországról jött, amely a lengyel város közelségével és a szepességi szász települések fej-lettségével magyarázható. Emellett az egyetem az erdé-lyi – főként szász – vidékeken is népszerűnek számított (lásd a 4. ábra térképét). A krakkói artes21fakultáson az
1480–1500-as években a fokozatot szerzett hallgatók átlagosan 20 százaléka származott Magyarországról, sőt 1491-ben az újonnan felavatott tíz magiszter közül hét magyar volt.22 A magyar hallgatóknak csupán
körülbe-lül a negyede tett vizsgát, ez pedig jól mutatja, hogy a fo-kozatszerzés mellett az academica peregrinatio elsődle-ges célja a személyes érdeklődés és a tudásvágy kielégíté-se, valamint a kapcsolatépítés is volt. Természetesen a tanulmányok és vizsgák költsége sem elhanyagolható, amely minden bizonnyal sok diákot „visszatartott” a megmérettetéstől23 (lásd az 5. ábra grafikonját). A
ma-gyarok nemcsak diákként, hanem tanárként is részt vet-tek a krakkói egyetem életében. 1487 és 1525 között összesen 21 magyar professzor tanított az intézmény-ben, akik általában az itt végzett tanulmányaik befejez-tével csatlakoztak az egyetem tanári kötelékéhez. Ebben az időben a magyar professzorok alkották a legnagyobb külföldi tanári csoportot Krakkóban.24
A krakkói egyetem bizonyos magyar diákjai más fel-sőoktatási intézményekben is megfordultak. Ezen hall-gatók 80 százaléka a bécsi egyetem diákjaként érkezett, vagy oda ment tovább. Néhányuk nemcsak egy, hanem több egyetemre is járt. Az áramlás irányát vizsgálva meg-állapítható, hogy a tanulók Bécs esetét kivéve – ahol majdnem egyenlő a Krakkóba induló és az onnan érkező diákok aránya – általában Krakkóból mentek tovább, hogy az artes fakultáson szerzett ismereteiket újabb ka-rokon bővítsék. Bécs után a legnépszerűbbek az itáliai egyetemek voltak – különösen a 15. század második
fe-lében –, közülük legfőképp Padova és Bologna. Német egyetemekre a 16. század elejétől mentek tovább a hall-gatók, ezek népszerűségét a reformáció terjedése növel-te, a legfőbb úti cél pedig Wittenberg lett.
A budai, óbudai, felhévízi és pesti diákok Krakkóban
Budáról, Óbudáról, Felhévízről és Pestről 111 diák járt Krakkóba, míg Bécsben 264 fő azonosítható. Mint lát-ható, itt nagyobb a Bécsben tanulók aránya, mint ameny-nyi a teljes magyar diákság két intézménybeli megoszlá-sa. Ez a családi hagyományokkal is magyarázható, mint például Haller Ruprecht családjának esetében, amely-nek három tagja is a bécsi egyetem diákja volt.25
Meg-említendő, hogy a nürnbergi Haller család budai letele-pedése után Ruprecht öt fia közül három Bécsben ta-nult, kettő pedig Krakkóban – egyikük pedig mindkét egyetemen megfordult.26
A négy város diákjainak krakkói jelenléte főleg a 15. század második felére és a 16. század elejére esett (lásd a 6. ábra grafikonját). Az első hallgatók között irat-kozott be Hans Siebenlinder – egyebek mellett budai polgár, budai bíró és óbudai várnagy27 – fia, László
(Ladislaus Sibenlinder de Budin, 1415).28
A négy város hallgatói jeleskedtek a tanulmányaik-ban, legalábbis ami a baccalaureusi címet illeti, ugyanis az átlagosnál nagyobb arányban (33 százalékban) sze-rezték azt meg. Magiszteri fokozatot az átlaghoz hason-ló számban értek el (9 százaléknyi) (lásd a 6. ábra grafi-konját). 1487-ben két János nevű budai személy is vizs-gázott, akiket a következőképpen különböztettek meg:
Joannes Maior de Buda és Joannes Brevior de Buda
(mindketten fokozatot szereztek).29 A diákok
tudásvá-gyát és – minden bizonnyal – jobb anyagi helyzetét mu-tatja, mennyivel nagyobb arányban engedhették meg maguknak, hogy több egyetemen is megforduljanak (21,6 százalék). A másik intézmény majdnem mindig Bécs volt, és a legtöbben csak a két egyetem között in-gáztak. Közülük kiemelkedett a krakkói diákoskodása alatt megkezdett naplójáról közismert budai Kakas János (Johannes Michaelis de Bvda, 1504),30 aki bécsi
tanulmányait folytatta Krakkóban, majd 1507-ben ma-giszteri fokozatot szerezve hazatért, és egri iskolamester-ként ment tovább Bolognába, majd Padovába.31
A magyar professzorok között találjuk Franciscus Gregorii de Pestet (1490),32 aki mind a
megszerezte,34 és ezután Horatius Szatíráit tanította,
Fülöp Episztoláit azonban nem fejezte be (1502).35
A négy város diákjainak sorában szép számmal akadtak olyanok, akik a Bursa Hungarorum falai között laktak – majdnem 40 százalékuk.36 Közülük a későbbi
reformátor, a budai Johann Kresling (Johannes Johannis Cresling de Buda, 1510), a bursa tanácsosa,37 míg
Stephanus Stephani de Pesth (1501) az intézmény seniora volt.38
A diákok nemcsak a tanulmányaikban jeleskedtek, hanem a krakkói diákélet aktív résztvevői is voltak.
Sigismundus Stephani de Buda (1483) például hajnalban bottal támadt egy honfitársára, akit a földre terítve a kar-ján, lapockáján és más testrészein súlyosan megsebzett. Zsigmond elismerte tettét, amelyet azzal magyarázott, hogy áldozata korábban szóban szidalmazta őt.39
Végezetül kiemelendő, hogy a Budapest szóössze-tétel első említése is egy krakkói diák származási helye-ként fordul elő (Gregorius Jacobi de Bvdapest, 1499).40
Ezen felül azt is leszögezhetjük, hogy minden bizony-nyal nemcsak a négy város szülöttjeit regisztrálták bu-daiként vagy pestiként, hanem a közérthetőség kedvé-ért a váro sokhoz közeli településekről származó diákok is a közeli nagyvárost diktálták be származási helyük-ként.41 Ezt mutatja frater Andreas de Tuczelmasz alias
de Buda (1468) esete is, aki vagylagosan megjelölte a Buda közelében fekvő Tótalmást is.42 Hasonló
jelen-ségre hívja fel a figyelmet Mathias Stephani de Pescht
(1505)43 beiratkozása is, aki baccalaureussá avatásakor
egy másik Pest megyei települést, Berkit is megemlítet-te mint származási helyét (Mathias Berky alias de Pest, 1507).44
Jegyzetek
1 Egyetemjárás, iskoláztatás.
2 Egyetemi anyakönyv, amely az egyetemre való beiratkozáskor rögzíti a
hallgató nevét (keresztnévét, apja nevét és származási helyét), emellett esetlegesen egyéb adatait (egyházmegyéjét, illetve a későbbiekben akár felekezeti hovatartozását, apja foglalkozását, stb.) is.
3 A továbbiakban az összes, Magyar Királyság területéről származó
hallgató megnevezése – etnikumukra külön nem kitérve – az egyszerűség kedvéért: magyar. A hallgatók etnikumának megállapítása egyébként a középkori matricula alapján nem lehetséges, valamint az adott személy egyéb életrajzi adatait felhasználva – amennyiben azok ismertek – is nehézkes.
4 Székely 1985; Szögi 2011. 5 Székely 1996, 81–85.
6 Székely 1967, 155, 157–158, 162, 166; Vetulani 1967, 23–28,
42–43; Koczy 1969, 12–14; Bónis 1972, 134–139; Tonk 1979, 26–27; Dybiecz 1994, 37; Schmidt-Rösler 1996, 25; Dziedzic 2005, 16; 20; Ozog 2009, 85, 89–91.
7 Megjegyzendő, hogy a 4471 diákból 269 esetben nem bizonyítható
egyértelműen a magyarországi származás, mivel a helynevek azonosítása a nagyszámú azonos vagy hasonló hangzású elnevezés miatt sok esetben nem könnyű feladat. Kubinyi 1971, 61; Baczkowski 1997, 119. 8 Lambrecht 2000, 213. 9 Dziedzic 2005, 22. 10 Dabrowski 1969, 56; Tonk 1979, 29. 11 Metryka I, 180–188. 12 LDFAC 86–87; NKP 2011, 275; RBHC 1893, 13–14, 43. 13 A hallgatók a collegiumokban meghatározott pénzösszeg fejében
lakha-tást és oktalakha-tást is kaptak. Az 1400 körül alapított Collegium Maiusban a teológia és szabad művészetek tanulói laktak. Ma is álló épülete Krakkó egyik fő látványossága. Wlodarek 2000, 25–30, 83–142.
14 A bursa szó latin jelentése: táska, pénzes zacskó, pénztárca. Az
elnevezés eredetileg tehát arra a pénzösszegre utal, amelyet a diákok a lakhatásért cserébe fizettek. A szó később egyértelműen azt a helyet jelölte, ahol a diákok számára bérlakásokat biztosítottak. Wlodarek 2000, 33–34, 144. j.
15 Kovács 1964, 31;Wlodarek 2000, 39–40; 410–429. 16 Ma: Krakow, ulica Bracka 5–7.
17 RBHC 1893, XVI, 34–36; Kovács 1964, 33, 41; Kapronczay
2000, 39–40.
18 Kovács 1964, 39; Tonk 1979, 108.
19 RBHC 1893, IV, 2–3; Neumann 2007, 39, 41, 144–145. 20 Dabrowski 1969, 58; Petneki 2001, 130.
21 A szabad művészetekkel foglalkozó tanulmányok. Tulajdonképpen
ezen kar elvégzése adta az egyéb karokon való további stúdiumok alapját.
22 Az arány az összes krakkói diák fokozatszerzéséhez képest hasonló.
Gasiorowski 2004, 248; Capros 2013, 88.
23 Kintzinger 2001, 168. 24 Sroka 2014.
25 Kubinyi 2009a, 539.
26 Kubinyi 2009b, 716–717, 721–723.
27 Kubinyi 2009a, 527–528; Kubinyi 2009b, 710. 28 Metryka I, 88. 29 NKP 2011, 249. 30 Metryka I, 604. 31 Kubinyi 1999, 193–211. 32 Metryka I, 485. 33 NKP 2011, 254. 34 NKP 2011, 259. 35 LDFAC 55–56; Sroka, 2014.
36 Figyelemre méltó, hogy míg a pestiek majdnem fele, addig a budaiak
alig több mint negyede fedezhető fel a magyar bursa névsorában.
37 RBHC 1893, 15, 46–47. 38 RBHC 1893, 9, 18, 48. 39 AR Nr. 933.
40 Matryka I, 551; Drenyovszky 1967, 15.
41 Ugyanezt állapította meg Iulia Caproş is Kassa esetében. Caproş
2013, 81.
42 Metryka I, 327. 43 Metryka I, 617. 44 NKP 2011, 273.
140
1. grafikon: Magyar diákok Krakkóban és más egyetemeken
2. grafikon: A magyar diákok aránya a krakkói egyetemen
3. grafikon: A magyar diákok számának időbeli megoszlása a krakkói egyetemen
142
5. grafikon: A magyar diákok fokozatszerzésének időbeli megoszlása a krakkói egyetemen