AZ ERDÉLYI CSÁKYAK
ERDÉLYI TUDOMÁNYOS FÜZETEK
273
ISSN 2068-309x
ERDÉLYI TUDOMÁNYOS FÜZETEK
273
PAPP KLÁRA
AZ ERDÉLYI CSÁKYAK
Kolozsvár, 2011
A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadása
A borítón összeállítás az erdélyi Csákyak leveleiből a családi címert ábrázoló pecséttel (Jósika hitb. lt.), a hátlapon Papp Klára Erdély című zománcképének részlete
A borítót tervezte
SZILÁGYI IMRE grafikusművész Technikai szerkesztő HERMÁN ZSUZSANNA JÉKEL PÁL (névmutató) Szakmai lektorok
PÉTER KATALIN, MTA Történettudományi Intézete EGYED ÁKOS, az MTA külső tagja, EME
HORN ILDIKÓ, ELTE, BTK Történeti Intézet
A kötet kiadását támogatta:
az MTA Könyv- és Folyóiratkiadási Bizottsága, a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolája, az Erdély-történeti Alapítvány, az OTKA K 83521 számú pályázata
Felelős kiadó:
BIRÓ ANNAMÁRIA
Nyomta a Kapitális Kft., Debrecen Felelős vezető: KAPUSI JÓZSEF
Descrierea CIP a Bibliotecii Naționale a României PAPP, KLÁRA
Az erdélyi Csákyak / Papp Klára. - Cluj-Napoca : Societatea
Muzeului Ardelean ; Debreceni Egyetem : Debrecen, 2011 Bibliogr.
Index
ISBN 978-606-8178-39-4 ISBN 978-963-473-470-3 929.52(498.4) Csáky
TARTALOM
Bevezető ... 7
A Csákyak leszármazási táblája. A magyarországi ág ... 16
A Csákyak leszármazási táblája. Az erdélyi ág ... 17
I. A 17. századi családtörténet, az erdélyi ág létrejötte ... 19
1. A 17. századi családi politikai hatalom és birtokegyüttes megalapozója: Csáky István (1570–1605) ... 19
2. A Csákiak a 17. a században: a család erdélyi ágának megalapozása ... 35
3. A Csákyak és a Rákóczi szabadságharc ... 83
4. A magyarországi ág és érdekei ... 97
II. A Csákyak erdélyi ága... 107
5. Erdélyi Csáky László leszármazottai és birtokaik... 107
6. Erdélyi Csáky Imre végrendelete és a birtokperek ... 127
7. Erdélyi Csáky Zsigmond örökösei: a „különleges asszonyok”. 143 a) Birtokviszonyok és osztozások... 143
b) Csáky Kata életpályája, családja ... 155
c) Csáky Kata birtokai, birtokszerzései... 185
d) Csáky Kata utódai... 198
III. Birtokigazgatás és gazdálkodás az erdélyi Csákyak birtokain ... 227
8. A birtokigazgatás működése az erdélyi Csákyak birtokain ... 227
a) A földművelés és állattartás... 239
b) Erdőhasználat és határhasználati konfliktusok ... 272
c) A szőlőtermelés és a bor-pálinka eladásából származó jövedelem a 18. századi erdélyi és partiumi Csáky birtokokon ... 278
d) Uradalmi építmények és építkezések ... 301
e) Az erdélyi Csákyak ipari üzemei, manufaktúra alapítási kezdeményezései ... 308
IV. A paraszti gazdaságok, a jobbágyi társadalom és szolgáltatásai ... 315
10. Paraszti gazdálkodás a Csákyak erdélyi és partiumi birtokain ... 315
11. Jobbágyi társadalom az erdélyi Csákyak birtokain... 324
12. Jobbágy-földesúri viszony, paraszti szolgáltatások ... 341
V. Mellékletek ... 363
13. Forrásmellékletek ... 363
14. Mértékegységek... 390
15. Levéltári források ... 392
16. Történeti irodalom és rövidítésjegyzék... 397
Névmutató ... 415
Summary ... 433
Rezumat ... 439
BEVEZET
Ő
I.
Tudományos
el
ő
zmények,
kutatási
feladatok
Kutatói érdeklődésem a bihari magánbirtok uradalmainak vizsgálata köz-ben fordult a Csáky család erdélyi ága felé. A bihari kutatások vezettek arra a következtetésre, hogy a körösszegi, adorjáni és a margittai uradal-mat a 18. század folyamán a Csáky családnak két ága is birtokolta, de azok a század folyamán hosszabb időszakban álltak az erdélyi ág irányí-tása, mint a magyarországi ág fennhatósága alatt. Vizsgálandó feladatnak tartottam, hogy világossá tegyem, mi motiválta a család két ágának tagja-it a bihari uradalmak megszerzésére. A kérdés felvetette a család két ága létrejöttének tisztázását, különös tekintettel arra, hogy a bihari birtokért folyó pereskedés közben újra és újra visszatértek a közös ősök ténykedé-séhez, szerepéhez és főleg adományaihoz.
A Magyar Országos Levéltárban elsősorban a bihari birtokok forrás-anyagából kiindulva kívántam az ismereteket bővíteni, arra helyezve a kutatást, miért engedte át a magyarországi ág a bihari uradalmakat, s az erdélyi ág tagjai milyen ok miatt ragaszkodtak a lehetséges mértékben azok megtartásához és működtetéséhez.
A történeti irodalomban a család magyarországi ágát illetően elsősban egyes családtagok – a 17. századelsősban a tárnokmester, majd fia az or-szágbíró Csáky István, vagy a tárnokmester öccse, az oror-szágbíró László mellett a 18. századi egyházi méltóságviselők – személye és politikai sze-repvállalása iránt mutatkozott igazán érdeklődés. Bizonyos, hogy a csa-lád befolyásos magyarországi tagjai – különösen Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter, majd fia, Csáky Imre külügyminiszter – igye-keztek ápolni a kiemelkedő (vagy általuk annak tekintett) személyiségek emlékét. Amikor 1933-ban megjelent a „Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora (1672–1732)” című kötet, amelyet Málnási Ödön írt és Kalocsán adott ki, az Előszóban maga gróf Csáky Imre mondja, hogy a könyv a család indítványára, pontosabban Csáky Albin kezdeményezése nyomán
született.1 Az 1890-es évektől összegyűjtött családtörténeti
dokumentu-mokat előbb Bunyitay Vince, majd Bártfai Szabó László gondjaira bízták, amely 1919-ben a Csáky oklevéltár kiadásához vezetett.2 A bíboros
szüle-tésének 200. évfordulójára emlékező kötet kiadásáért a szerző Csáky Imre külügyminiszternek, az anyagi támogatásért Csáky Gusztáv és Félix uraknak mondott köszönetet. Az érdeklődés ébren tartása tehát jelentő-sen a családtagok figyelmén és akaratán múlott.
A 17. századi tárnokmester Zrínyi köréhez tartozó, igen fogékony és nyitott szellemű középső fia, Csáky István, apja kedvence és a későbbi országbíró olyan nagyszámú utódot hagyott hátra, hogy fiai új ágak meg-alapozóivá váltak, de ezzel egyidejűleg a 17. század végétől elindították a felvidéki családi birtok szétforgácsolódását is. A több ág tekintélyes mennyiségű, meglehetősen tagolt levéltári iratanyagot hagyott hátra, ezért a 18. századi utódok történetének kutatása jelentősen megneheze-dett. Ráadásul a Trianon utáni helyzetben négy ország több levéltára rej-tette hagyatékukat. A MOL-ba igen gazdag anyag került, beleértve az ún. kassai levéltár anyagát is. A szepesmindszenti családi levéltár iratanyaga részint Lőcsén, s nagyobb részben Bécsben található, az eperjesi Drugeth levéltár a homonnai uradalmi anyagon kívül a zálogosított uradalomré-szek anyagát, sőt az erdélyi családtagoknak elzálogosított birtokréuradalomré-szek szerződéseit, összeírásait is tartalmazza. De – ahogyan Barta János nem-rég megjelent Zemplén monográfiája igazolja – a megyei gyűjtemények, így a Sátoraljaújhelyen lévő zempléni levéltári anyag is igen nagyszámú Csáky birtokokra vonatkozó levéltári anyagot őriz.3 A szétszórtság és
össze-tettség egyáltalán nem kedvez egy család története kutatásának, amelyre a Csáky Imréről írott kötetben már Málnási is felhívta a figyelmet.
Az erdélyi ág elhanyagolásának okát maga a családtörténet rejti. Az ág megalapítójának, a 17. századi erdélyi Csáky Lászlónak fejedelemség-beli megítélése ellentmondásos volt, s utódai közül is egyértelműen az előbb Thökölyhez csatlakozó, majd kolozsi ispáni méltóságot betöltő Ist-ván fia, majd annak hasonló tisztséget elnyerő Zsigmond fia vívtak ki maguknak tekintélyt az guberniumbeli arisztokraták között. 1742 után az öröklésben már csak a nők kaptak szerepet, akik viszont – bármilyen jó kapcsolatépítők, birtokszervezők és gazdálkodó személyiségek voltak –
1 A kötetnek nem ez az első kiadása, hanem a következő: Gróf Csáky Imre bíbornok élete és
kora (1672–1732) írta Málnási Ödön, Debrecen, Magyar Nemzeti Könyv és Lapkiadóvállalat, 1926. A grófi család tagjai tehát felkarolták Málnási kutatásait.
2Oklevéltár a Csáky család történetéhez I. kötet, 2. rész. Oklevelek 1500–1818‐ig. Bevezetés:
Bártfai Szabó László. Bp., 1919. (továbbiakban Csáky oklevéltár I/2.)
3 Ifj. Barta János: „Ha Zemplin vármegyét az útas visgálja” (Gazdákodás és társadalom Zemplén
nem kaphattak szerepet a politika színpadán. Mivel Csáky Kata és Beth-len Miklós kezdeményezése a két Csáky ág egyesítésére csak részleges sikert hozott – a magyarországi ágból származó Csáky János ugyan Ko-lozsvárra költözött, s elnyerte a kolozsi főispáni tisztet, felesége azonban elvált tőle – ezért lányuk, Bethlen Rozália halála után az birtokok na-gyobbik része Csáky Rozália, majd gyermekei, a Jósika család tagjai kezé-re jutott. A kisebbik hányadot megszerző Csáky József sem életmódja, sem politikai szerepvállalása alapján nem volt sikeresnek mondható. (A hagyatékból a kolozsvári házat, s a birtokok egy részét például eladóso-dása miatt kellett a testvérének adnia.) A 19. század közepén a kortársak még jól ismerték a család múltját, ám a politikai szerepet vállaló férfi örökösök elsősorban saját szerepük elismertetésével voltak elfoglalva, s ezért a későbbi évtizedekben nagy tekintélyű támogató hiányában az em-lékek megkoptak. Nem volt tehát Erdélyben olyan, a Csáky családból származó személyiség, aki szorgalmazta volna a kutatást. Mivel a ma-gyarországi ág tagjai az erdélyi rokonsággal folytatott pereskedést ku-darcként élték meg, vélhetően nekik nem fűződött érdekük az erdélyi ág történetének feltárásához.
Az erdélyi Csákyak történetéről viszonylag kevés információt közöl a szakirodalom. Azokról az elődökről maradtak fenn feljegyzések, akik a 17. század elején Erdélyben megalapozták a család birtokvagyonát és po-litikai befolyását: Szükségesnek tartottam, hogy különösen a családi ha-gyományban „nagy” jelzővel illetett Csáky Istvánról, aki a fejedelemség generálisa, majd Bocskai felkelése idején a terület főkapitánya volt, s akit napjaink történetírása is elsősorban Bocskai politikáját kutatva értékel, az elszórt megjegyzések helyett összefüggő képet alkothassunk. Fiáról, if-jabb Csáky Istvánról, aki művelt és vonzó katolikus fiatalemberként Brandenburgi Katalin támogatója, hatalmának haszonélvezője, majd ép-pen a gyanús birtok- és vagyongyarapodás miatt Erdély száműzöttje lett, Deák Farkas 19. század végi monográfiája ellenére keveset tudunk.4
A 17. századi családtörténet részleteit, Csáky István tárnokmester és Csáky László országbíró és utódaik szerepvállalását azért kívántam ösz-szegezni, hogy a család kapcsolatrendszere és birtokszerzésének irányai világossá válhassanak.
Az erdélyi ág Csáky István harmadik fiának, Lászlónak leszármazot-tait jelenti, akik visszatértek a fejedelemségbe, s a család jövőjét az ott folytatott gazdálkodásra és a megszerzett jövedelmekre kívánták alapoz-ni. Az Erdélybe való visszatérés a Magyarországra költözött erdélyieknél
4 Deák Farkas: Egy magyar főúr a XVII. században. Gróf Csáky István életrajza. Bp., 1888.
ritkán következett be. A források tanúsága szerint általában a rokonság szerezte meg zálogbirtokként a fejedelemség-beli birtokrészeket, hogy annak hasznát a kiköltözöttek felvidéki vagy dunántúli zálogosításra, bir-tokvásárlásra fordítsák. Az általam áttanulmányozott források a Csákyak mellett, pl. a Haller családban is hasonló tendenciát mutattak. A család felvidéki ágához tartozó Csáky Tamás felesége Károlyi Erzsébet volt, akinek anyja Haller Mária. Az ő végrendelete alapján tudjuk, hogy erdé-lyi birtokai zálogba kerültek, s az újabb zálogszerződések szerint azokat lánya is abban az állapotban hagyta, mert a jövedelmet kívánta a Felvi-déken felhasználni.5
Kutatásaim egyik alapvető feladata volt a család erdélyi ága családi történetének feltárása. A névadó Csáky László személyéről és politikai-katonai szerepvállalásáról is csak igen keveset olvashatunk a szakiroda-lomban, a leszármazottak sorsával, az erdélyi politikai életben vállalt fel-adataikkal, a családi birtokok helyzetével pedig szinte egyáltalán nem fog-lalkozott a történeti kutatás.
A család erdélyi birtokai gyakorlatilag a 17. század elején, nagy mér-tékben éppen az ország generálisaként ismert Csáky István által meg-szerzett uradalmak voltak, amelyekből a 17. század első felében veszítet-tek ugyan, de amelyek a tárnokmester halála után Csáky László birtoká-ba kerültek. Mivel azonbirtoká-ban maga az erdélyi ág megalapítója volt az, aki a Béldi összeesküvésben játszott szerepe miatt menekülni kényszerült, a birtokvagyon sorsa kérdésessé vált. Ezért az erdélyi ág birtokainak visz-szaszerzését, majd a 18. században azoknak az egyes családtagok közötti megosztását szintén fel kellett tárnunk, végig kellett kísérnünk.
A Rákóczi szabadságharcban szerepet játszó két Csáky testvér – apjuk az erdélyi ágat megalapító Csáky László – István és László közül az idő-sebb fivér, István fiai erősíthették meg a család befolyását és birtokait. Két fiának: Csáky Zsigmondnak és Imrének sorsa kihatott a család 18. száza-di történetére. Miközben Málnási Ödön a 17. század végi Csáky István országbíró fiát, Csáky Imre bíborost a 18. század Széchenyijének nevezte, ugyancsak Imre nevű erdélyi unokaöccse a Gubernium fogságában
5Štatny Oblastný Archiv (továbbiakban ŠOBA) Prešov, Drugeth-Humenné
(továbbiak-ban DH) signatura Fa X (1655–1755) No. 2. Haller genealógia, Haller Mária 1694-ben a sze-pesi káptalan előtt testamentumot készített, amelyben megerősítette: Magyarországi birtokait az
erdélyi javak elzálogosításával szerezte. 1692‐ben 15200 forintért adta zálogba az erdélyi javakat, s ebből
vette Varannón a házát, valamint Majoroskán, Jankóczon, és a Vehorop nevű helyen lévő egész faluit,
Czemernyi, Szeczliczkay, Lomniczkay, Veheczi portióit, és Kiss és Nagycseber nevű kevés jószágát min‐
den hozzá tartozandó birodalmával egyetemben, a Kiss Toronnyay szőlőjét is. Ezeket a javakat mind Ká‐
rolyi Erzsébetre hagyja, s az ezután még az erdélyi jószágból vásárlott egyéb javakat is. Uo. No. 21. A házaspár további zálogosítása 1702-ben Uo. No. 31. A Torda vármegyében lévő Kecén, Apor István házánál kötött megegyezésnél Csáky Tamás és neje, Károlyi Erzsébet is jelen volt.
gődött. Fogva tartásának okait, közeli és távoli rokonságának hozzá és cselekedeteihez való viszonyát azért is meg kellett vizsgálnunk, mert ép-pen az ő váratlan elhunyta vált kiindulópontjává a rokonság két nagy ága szembefordulásának.
Az erdélyi Csákyak fiúága 1742-ben kihalt, ezért a magyarországi ág tagjai hosszú pereskedést kezdtek ellenük. A pereskedés okainak és fo-lyamatának feltárásához Csáky István országbíró leszármazottainak mo-tívumai mellett meghatározónak tekintettem az erdélyi családtagok ér-dekviszonyainak vizsgálatát. Csáky Zsigmond lányainak házassága a Hal-ler és a Bethlen, majd Csáky Borbála fiának házassága a Nemes, Csáky Kata lányainak sorsa pedig a Jósika és a magyarországi Csáky család tö-rekvéseinek vizsgálatát is szükségessé tette. A két Csáky ág (az erdélyi és a magyarországi) egy-egy képviselőjének: Csáky Jánosnak és Bethlen Ro-záliának a házassága is nagy reményekkel, a két pereskedő fél megbéké-lésével kecsegtetett, azt azonban meg kellett tudnunk, volt-e esélye ennek a megoldási kísérletnek?
A fiúág kihalta az erdélyi öröklési viszonyokat is előtérbe hozta, s le-hetőséget kínált arra, hogy Csáky Zsigmond lányai: Borbála és Kata bir-tokvédő törekvéseit és azok eredményességét elemezzem. A források fel-tárása irányította figyelmem a 18. századi erdélyi arisztokrata nősorsok-ra, s a jelentős családi levelezés lehetőséget adott arnősorsok-ra, hogy célul tűzzem több generációnak a családon belüli női szerepkörre vonatkozó eltérő fel-fogása, irányultsága, kapcsolatai kutatását is.
A források módot kínáltak a két lánytestvér, Csáky Borbála és Kata gazdálkodása, birtokszerző és megtartó törekvései vizsgálatára. Mivel Borbála fia gyermektelenül halt el, özvegyétől, Haller Jánosné Nemes Zsuzsannától Csáky Kata lányai szerezhették meg a birtokvagyont. Az uradalmak földesúri és paraszti gazdálkodásának, a szolgáltatási gyakor-lat konfliktusainak és a paraszti munkaerő felhasználásának lehetőségeit Csáky Kata fiatalabb leányának, Bethlen Rozáliának haláláig, illetve az ezt követő birtokosztásig követhetjük nyomon. Fontos ennek vizsgálata elsősorban abból a szempontból, hogy mennyire voltak képesek a nők a gazdaság vezetését átvenni, s az uradalmakat önállóan irányítani. Első-sorban a határozott jellemű és racionálisan gondolkodó nagyanya, Csáky Kata és az ő útját folytató Jósikáné Csáky Rozália törekvéseit követtem nyomon, úgy tekintve rájuk, mint a különleges asszonyokra.
Az 1826–1827. évi birtokosztás után a Csákyak erdélyi birtokai foko-zatosan részeivé váltak a Jósika család két ága uradalmainak, s csak ki-sebb hányaduk, a nagyalmási uradalom maradt a tékozló, kölcsönügyle-tekbe bonyolódó Csáky József, majd utódai kezén.
II.
A
kutatás
forrásai,
módszerei
A kutatás kiindulópontjaként vizsgált bihari uradalmak anyaga és a csa-lád 17. századra vonatkozó birtokiratai több levéltár anyagában: nagyobb részben a Magyar Országos Levéltár Csáky családi levéltári fondjaiban, ki-sebb mértékben a lőcsei levéltár anyagában (főként a 18. század végére és a 19. század elejére vonatkozóan), valamint az Österreichisches Staatsarchiv bécsi levéltárában letétbe helyezett szepesmindszenti levéltár anyagában találhatóak.
Csáky László váradi nagyprépost (a magyarországi ág tagja) bihari bir-tokigazgatására vonatkozó iratait a Drugeth család (birtokainak nagy ré-szét a magyarországi Csákyak közül Csáky Tamás leszármazottai a 18. század során megszerezték) eperjesi levéltárban található irategyütteséből egészítettem ki.
A 1990-es évek végén a kolozsvári levéltárban megkíséreltem az erdé-lyi családtagok levéltári anyagának kutatását, de két év kitartó érdeklő-dés után Csáky név alatt sajnálatosan csak 8 darab iratot találtam. Ekkor próbálkoztam a házasságok révén érintett családok levéltárával. A Jósika család hitbizományi levéltárában megtaláltam, amit kerestem: a rokon Csákyak levéltári anyagának meghatározó része ugyanis ide került, ben-ne a család két ága közötti csakben-nem évszázados per irataival, amelyben-nek anyagát csak részben őrzi a Csákyak magyarországi családi levéltára.
Az erdélyi családtagok főleg 18. századi iratai döntően a Jósika család hitbizományi levéltárának gazdag irategyüttesében vagy más rokon csa-ládok (Hallerek, Lázárok stb.) anyagában – amelyek eredetileg az Erdélyi Múzeum levéltárának részét képezték, de ma a Kolozsvári Állami Levél-tárban lelhetőek fel – kutathatóak. A levéltári anyagot (ebből több, mint 50 csomó anyagát) az elmúlt tíz évben alkalmam volt elég alaposan ta-nulmányozni, s a családi levelezés egy részét – Csáky Kata levelezését, amely a családtagokon kívül az uradalmak tisztikarával, s az ügyvédek-kel folytatott kapcsolattartást is bemutatják – kísérő tanulmánnyal együtt 2006-ban kiadni.6
A monográfia elkészítéséhez a nyomtatásban megjelent források kö-zül egyrészt az úrbérrendezés iratanyagának Bihar vármegyére vonatko-zó részét: a kilenc kérdőpontra adott válaszokat és az úrbéri tabella ösz-szesítéseit (amelynek kiadási munkáiban magam is részt vettem),
6„Minden örömöm elegyes volt bánattal” Csáky Kata levelezése. Összeállította, a szöveget
gondozta és a bevezető tanulmányt írta: Papp Klára, Az Erdély-történeti Alapítvány és a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadása, Debrecen, 2006. 408. (továbbiakban Papp K., 2006.)
mint a Cziráky összeírásnak Takács Péter által kiadott Kolozs vármegyei anyagát hasznosítottam.7 A feltárt levéltári anyag értelmezéséhez, sok
esetben ellenőrzéséhez újraolvastam a kiadott Wesselényi Anna levelezést, valamint a Történelmi Tárban publikált, de kevéssé elemzett erdélyi feje-delmi leveleket Csáky István tárnokmesterhez, valamint a tárnokmester öccsének, Lászlónak Erdélybe küldött írásait, kiegészítve a Csákyakkal kapcsolatba került főúri családtagok kiadott levelezésével (Batthyányné Lobkowitz Poppel Éva, Pálffy Pál nádor). A kiadott levelek után igyekez-tem a Magyar Országos Levéltárban fennmaradt levélanyagot is átnézni. A 17. század második felének értelmezéséhez, főleg az Erdélybe szökött Csáky László tevékenységének, fogadtatásának megértéséhez bőven merí-tettem a korabeli naplók (Szaniszló Zsigmond, Thököly Imre, Wesselényi István) önéletírások (Bethlen Miklós, II. Rákóczi Ferenc) köréből.8
A család kapcsolatainak rekonstruálásához egészen pontos adatokra lett volna szükség (születési és halálozási dátumok, stb.), amit azonban nem minden esetben sikerült megtalálnom. A magyarországi ág 17. szá-zadi családi feljegyzése, az ún. „zöld könyv” a Csáky családi levéltár egy másolati példánya alapján hasznosítható volt, de ezt a Csáky Oklevéltár már közölte. Általában igaz, hogy a temetési szertartások iratai (elszámo-lások, meghívók, naplóbejegyzések) miatt az elmúlás dokumentálását vi-szonylag egyszerűbben lehetett elvégezni, s a család leszármazási tábláját a korrigált adatokkal elkészíteni. A család két ágának leszármazását kü-lön-külön táblába csoportosítottam, ahol Csáky István tárnokmester idő-sebb fiainak leszármazottai a magyarországi, Csáky László fiának utódai pedig az erdélyi ágat alkotják. Csáky János kolozsi főispán mindkét táb-lán szerepel, hiszen első (Bethlen Rozáliával kötött) házasságából szár-mazó gyermekei az erdélyi, míg a második (Jékelfalusy Teréziával kötött) házasságból származóak a magyarországi ágat gyarapították.
A források nagyobb hányadát a még feltáratlan levéltári anyagok ad-ták. A család erdélyi ága szerepének változása, birtokainak osztódása a testamentumok, megállapodások, ellentmondások, zálogos levelek alap-ján viszonylag jól követhető. A 18. században a levelezések sok
7 Bársony István–Papp Klára–Takács Péter: Az úrbérrendezés forrásai Bihar vármegyében. I.
Az érmelléki és a sárréti járás, Az Erdély-történeti Alapítvány és a Debreceni Egyetem Törté-nelmi Intézetének kiadása, Debrecen, 2001. 361.; Bársony István–Papp Klára–Takács Péter:
Az úrbérrendezés forrásai Bihar vármegyében II. A szalontai és a váradi járás, Az Erdély-történeti Alapítvány és a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadása, Debrecen, 2003. 345. ill. Takács Péter: Kolozs vármegyei parasztvallomások 1820‐ból In. Források Erdély történetéhez 6/A. Debrecen, 2006. (továbbiakban Takács, 2006/A), Takács Péter: Kolozs vármegyei paraszt‐
vallomások 1820‐ból In. Források Erdély történetéhez 6/B. Debrecen, 2006. (továbbiakban Ta-kács, 2006/B)
ciót közölnek, különösen, ha – mint esetünkben – a szándékok is kiolvas-hatóak a család tagjainak megbízóleveleiből, a nekik szóló ügyvédi jelen-tésekből, uradalmi tiszti beszámolókból.
A család erdélyi tagjai, de különösen Csáky Kata és utódai családi vi-szonyainak feltárásához, megfogalmazott céljai értékeléséhez leveleinek tartalmát más, a számszerűséget, pontosítást lehetővé tevő forrásokkal (vég-rendeletek, vagyonfelmérések, becsűk, megállapodások, zálogszerződések, összeírások stb.) valamint a család tagjai (leányának, Bethlen Rozáliának apjához, unokájának Csáky Rozáliának férjéhez, illetve Jósika Jánosnak hozzá, feleségéhez írott, valamint Csáky Józsefnek szüleihez: Bethlen Ro-záliához és annak második férjéhez, Wass Sámuelhez küldött) írásainak tartalmával, közléseivel szembesítettem, egyrészt a kiegészítő informáci-ók, másrészt az eltérő szemlélet vagy érdek figyelembe vétele miatt.
Gyakran éltem a komparisztika eszközével: a szakirodalmi állításokat a forrásokkal, az eltérő adatokat, vagy – a levelezés esetében – élmény- és tényanyagot közlő forrásanyagot kritikailag összevetve, a korabeli nap-lók, feljegyzések (Haller János, czegei Wass György, Rettegi György, var-gyasi Dániel István stb.), a Magyar Hírmondóba tudósító Benkő József híranyagai, levelezése anyagával kiegészítettem vagy korrigáltam, így kí-séreltem meg feltárni a családi viszonyokat, elképzeléseket, meghatároz-ni a gazdasági célkitűzéseket, szándékokat, folyamatokat. A birtoktörté-net és a családtagok társadalmi szerepvállalásai törtébirtoktörté-netének megírásánál arra törekedtem, hogy ötvözzem a mikrotörténelem és a társadalmi ne-mek történetének elemzési szempontjait.
Igyekeztem hasznosítani a rendelkezésre álló jogi dokumentumokat, különösen a család két ága közötti, vagy az erdélyi Csáky Imre halála kö-rülményeit és testamentumának sorsát vizsgáló peranyagot. Megkísérel-tem kibontani belőle a családtagok, családi ágak eltérő érdekeit, az azokat meghatározó okokat. Ahol lehetett, a bizonyítékként használt, s a birtokok-ra vonatkozó forrásokat a család ubirtokok-radalmainak vizsgálatához is figyelembe vettem.
A gazdasági, birtokirányítási törekvések igazolásához (a birtokleírá-sok, becsűk, elszámolások mellett) olyan forrásokat is felhasználtam, ame-lyek indirekt bizonyítást tettek lehetővé. A jobbágyok panaszlevelei, vagy az uradalmak tisztikarához benyújtott kérvények illetve azok sorsa, ame-lyek éppen a birtokmozgások során átalakult igazgatási gyakorlat, vagy az új szemléletű gazdálkodási törekvés következményei ellenében fogal-mazódtak meg – a tisztikarnak adott instructiókkal együtt – alkalmasnak tűnnek a valóságos folyamatok rekonstruálására.
Hasonlóan igen értékesek az uradalmak paraszti népessége gazdasá-gának vizsgálatához a birtokok átadásakor, megosztásakor végrehajtott
összeírások, kérelmek, az erdélyi paraszti társadalom vizsgálatához a ke-zeslevelek, panaszokra adott válaszok, a jobbágyok-zsellérek „értékével” kapcsolatos földesúri megfogalmazások. A szolgáltatásokat a földesurak által kiadott urbáriumok, megállapodások, de a 18. század nyolcvanas éveitől a birtokos elleni panaszok, sőt perek anyagának tanulmányozása alapján vizsgáltam.
Az elemzést a vizsgálatok megértését, pontosítását szolgáló mellékle-tekkel (forrásrészletek, táblázatok), valamint a jellemző és használatos pénznemek és mértékegységek, a források és felhasznált irodalom jegy-zékével egészítettem ki.
Csáky István pecsétje és aláírása, 1629.
(A Román Országos Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága, Kolozsvár,
A
Csákyak
leszármaz
ási
táblá
ja.
A
magyarországi
ág
A
Csákyak
leszármaz
ási
táblá
ja
.
Az
erdély
i
ág
Csáky István tárnokmester
(1603–1662)
Elias Wideman 1650‐ben, Bécsben készített metszetei (a Nemzeti Portrétár Alapítvány portréadatbázisából)
Csáky László országbíró (–1655)
I. A 17. SZÁZADI CSALÁDTÖRTÉNET,
AZ ERDÉLYI ÁG LÉTREJÖTTE
1.
A
17.
századi
családi
politikai
hatalom
és
birtokegyüttes
megalapozója:
Csáky
István
(1570–1605)
A Csáky család első jelentős adományait – a Bihar vármegyei Adorján és Körösszeg várát és birtokát – még Luxemburg Zsigmondtól9 kapta. A
családi politizálás hagyományai ezután néhány évszázadra Magyaror-szág keleti feléhez kötődtek. Engel Pál kutatásaiból ismeretes, hogy bihari birtokokkal jutalmazott körösszegi és adorjáni Csákyak – miközben két királyi várat, összesen 27 lakott tartozékkal kaptak örökadományba – Lu-xemburg Zsigmond bizalmából az ún. kormányzati tisztségek birtokába jutottak, ami Bihar megyén kívül is jelentős, országrésznyi territórium fe-letti politikai és katonai hatalmat jelentett. A család az 1420-as évektől a király megbízása alapján az ország keleti felének várai felett kapott ren-delkezési jogot, s tagjai több vármegye ispánjai lettek.10 Csáky Miklós
er-délyi vajda mellett testvére, György Kaszna, Ugocsa és Szatmár megyék felett rendelkezett, s hatalmukat fiaik is átörökítették.11 Csáky Miklós
1415 után lett erdélyi vajda, öccse György pedig néhány évig a székelyek
9 Oklevéltár a gróf Csáky család történetéhez, Oklevelek 1229–1499‐ig, I. kötet 1. rész, Bp.,
1919. (továbbiakban Oklevéltár, 1919.) Az Adorjánra vonatkozó adomány 172–173., a Kö-rösszeg várára érvényes oklevél 183–185. Zsigmond 1396. augusztus 18-án Novigrad mellett állított ki oklevelet, melyben Körösszeg várát és több falut adományozott alattvalójának. Adorján várát és uradalmát 1395 óta birtokolták a Csákyak, cserébe Csák és Kövesd vára-kért. Az adományokra: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) Csáky család le-véltára P. 71. Fasc. 10. No. 33., Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond‐
korban (1387–1437). Bp., 1977, 93., 125. (továbbiakban Engel, 1977.)
10 Csáky Miklós 1397-ben Temes és Bihar vármegyék, Csáky László 1426-ban Bihar és
Kö-zép-Szolnok vármegyék, Csáky Ferenc 1435-ben Bihar vármegye főispáni tisztét töltötte be. Bihar vármegye főispánjai. Közli: Hodor Károly = Történelmi Tár, 1878. 377. (továbbiakban Hodor, 1878.)
ispánja volt.12 Az 1437-es erdélyi felkelés idején a Csákyak meghatározó
katonai szerepet vállaltak a parasztsereg leverésében, tovább erősítve be-folyásukat.
Mátyás nem adott nekik különleges jogokat, de Csáky László (megh. 1457.) erdélyi vajda lett, s György fia, Ferenc (megh. 1468) a székely is-pánság mellett Bihar és Szatmár ispáni tisztét is viselte. Az ő leszárma-zottja (fiának, Benedeknek fia) az a Csáky Miklós csanádi érsek, aki 1514-ben Báthori István temesi ispánnal a paraszthadra támadt, s akit Dózsa György kegyetlenül kivégeztetett.
A 16. század során azonban tekintélyüket nemcsak visszaállították, hanem meg is erősítették. Fügedi Erik szerint a családot már 1505-ben ott találhatjuk a született bárók (28 család egyike) sorában.13 A 16. század
kö-zepén (1549–1552 között) végrehajtott portális összeírás három megyében tüntette fel birtokaikat. Közép-Szolnok megyében Daróc, Esztró, Gyéres és Gyöngy faluban14 együtt birtokolt három Csáky: Farkasnak 7,5
portá-ját, Jánosnak 14 és Miklósnak 26,5 portáját vették számba. Az arisztokrata család tagjai Bihar megyében 25 településen birtokoltak.15 Csáky
Deme-ternek 250,5 portája után Csáky Miklós 151,5 majd özvegy Csáky Péterné 67,5 portája következett. Csáky Farkas 65, Csáky Mihály16 64, Csáky Imre
27,5, s végül ifjabb Csáky Péter 5 portával rendelkezett. Külső-Szolnok megyében, Tiszaballán,17 Csáky Pál és Csáky Farkas birtoklását tüntették
még fel, de nem írtak össze portaszámot a nevük mellett.
A család másfél évszázados politikai szerepvállalása alapján, s mivel a birtokaiknak java része Erdélyben és a Partiumban volt található, talán természetes lehet, hogy a körösszegi Csákyakat a 16. századi erdélyi feje-delmek támogatói között találjuk. Önmagában a Csáky birtokok elhe-lyezkedése azonban még nem ad magyarázatot az erdélyi politizálásra.18
Bár az is valószínűsíthető, hogy a 16. század folyamán még nem akadt a család körösszegi ágának tagjai között olyan nagy formátumú személyi-ség, aki mert volna vállalkozni a változtatásra, s a Magyar Királyságban
12 Csáky Miklós 1426-ban bekövetkezett halála után fia, László került a vajdai székbe.
En-gel, 1977. 69–70.
13 Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori magyar arisztokrácia fejlődése. Bp., 1986.
385–386. (továbbiakban Fügedi, 1986.)
14Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I–II. Szerk. és bevez. tanulmány Maksay
Ferenc. (továbbiakban Maksay, 1990.) Bp., 1990. 423.
15 Uo. 241–242.
16 Nem sikerült kideríteni – bár valószínűleg a körösszegi ág tagjáról van szó –, hogy a
bi-hari birtokosként összeírt Mihály azonos-e az erdélyi kancellár, mihályi Csáki Mihállyal.
17 Maksay, 1990. 451.
18 A problémát és a vizsgálandó szempontot Péter Katalin vetette fel opponensi
kívánt volna birtokot szerezni, illetve ott lett volna képes nagy ívű karri-ert befutni.
Ebben az időszakban I. (Szapolyai) János király országrésze, majd a megszerveződő Erdélyi Fejedelemség mindenképpen olyan új politikai és katonai mozgástér lehetőségét nyújtotta, amelyet birtokaik fekvésétől függetlenül számosan igyekeztek karrierjük építésére felhasználni. Mégis elgondolkodtató, hogy a kényszerűségből Szapolyai-párti Nádasdy Ta-más milyen gondosan előkészítette visszaállását Ferdinánd király pártjá-ra, amikor elhatározta Kanizsai Orsolyával kötendő házasságát, s a birto-kok átvételére készülődött, amikor politikai és birtokérdekeit egyértelmű-en a Habsburg-oldalon látta érvényesíthetőnek. De az is a történelmi té-nyekhez tartozik, hogy a Csákyakhoz hasonlóan bihari birtokos Bocskai György Habsburg oldalon kereste családja boldogulását, s csak fia, a ké-sőbbi fejedelem tért vissza birtokaira, s a fejedelemségbe, hogy rokonai-nak, a somlyai Báthoryaknak befolyását kihasználhassa.
A Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség politikai különállása időről időre újra felvetette a két ország viszonya újraértelmezésének lehe-tőségét, s a változás hatott az alattvalók szerepvállalásaira is. Ugyanak-kor bizonyos központok közelsége az útkereséseket is befolyásolta: a 16. századi Pozsony és a Sopron megyei köznemesség előtt megnyíló kedve-ző lehetőségek felvázolásakor Pálffy Géza és Dominkovits Péter is a Habs-burg uralkodók központjának, Bécsnek és a rendi központnak, Pozsony-nak, valamint a nagyszombati érseki rezidencia közelségének tulajdoní-tott nagy jelentőséget, mint amely „a karrierlehetőségek tárházát kínál-ta”.19 Pálffy Géza bizonyos területi meghatározottságot is kimutatott,
ami-kor a Bocskaihoz kapcsolódó magyar főurak csoportját „a hadai által kontrollált Felső-Magyarország” és a Tiszántúl arisztokratái közé sorolta, kiemelve hogy „A horvát-szlavón, a dunántúli és a dunáninneni kerület legnagyobb birtokosai csak ritka kivételként támogatták a felkelést.”20 A
megszerzett birtokok helyzete tehát a karrierépítésben, védelme a politi-kai lehetőségek kihasználásában, vagy a kényszerek elfogadásában bizo-nyosan fontos szempont volt, igaz, a motiváló tényezők tovább bővíthetőek.
Amikor Izabella a Ferdinánddal kötött egyezségnek megfelelően Kas-sát átadta Serédy Györgynek, Csáky Mihály és Blandrata kíséretében utazott fiával Sziléziába.21 Csáky Mihály gyulafehérvári kanonok (megh.
19 Pálffy Géza: A magyar arisztokrácia a 16–17. század fordulóján, valamint Dominkovits
Pé-ter: Gróf Esterházy László, Sopron vármegye főispánja című tanulmányai = Századok, 2009/4.
20 Pálffy Géza: Győztes szabadságharc vagy egy sokféle sikert hozó felkelés? A magyar
ki-rálysági rendek és Bocskai István mozgalma (1604–1606), Századok füzetek 3. Bp., 2009. 28–34.
21Magyarország vármegyéi és városai 1. k. Abaúj–Torna vármegye és Kassa. (Szerk. Sziklay
1572.), Szapolyai János udvari káplánja, majd Izabella királyné titkára és a fiatal János Zsigmond nevelője volt. Tudásával messze kiemelkedett kortársai közül, kancellári méltóságot viselt és diplomáciai feladatokat is ellátott. A fejedelmi udvar bennfentese azonban nem a birtokadományát Luxemburg Zsigmondtól számító, a partiumi Biharban és az erdélyi vármegyékben birtokos családból került ki. Erdély formálódásának évei-ben ugyanis az új irányítási központ csábítóan hatott a karriert építő ma-gyar nemességre, de maga az udvar is többeket hívott szolgálatra len-gyel- és magyarországi hívei közül. Csáky Mihályról Jakó Zsigmond mu-tatta ki, hogy nem a család körösszegi és adorjáni ágából, hanem a du-nántúli mihályi Csáky ágból származott, s krakkói egyetemi tanulmá-nyok után Gosztonyi János erdélyi püspök hívására érkezett a fejedelem-ségbe, ahol haláláig fontos feladatot – a kancellária megszervezése és működtetése – látott el, befolyása és tekintélye töretlennek bizonyult.22
A 16. század második felében a körösszegi ág tagjai az erdélyi állam-ban vállaltak feladatokat, amelyek előbb megingatták, majd egyértelmű-en és fokozatosan erősítették a család tekintélyét. Csáky Pál még Báthory Istvánnal szembefordulva vesztette el vagyonát, Csáky Miklóst azonban az erdélyi közvélemény kancellárként akarta látni Kovacsóczy Farkas he-lyett, Csáky Dénes pedig „1581 után egy rövid ideig első tanácsúr és Bá-thory Zsigmond egyik fő gyámja volt.”23
Az erdélyi főnemességhez tartozó Csáky Dénes rokoni kapcsolatait kihasználva került a fejedelmi udvar közelébe, hiszen édesanyja Báthory Zsófia, Báthory István lengyel király testvére volt. Báthory Kristóf vajda főudvarmestereként és legfőbb tanácsosaként, Közép-Szolnok vármegye ispánjaként, s a vajda végakaratának végrehajtójaként ő volt az, aki már komoly szerepet játszott a fejedelemség politikai életében.
Az 1590-es évektől fontos erdélyi tisztségeket betöltő Csáky István karrierjét is rokoni kapcsolatai indították el. Apja, Csáky László szeren-csésen házasodott. Felesége, Balassa Zsófia, a nagy múltú Bebek család utolsó sarjának, Bebek Annának volt a lánya, aki első férjének, a tokaji vár kapitányaként elesett Némethy Ferencnek halála után kötött újabb
22 Jakó Zsigmond: Csáki Mihály (1492–1572) erdélyi kancellár származásáról. In. Uő.: Tár‐
sadalom, egyház, művelődés. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bp., 1997. 91–97. (továbbiakban Jakó, 1997.) Az erdélyi mihályi Csáky család a 17. század elején halt ki. Uo. 95. A kancellár szerepéről részletek és a tevékenység értékelése olvasható alapos szakirodalommal Horn Il-dikó: Mihályi Csáky Mihály (1492?–1572) In. Uő.: Tündérország útvesztői. Bp., 2005. 23–32. (továbbiakban Horn, 2005.)
23 A 16. századi családtagok árnyalt szerepére Horn Ildikó hívta fel a figyelmet opponensi
házasságot. Málnási Ödön szerint 1566-ban a Csákyak Balassa Zsófia ré-vén jelentősen növelhették birtokaikat, s kapcsolataikat.24
A család körösszegi ágának történetében Csáky István volt az a ki-emelkedő személyiség, aki képesnek mutatkozott a családi birtokvagyon visszaszerzésére és megerősítésére, s aki új irányt mutatott a politikai kapcsolatok építésében is. A család későbbi történetében a 18–19. századi birtokperek egyértelműen Csáky István birtokszerzéséig, a Báthory Zsig-mondtól, Mihály vajdától stb. kapott adományok körülményeinek tisztá-zásáig, a magyarországi zálogbirtok megszerzéséig nyúlnak vissza, tehát mindenképpen célszerű az ezekben való tisztánlátás. Csáky István a bir-tokszerzések mellett kétszer viselte a főkapitányi tisztet (egyszer Bocskai ellenfeleként, s birtokai és személye ellehetetlenítőjeként, másodszor ép-pen a fejedelem megbízásából), tehát először őt emlegették a kortársak úgy, mint az erdélyi főhatalomhoz a családból a legközelebb álló sze-mélyt. Ugyancsak ő volt az, aki a felvidéki kiköltözést, birtokszerzést el-indította azzal, hogy 1603-ban erdélyi birtokainak jó részét elzálogosítva magyarországi zálogbirtokot szerzett. Egyik legutóbbi munkájában Pálffy Géza is róla közölte, hogy 1605 előtt anyagi és politikai indokok alapján bárói rangemelésben részesült.25 Ezért, s főleg mivel később a fiai (István
és László) bécsi illetve grazi taníttatásával özvegye is követte férje irány-vonalát, úgy gondolom, a Csáky István–Wesselényi Anna házaspár hosz-szú távú döntése volt a Magyarországra költözés és az ottani politizálás, karrierépítés, amit sikeresen fiaik (a grófi címet megszerző tárnokmester illetve az országbíró) valósítottak meg.
Csáky István 1570-ben született. Balassa Zsófia gondosan nevelte egyet-len fiát, aki – a fejedelemnél két évvel volt idősebb – mint művelt fiatal-ember, huszonnégy évesen lett rokonának, Báthory Zsigmondnak hű embere. A birtokszerzést a fiatal főnemes az országos politikai szerepvál-lalás előtt megkezdte, ugyanis már 1585-ben zálogba vette Balassa Zsófia első férjének fiától, Némethy Ferenctől a család erdélyi birtokának meg-határozó központját, a Kolozs vármegyei Nagyalmás várát tartozékaival együtt, majd 1594-ben Báthory Zsigmondtól adománylevelet is szerzett rá.26 A fejedelem 1595-ben kérte őt és Gyulaffy Lászlót, hogy legyenek
udvarában segítségére, amely kérésnek hamarosan mindketten eleget
24Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora (1672–1732). Írta: Málnási Ödön, Kalocsa, 1933. 23.
(továbbiakban Málnási, 1933.)
25 Pálffy Géza: Utak az arisztokráciába – bárói címszerzők a 16. századi Magyar
Király-ságban. In. Arisztokrata életpályák és életviszonyok. Speculum Historiae Debreceniense 4. Szerk. Papp Klára és Püski Levente, Debrecen, 2009. 15.
26 A Román Országos Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága, Kolozsvár (Arhivele Naţ
io-nale, Direcţia Judeţeană Cluj) A branyicskai báró Jósika család hitbizományi levéltára (Fond fideicomissionar Jósika) (továbbiakban Jósika hitb. lt.) No. 629. Adományok bejegyzése
tek. Deák Farkas szerint Csáky már részt vett azon a „tanácskozáson, amely az 1595. augusztusi áldozatokra a halálos ítéletet elhatározta”.27
Baranyai Decsi János úgy tudta, hogy 1598-ben Csáky is elkísérte a fe-jedelmet Prágába: „Ő maga Jósika István kancellár, Kornis Gáspár, Náp-rágyi Demeter püspök, Sennyei Pongrác udvarmester, Apafi Mihály, Bor-nemissza Farkas, Csáki István, Gyulaffy László és más válogatott urak társaságában Magyar- és Morvaországon keresztül február 17-én tizenkét csézával Prágába indult.”28
1598-ban Zsigmond fejedelem ismételt „bejövetelekor” azok közé a főurak közé tartozott, akik támogatták Bocskait a császári biztosok ellenőr-zése alatt álló Gyulafehérvár visszaszerzésében.29 Csáky István azonban
abból a politikai körből érkezett, ahol a Báthory István korabeli orientáció volt a meghatározó. Az 1598 októberi-novemberi országgyűlésen Bocska-ival ellentétben – a főispánokkal együtt – a törökkel megbékélést és meg-állapodást kötni kívánó, tehát az ifjú fejedelem eddigi politikai irányvona-lát felülvizsgáló javaslatot támogatta.30
Báthory Zsigmond követet küldött Konstantinápolyba, de 1599-ben Prágába is elindította Náprágyi Benedeket és Bocskai Istvánt azzal a ké-réssel, hogy a császár ismerje el őt a fejedelemség élén, s adja vissza az el-foglalt területeket. Az 1599-es követküldés előtt a fejedelmi tanácsosok Gyulafehérvárott, Csáky István palotájában gyűltek össze.31 Szamosközy
szerint a fejedelem már ekkor eldöntötte, hogy lemond Báthory András bíbornok javára, s talán éppen azért küldte el két határozott jellemű em-berét Rudolfhoz, hogy azok ne tudják őt döntésének végrehajtásában meg-akadályozni.32
Amikor Zsigmond átadta fejedelemségét Báthory András bíbor-noknak, Csáky – politikai nézeteik azonossága alapján – azonnal
27 Deák Farkas: Wesselényi Anna Csáky Istvánné életrajza és levelezése. (továbbiakban Deák,
1875.) Bp., 1875. 7.
28 Baranyai Decsi János: Magyar história. In. Humanista történetírók. (Szerk. Kulcsár Péter)
Bp., 1977. 449.
29Erdélyi Országgyűlési Emlékek IV. (1597–1601) Szerk. Szilágyi Sándor, (továbbiakban EOE
IV.) Bp., 1878. 56.
30 EOE IV. 71. és 229. Az utóbbi Huszár Péter vallomása, amely szerint „az ispánok és
Csáky István reám haragvának és felkelének az Kornis uram sátorából az ország és menének az fejedelem sátorába külön tanácskozni. Megjövének egy kevés vártatva és egy articulust hozának az ország nevével, országul úgy végezték, hogy az törökkel békéljenek meg, és a keresztényekkel való egyességeket hátravessék.” 1598. december 10-én újabb adományt kapott Báthory Zsigmondtól: a Szentmihály nevű possessiót egy curiával, vala-mint Kisrákos és Kendermező falvakat Doboka vármegyében. MOL P. 71. Fasc. 34. No. 6.
31 Szamosközy István: Erdély története. Bp., 1977. 163. (továbbiakban Szamosközy, 1977.) 32 Uo.
kozott az új fejedelemhez, és vele tartott a Szent Erzsébetnél vívott ütközet-ben is.33
Az 1599 júniusi kolozsvári országgyűlésen a rendek támogatták a bí-bornok fejedelmet abban a szándékában, hogy az udvarba érkező török követeknek a megegyezést szorgalmazó választ adjon, s az adófizetést is elismerő utasítással küldje saját követeit a Portához. Báthory András ek-kor már tudott „a császár és a vajda közös titkáról”, arról, hogy Rudolf el-fogadta tanácsosai javaslatát Mihály havasalföldi vajda felajánlkozásának elfogadásáról, s a vajdát bízta meg az Erdély elleni támadás megszerve-zésével, ám a fejedelem ennek ellenére nem volt képes a védelmet időben biztosítani. Csáky a fejedelemmel tartott a Mihály vajda elleni küzdelem-ben. Szamosközy így emlékezett meg Báthory András elindulásáról: „Szép látvány volt, amint Zsigmond fejedelemtől kapott, nemes vérű fe-kete paripáján a főrendű Csáki István, Palatics György és más székely nemesek társaságában felvonult.”34
Csáky a támadást követően vonult félre, ekkor házasodott meg. Fele-sége az akkor még csak tizenhat éves Wesselényi Anna lett,35 aki
Krakkó-ban született, hiszen apja Báthory István lengyel király kincstárnoka volt. Wesselényi Ferenc elismert szolgálataiért szerezte meg a bárói rangot és jutott jelentős uradalmakhoz.36 Csáky István feltehetően 1600 körül a
hadadi kastélyban találkozott először Annával – akinek édesapja 1595-ben halt meg37 –, s rövidesen feleségül vette.
A fiatal Csáky éppen ekkortájt került jó viszonyba a Rudolf császár és király nevében működő Mihály vajdával. Azok közé az erdélyi főurak közé tartozott, akiket Mihály fontosnak vélt megnyerni, udvarában tartani.38
33 Báthory András 1599. október 28-án ütközött meg Mihály vajda seregével, s Csáky
Ist-ván a fejedelemmel tartott.
34 Szamosközy, 1977. 244.
35 Wesselényi Anna anyja Sárkándi Anna volt, Bekes Gáspár özvegye, akit 1581-ben, vagy
1582-ben vett el a kincstárnok. Deák, 1875. 3.
36 A család 1587-ben költözött vissza Erdélybe. Wesselényi Ferenc a Krakkó melletti
landskroni és az erdélyi részeken lévő hadadi és nádasi uradalmakat kapta adományba. Uo.
37 Egy bátyja, Ferenc és egy öccse Pál, valamint egy Erzsébet nevű húga is volt. Uo. 4. 38 Gyulaffi Lestár szerint Kornis Gáspár „adta be”, vagyis próbálta ellehetetleníteni Csáky
Istvánt, „... hogy meg akarta öletni Mihály vajda. A végre sok adományával kellette be magát nála”. A leírás azt sugallja, hogy a vajda az ok nélküli vádaskodásért akarta minden áron kom-penzálni a főurat. Gyulaffi Lestár történeti maradványai. első közlemény, Közli: Szilágyi Sándor = Történelmi Tár, 1893. 131. A megnyerési szándékot tükrözi, hogy 1599. december 8-án Csáky már Mihály vajdától kapott donatiót Georgfalváról, Magyar- és Oláhbudáról, Klincről, Valkóról Kolozs vármegyében és Balásházáról Doboka vármegyében. MOL P. 71. Fasc. 34. No. 7. A Gyu-lafehérváron kiállított oklevél eredeti és másolati példánya Mihály vajda ciril betűs aláírásával és pecsétjével. A balázsházi jószágot Mihály vajda vette el a Wass családtól és „adta azt idős Csáki Istvánnak”. Wass János perelte azt vissza ifj. Csáky Istvántól. Wass János 1635-ben halt
Már 1600. január 16-án tudunk részvételéről a vajda egyik fényes külső-ségek közepette megrendezett ünnepélyén.39 Mihály nem csupán lefoglalt
adorjáni (Bihar vm.) uradalmának visszaadásában járt közben Rudolfnál, hanem 1600 tavaszán újabb adományokat adott neki, így Egeres várát a hozzá tartozó tizennégy faluval együtt.40
A vajdai önkény és a veszedelmes tervek miatt azonban Erdély ne-mességének jó része fellázadt Mihály vajda ellen, és 1600. szeptember el-ső napjaiban, Tordán tábori országgyűlést tartott. A vajda azzal küldte oda „hadainak főgenerálisát ..., hogy az egész nemességet” hozza magával, ám ennek ellenkezője történt: a nemesség győzte meg Csákyt, aki „hosszas ellenállás után” beleegyezett, hogy az ország főkapitányává (generalis ca-pitaneus regni Transylvaniae) válasszák.41 A főgenerálisnak feltétlenül
érde-mei voltak abban, hogy Székely Mózes az erdélyiek mellé állt, s a nemes-ség megegyezett Bastával „a római császár mellől soha el nem állanak”, ezért a tábornok segítséget ajánlott a Mihály elleni fellépésben.42 Csáky –
összességében sikertelenül – megkísérelte a székelyek megnyerését is, ami-kor szeptember 5-én küldött levelében a marosszékieket a vajdától való elpártolásra kérte, s számukra a régi szabadságok megadását ígérte.43
Ezt követően David Ungnad császári biztos jelentéseiben igen gyakran találkozhatunk az „Orion Juvenis” (ifjú Orion) vagy a „Sol” (fénylő Nap)
meg. W. Kovács András: A cegei gróf Wass család története (16–20. század) = Erdélyi Múze‐
um LXVI. 2004. 3–4. 10. (továbbiakban W. Kovács, 2004.) Wass cs. lt. 1635: XXVII/17.
39 EOE IV. 355. A leírások alapján Mihály Báthory Zsigmond „kincseivel ugyancsak
felci-comázta magát és lovait”.
40 MOL P. 71. Fasc. 34. No. 8., másolata Uo. Fasc. 30. No. 22. 1600. július 19-re vonatkozó
donatio, amelyet Mihály vajda Gyulafehérvárott adott Csáky Istvánnak. Az adományhoz tartozó falvak Kolozs és Közép-Szolnok vármegyében találhatóak. Az egresi uradalom Bocskai erdélyi birtokai közé tartozott. B. Nagy Margit szerint 1570-ben Bocskai György kapta adományba Báthory Kristóftól. B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a
régiek látták. XVII–XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak. Bukarest, 1973. (továbbiakban B. Nagy Margit, 1973.) 375. Egeres Kolozs vármegyében fekvő falu, várkastéllyal, amely az uradalom névadója lett. Málnási, 1933. 23–24.
41 EOE IV. 388–389.
42 Uo. 393. Csáky követeket küldött Székely Mózeshez, akik hírül hozták a császári
bizto-soknak, hogy ugyan Zamojsky lengyel kancellár valóban Erdély ellen küldte, ő azonban csak „az országot akarná az oláh zsarnok hatalma alól felszabadítani”. Továbbá 392. és 397. 1595–1599 között Bocskai volt az ország generálisa.
43 Demény Lajos: A székelyek és Mihály vajda1593–1601. Bukarest, 1977. 122–123.
(további-akban Demény, 1977.) Szeptember 2-án azzal hitegette a Tordára összegyűlt nemességet, hogy az aranyosszékiek már át is álltak. Szeptember 27-én az udvarhelyszékiek kőhalmi je-lentése azzal fenyegetett, hogy „Csáky Istvánt rövid időn keresztbekötve nyársra húzzák ...” Uo. 133. A főkapitány a szebenieket és a brassóiakat is a vajdával való szembefordulásra buzdította, az utóbbiak két helyen valóban támadást indítottak. Uo. 124. és 127.
névvel, amely Csáky Istvánt jelentette.44 A főgenerális az erdélyi hadakkal
Lécfalván táborozott, ahol természetesen ő volt a meghatározó személyiség. 1600. október 10-én azonban már a köznemesek „nagy zajt csaptak” a sátra előtt, s néhány főember is megvádolta, amiért négyszemközt tanácskozott Bastával.45 Szilágyi Sándor szerint Ungnadnak nem volt elfogadható a
Csá-ky befolyására kialakult engedékenység, gyanakodott az erdélyiekre, a len-gyelekre, és sokkal határozottabb intézkedéseket várt el Bastától.46
Acsády Ignác is nagyon lesújtó véleményt fogalmazott meg Csáky Ist-vánról: „az önzés és az élelmesség egyik tipikus alakja, aki egyébre sem gondolt, mint jószágszerzésre, vagyongyűjtésre s minden nemzeti szeren-csétlenséget fel tudott önzése kielégítésére használni. Ösztöne mindig megsúgta neki az alkalmas pillanatot, melyben a legtöbb haszonnal cserél-het pártot és meggyőződést. Végig szolgálta az utóbbi évek összes fejedel-meit és rendszereit, Zsigmondot, Endrét, Mihályt s most a nemességhez állt, mert sejtette, hogy Mihály uralma bukó félben van.”47 Acsádynak
ab-ban feltétlenül igaza volt, hogy a birtokszerzés Csáky egyik meghatározó célkitűzése volt, és ebben a tekintetben nem maradt el tekintélyes kortársá-tól, Bocskai Istvántól. De Csákynak nem állott a rendelkezésére egy jelen-tős vármegye nemesi felkelése, s a bihari hajdúknak Várad várához rendelt seregei – ahogyan 1592-től Bocskainak –, hogy politikai elképzeléseinek kellő súlyt adhasson. Vélhetően ezért kellett Csákynak egészen más mód-szert választania udvari szereplésének első évtizedében, amikor kapcsola-tai alakításában helyzetfelmérő képességének és személyes meggyőző ha-tásának volt igazán nagy szerepe. Az erre a témakörre vonatkozó kutatá-sok hiánya miatt nem eléggé ismertek a Mihály vajda melletti szerepválla-lás részletei. Az azonban több, mint feltűnő, hogy a hosszas meggyőzésre vonatkozó utalás ellenére – minden bizonnyal Mihály néhány hónapos po-litikai gyakorlatának hatása alatt – milyen gyorsan sikerült őt a
44 EOE IV. 398. Jellemző, hogy a császár Mars, Báthory Zsigmond pedig a Profugus volt,
Kornis Gáspár a Virtus, Mihály vajda a Bifrons, Bocskai viszont a Pestis nevű. Ungnad indige-na volt, magyar nemességét az 1593. évi 23. tc. értelmében katoindige-nai tevékenységének köszön-hette. David Ungnad a wittembergi egyetemen szerezte műveltségét, s nagybátyja, Hans Ung-nad horvát-szlavón főkapitány hívására jött Kassára, ahol a magyar nemességet szerzett Hans Rueber főkapitány mellett teljesítette katonai szolgálatát, majd 1573-tól sztambuli követ lett. 1584-től 1600-ban bekövetkezett haláláig, mint a Haditanács elnöke felelt a török elleni védel-mi rendszer működéséért. Pálffy Géza: A tizenhatodik század története. Bp., 2000. 2004–2006.
45 EOE IV. 398. Giczy Péter volt a nemesek lázítója. Bornemissza, Sennyei és Haller
vádol-ták meg Ungnadnál.
46 Uo. 400. A két ember ellentéte olyan kiélezett volt, hogy napokig nem beszéltek
egy-mással.
47A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. V. Magyarország három részre
oszlá-sának története (1526–1608) Írta Acsády Ignác. Bp., 1897. Arcanum CD-ROM (továbbiakban Szilágyi Sándor szerk. A magyar nemzet története CD-ROM)
nek elvonni a vajda táborából, s megfontolt döntése ezért hozhatta meg számára az egyik legkomolyabb erdélyi hatalmi erősödést.
Az utókor feljegyzései a birtokok megóvásával kapcsolatos lépéseket is eredményeseknek mutatják. Az adományok bejegyzésének jegyzékéből pl. kiderül, hogy Csáky Egeres várát és a hozzá tartozó uradalmat 1600-ban Mihály vajdával adományoztatta, de 1601-ben Báthory Zsigmonddal is megismételtette azt.48
A Mihály vajda serege feletti miriszlói győzelem (1600. szeptember 18.) hatására Erdélyben rendkívüli módon megnövekedett az akkor még csak harmincéves fővezér politikai súlya. A kortársak már azt latolgatták, hogy Miksa főherceg lesz a fejedelem, s mellette Csákyt nevezik ki kor-mányzónak. Az elképzelések lehettek ugyan túlzóak, de jól mutatták, hogy a nemesi közvélemény a főgenerálist már egyértelműen Habsburg-párti politikusnak tekintette. A lécfalvi országgyűlésen hozott törvény-cikkeket egyedül ő írta alá. A második törvénycikkben a rendek részlete-sen szóltak Csáky István érdemeiről és a következőképpen határoztak:
„Megtekintvén továbbá ilyen nagy veszedelmes állapotban hazánk-nak forgását, melybe jutottunk volt a kegyetlen és törvényrontó tyran-nus Mihály vajda miatt, az tekintetes nagyságos úrnak, Csáki István uramnak őnagyságának dicséretes magaviselését és szorgalmatos for-golódását, ki miérettünk a maga hasznát és minden egyéb tekinteteket hátrahagyván, jóakaratja szerint ultro teljes szívét, igyekeztét csak e hazának tulajdonította, annak hasznára fordította, melyben sem mun-káját, sem fáradságát nem szánván, éjjeli, nappali sok fáradtsága és nyughatatlansága után sem kincsét, sem marháját nem kímélvén, éle-tét nagy veszedelemre vetette és ha Isten és a szerencse úgy hozta volna, halálát sem szánta érettünk és az hazáért; ilyen nagy jó tettiért azért nem akartunk hálátlanok lenni, noha ennél sokkal nagyobbat érdemlett tőlünk, végeztük azért, hogy: valami jószágot bírt Mihály vajda
adományából, mind azzal egyetemben, melyet országul annakutána őnagy‐
ságának adtunk, conferáltunk, teljességgel helyén maradjon, melyeknek bírá‐ sában őnagyságát megtartjuk, sőt követünk által császár őfelségét is megtalál‐ juk, hogy temporum in successu, ha valami impetitori lennének, kik a jószág‐ ban valamit törvénnyel elnyernének, őfelsége Csáky István uramat őnagysá‐ gát avagy az impetitorokat de aliis bonis fisci méltóztassék contentálni.”49
48 Jósika hitb. lt. No. 629. Adományok bejegyzése. 1594-ben Almás adományát is Báthory
Zsigmondhoz kapcsolták.
49 MOL P. 71. Fasc. 30. No. 19. Az országgyűlési végzés másolata Csáky oklevéltár I/2.
Oklevelek 1500–1818-ig. 605–607. 1600. október 21-én Lécfalván adták ki. Magyar nyelven EOE IV: 552–553. A vitézlő rend kezén lévő birtokokat is érvényben hagyták.
A főgenerálissal szemben az országgyűlés Bocskairól nagyon lesújtó vé-leményt fogalmazott meg, külön kiemelve „hibái között” Báthory Zsig-mondnak a rendek előzetes beleegyezése nélküli visszahívását, amiért na-gyon szigorú döntés született: „... hogy ennekutána is eféle nyughatatlan elme miatt hazánk hasonló veszedelemben ne forogjon, végeztük – kiről kí-vánjuk, hogy az ország követi császár őfelségét ország nevével megtalálják –, hogy itt benn Erdélyben semmi közi, semmi jószága, se birodalma ne lé-gyen, és közinkbe soha Erdélybe lakóul ne szállhasson, avagy másképpen”.50
Ezen a gyűlésen a nemesség egyértelműen szembefordult a Mihály vajda mellett kitartó székelyekkel. Kártétel fizetésére, a korábban ellenük emelt várak újjáépítésére kötelezték őket, s megkérdőjelezték a közszéke-lyek szabadságát. Elkobozták a vajda által kiosztott fegyvereket, s megtiltot-ták további fegyverviselésüket.51
Csáky István valószínűleg a lécfalvi országgyűlés idején volt hatalma tetőpontján. Ungnad 1600. októberében azt írta jelentésében „gubernatio mehr bei dem Juveni (Csáki) als bei dem Nigro (Basta) stehet”.52 A
csá-szárhoz írott levelekben, kérésekben a tanácsurak közül első helyen az ő aláírását találjuk.
Valószínű, hogy Csáky István is igen vágyott a fejedelmi méltóságra, aminek megszerzésére most lett volna lehetősége: hatalma és népszerű-sége is elősegíthették szándékait, de a következő két év zavaros időszaka áthúzta számítását. A kortársak úgy értékelték, hogy Székely Mózesnek és Csákynak is lenne esélye a fejedelmi címre, de közülük bármelyiknek megválasztása kettészakíthatná az országot.
1601. januárjában Csáky főgenerális hívta össze a kolozsvári ország-gyűlést,53 ahol saját birtokaira nézve nem csupán a lécfalvi országgyűlés
határozatainak megerősítését érte el, hanem költségére és fáradságára te-kintettel Fogaras várának és minden tartozékának (kb. hetven falu), va-lamint a nagysinkszéki dézsmának adományát is, „hogy őnagysága ez-után is mellettünk és hozzánk való jóakaratjára elégséges lehessen”.
Acsády úgy következtetett, hogy minden bizonnyal nem váltak valóra Csáky elképzelései, ezért tért vissza rokonának támogatásához: „nagy jó-szágokon kivül herczegi rangot s Erdély kormányzóságát kérte, nem
50 EOE IV. 559. 20. tc.
51 Demény, 1977. 135. 52 Uo. 562.
53 Uo. 577–589. Az országgyűlés január 21-től február 8-ig ülésezett. A főgenerális újabb
feladatokat is kapott, tartson mustrát a rácok felett, s ne engedje az oláh papok kimenetelét az országból.
